Malefic Throne – Malefic Throne EP (2022)
10/7
A Malefic Throne egy ún. szupergroup formáció, melyben olyan legendás zenészek egyesítették erejüket, mint Steve Tucker (Morbid Angel), Gene Palubicki (Perdition Temple, Demonized, ex-Angelcorpse) és John Longstreth (Hate Eternal, Origin, ex-Angelcorpse, ex-Gorguts.) Most őszintén, egy ilyen díszes társulattól mit is várhatna az ember? Hát persze, hogy egy újabb tempós és brutális death metal projectet köszönthetünk a színtéren!
Publicki elmondása szerint a közös zenélés ötlete a pandémia kezdeti időszakában, 2020 nyarán esett meg, amikor is nem nagyon koncertezhettek sehol és megbeszélték, hogy a keletkezett szabadidőt ráfordítanák egy kis közös jammelésre, lesz ami lesz alapon. Így született meg a Malefic Throne és ez a szóban forgó első, négy dalt tartalmazó EP kiadvány.
A idén 51 éves Steve Tucker-el kapcsolatban mindig az volt az érzésem, hogy sosem találta meg igazán a helyét, nem született meg általa az a zenekar, ami a igazán saját gyermeke lenne és annak következetesen dédelgetni tudná útját. Annak ellenére, hogy milyen karakteres zenész, a Morbid Angel-en túlmenő projectjei, a kísérletezgetőbb Nader Sadek vagy a már direktebb death metal bandája, a Warfather is a nem túl emlékezetes kategóriába estek. Nem volt egyik csapatnak sem rosszak a lemezei, voltak mindegyiknek jó pillanatai, de valahogy nem az a felső ligás kategória, amiket újra és újra előás az ember. Legalábbis számomra nem ilyenek voltak. Aztán amikor meghallottam, hogy egy újabb csapat állt össze a neve alatt, ismételten lelkes lettem, főleg, hogy a másik két zenésztárs munkásságát is nagyra tartom!
Amikor ilyen szupercsapat bukkan fel, mindig kérdéses, hogy melyik jelenlegi vagy ex-zenekar stílusa fog előtérbe kerülni. Nos, a Malefic Throne zenei világát nagyából az Angelcorpse/Morbid Angel egyvelegeként lehetne leírni, de nekem még sokszor eszembe jutott a brazil Krisiun neve vagy az Origin féle brutal/technikás játék jegyei is megmutatkoznak helyenként. Innentől már nem is kéne nagyon tovább ragoznom ezt az ismertetőt, ha ezen csapatok munkásságát bírod, ez sem fog csalódást okozni…
John Longstreth már számtalanszor bebizonyította, hogy milyen tehetséges dobos és mint vártam, nagyjából az ő erőteljes és technikás játéka viszi a hátán a produkciót. Publicki itt is eszméletlen gyorsan és pontosan penget, az ő gitározásán erőteljesen nyomott hagyott az angyalhulla stílusa. Steve Tucker jellegzetes orgánuma pedig ugyanaz mint eddig, itt talán többet használja a magasabb fekvésű, károgósabb stílusát, mint az öblösebb hörgéseket, de kijut mindkettőből. A három saját szerzemény mellé még hozzácsapták a Sodom Nuclear Winter-jét is, amit alaposan felturbóztak death metalos változatra. Egy Sodom feldolgozással amúgy sem lehet soha mellé lőni! Mindig jó, olyan mint a vasárnapi sütemény: ha netán nem olyan jó, akkor is jó!
Nem mondom, hogy a zenei produktumtól hanyatt vágtam magam, amolyan stílusgyakorlat jellege van a dolognak, de szépen odarakták, amit kell! Aztán majd meglátják, hogy lesz-e kedvük még a folytatáshoz vagy meghagyják egy röpke kalandnak. Mindenesetre a műfaj szerelmeseinek mindenképp érdemes megismerkedni vele, vad és barbár alkotás!
Cannibal
