Augusztus utolsó estéjét az A38 hajón töltöttük két amerikai és egy magyar banda koncertjén. Az USÁ-ból a magukat heavy rock zenekarnak tituláló Mind Incision és a headliner, latin nu metal stílusú Ill Niño érkezett, a két külföldi banda bulija között pedig a békéscsabai eredetű Ektomorf koncertjén vettünk részt.

Az USA-ból érkező Mind Incision brutál gitártémákkal és groove-okkal, kemény hangzással indította be az estét. A kiváló hangú Jason Neil frontember buzgón mozgatta a népet – és ezzel együtt a hajót is. A Mind Incision egy igencsak ifjú zenekar, 2022-ben alakultak, és még csak a jelenlegi az első turnéjuk. A Denverből származó frontember (korábban az Arcanium énekese) kürtölte össze a supergroupot, melynek tagjai rajta kívül Jon Maggard (Fist Fight) gitáros, Joel Karschner (Adam’s Ruin, The Crimson Red) basszusgitáros, Kyle Loucks (Less Than Under) ritmusgitáros és Kelly Morse (Crossphire) dobos.

Utánuk nem sokkal már el is kezdte koncertjét az Ektomorf (valamivel a kiírt kezdési idejük előtt). A zenekarra jó ránézni, mindegyikük élvezi, amit csinál. Az elején egy ideig unatkoztam, majd az első groove-osabb számnál éreztem, hogy akaratlanul is megmozdulok, aztán az idő előrehaladtával egyre inkább behúzott a buli. Egy covert is meghallgathattunk a bandától: eljátszották a Slipknot Surfacing-jét. A közönség is imádta az Ektomorfot, a tömeg elülső felén megállás nélkül ment a pogó, a gerinctörő headbang, circle pit, majd persze a wall of death is megérkezett. A koncert aztán viszonylag hirtelen ért véget, semmi visszataps, a zenekar egyszer csak nyomtalanul elszivárgott a színpadról.

Az este harmadik fellépője a szintén USA-i, nu metalban utazó Ill Niño volt, akik ezúttal Tommy Vext vendégénekessel, a Bad Wolves korábbi frontemberével érkeztek. Persze ők is szuperül megszólaltak, a hajó hangzásával nem is emlékszem, voltam-e valaha elégedetlen. Mivel ezelőtt sosem voltam a koncertjükön, és nem is voltam túlképzett a témában, először csak az tűnt fel, hogy milyen jól szól az énekes hörgése akkor is, ha távol tartja a mikrofont a szájától… Később feltűnt, hogy néha akkor is szólt vokál, amikor az énekes egyáltalán nem énekel, de backing trackre nem gyanakodtam. Nézegettem körbe, hogy melyik tag énekel még, és beletelt pár percbe, mire észrevettem, hogy a sarokban „megbújó” Daniel Couto perkás szolgáltat hörgést dallamos vokálokat is ütős játéka mellett. Két szám között Dave Chavarri dobos és Couto perkás előadott egy rövidebb, de annál ütősebb (…) szólót. Általában nem tudom túlzottan értékelni a dobszólókat, de így a különböző perkussziós hangszerekkel megbolondítva ez elég izgalmas volt.

Az Ektomorfhoz hasonlóan itt is el kellett telnie egy kis időnek, mire beleéltem magam a buliba, aztán amikor váratlanul megszólalt a Pantera Walk-ja, az egyszerre kizökkentett, hát valami brutál jól szólt… De csak fél percet játszottak belőle, majd következett a We Will Rock You első perce, és még pár egyéb cover részlete is elhangzott. Mi a kollégámmal csak széttártuk a karunkat, mindenesetre vicces volt az intermezzo.

További képeket a Metal.hu Facebook oldalán találhattok!

Írta: Kovács Barbi

Fotók: Újj Kristóf /// K Photos Hungary