ELŐADÓ: Vadon a.v.
ALBUM: We’ll Bring The Chaos
SZÁRMAZÁS: Magyarország
MEGJELENÉS ÉVE: 2025
STÍLUS: black & roll
HONLAP: https://www.facebook.com/vadonband
ÉRTÉKELÉS: 10/9,5

 

A zenei újságírónak számos esetben lehetősége nyílik bepillantani a kulisszák mögé – olyan helyzeteket és jeleneteket ellesni, amik az átlagos zenehallgató számára alapvetően nem adatnak meg. Ám ez nem csak lehetőség, hanem sokszor feladat is: az újságírónak időről időre kötelessége bepillantani a kulisszák mögé – ekkor a segítő kezek félrehúzzák a függönyt és felkapcsolják a világítást; ilyen feladat a lemezek albumkritikája. A Vadon második EP-jét volt lehetőségem meghallgatni, és az ismerkedést összecsiszolódás követte – de ne szaladjunk ennyire előre.

 

A magyar extrém metal underground jelentős változásokon ment keresztül abban a 25 évben, amióta többé-kevésbé részese vagyok. Igen, a kezdetek kezdetén is voltak príma zenekarok, és a leginkább elszántakat – valamint a legjobbakat – a mai napig hallgathatjuk, de anno alapvetően a piálással vegyített „szóljon valami, oszt’ jó lesz” életérzés volt a meghatározó. Szerencsére ez az „oszt’ jó lesz” hozzáállás nagyon sokat változott, és a mai magyar extrém metal underground zeneileg és technikailag kiérlelt csapatokat sorakoztat föl – olyan társaságokat, akikről annak idején még álmodni sem lehetett, számos ok miatt. Szintén fontos változás, hogy sokat tágult a látókör; a nyitottabbá válás és a professzionalizmus a különböző műfajok fúzióját, a progresszivitás pedig egészen ötletes és egyedi zenei megoldásokat hozott magával, és ennek a folyamatnak egy határozottan érzékelhető pontja a Vadon. Hogy kik ők? Átadom a szót a legilletékesebbeknek, azaz magának a zenekarnak: a Vadon egy sörben nevelt black & roll káosz, a természet zabolátlan energiájával áthatva. A Covid alatt basszusgitárosunk, Mezey Tamás (Ahriman) írt négy dalt és elküldte őket énekesünknek, Szabó Tominak (ex-Xenochord), aki lelkesedve annyit válaszolt: [cenzúráztuk]. A dobokat Jaksa Róbert (ex-Ektomorf) játszotta fel, és így született meg a Vadon. Röviddel az első EP-nk, a „Universe” megjelenése után Szokán Tibor (Beneath the Void) és Varga Gergő (Idoru, Meristem, Harmed) csatlakoztak a zenekarhoz és elkezdtünk koncertezni. Jelenleg úgy hozta az élet, hogy Tibi és Mezey Tomi alkotja a csapatot, és a koncerteket vendégzenészekkel kiegészülve folytatjuk. A We’ll Bring The Chaos az előző lemez, a Universe történetét fejezi be, a két lemez egy egészet alkot, amely leírja a világ keletkezését és pusztulását és a közben történt eseményeket, a skandináv mitológiát alapul véve.

 

Az anyaggal való ismerkedés egyre inkább felfedezéssé alakult át. Az első pár hallgatásnál tulajdonképpen semmi érdemi nem fogott meg… aztán egyre inkább kényelmetlenül kezdtem érezni magam. Az ember már-már felveszi a fordulatszámot, van valami ötlete, hogy na és akkor most itt minek hogyan kéne következnie… de a Vadon-nál nem ez történik. A fiúk sokkal ötletesebbek annál, hogy harmadik hallgatás után már könnyen megfejthető, dekódolható és előre jelezhető számokat írjanak – ráadásul ezt az ötletességet sikerült úgy megvalósítani, hogy nem megy a zenei fantázia és a hallgathatóság rovására. Érdekes szelete ők a magyar extrém metal underground-nak két olyan stílust ötvözve, amelyik nem nagyon szokott itthon ilyen formában megjelenni: a magyar black metal zenekarok ugyanis javarészt death elemeket olvasztanak magukba – már ha egyáltalán –, viszont a Vadon black & roll stílusa számomra teljesen egyedi volt. A zene tag-jei között szerepel a „bear metal” kifejezés, amiről azonnal a Türböwitch ugrott be, így a hallgatás előtt valami könnyed, pörgős élményre készültem – ám súlyosabb zenéket és komolyabb gondolatokat kapunk a vallásról, arról, hogy mit is szimbolizál a megváltó… de emellett persze a sör készítésében jeleskedő Kvazír öröksége is tökéletesen megfért ugyanazon az anyagon.

 

 

Négy tételt tartalmaz az új jövevény, és az első dal máris tökéletesen kontextusba helyezi az album anyagát. Nem nehéz kitalálni, hogy a Burn It All Down cím mégis mire utalhat – különösen egy black metal-ban fogant zenekar esetén. Vicces helyzet volt, mert ennek az anyagnak a hallgatásával együtt készültem a Non Est Deus budapesti fellépésére, akiknek szintén van egy hasonló, Burn It Down című daluk. Csak a poén kedvéért összehallgattam őket… lehet, hogy németeket már rongyosra hallgattam, de szerintem a Vadon által összerakott dal sokkal ötletesebb, ütősebb és pörgősebb volt. Jól felépített szerkezet, sokadjára is izgalmas és lebilincselő zenei mondanivaló, és hogy a kép teljes legyen: előremutató és gondolatokban gazdag szöveg, amihez álljon is itt egy gyors idézet, a kedvencem az anyagról:

 

„Weak people have no hope, are not willing to fight
Have resigned to their fate and gave up their pride
That dying man on the cross won’t save your life
Our gods lead us to glory while yours just makes you bow
You’ll learn the lession and you’ll be doing the same one day
Killing the innocent in the name of your faith
And that dying man on the cross will rule their life
You’re going to make them bow with violence and lies”

 

A következő dal lesz reményeim szerint a nagy bulik aláfestőzenéje, ez nem más, mint a Kvasir’s Legacy. Ez is egy nagyon ötletes, ütős, frappáns dal, amely bemutatja, hogy a sör formájában érkező bölcsesség pontosan hogyan is fogja áthatni szellemünket (jól és alaposan). Mostanra minimum tucatszor hallgattam meg az anyagot, és erős versenyben egyelőre a Kvasir’s Legacy vezet. Nagyon remélem, hogy élőben is lesz lehetőségem élvezni; van egy elképzelésem, hogy hogy fogsz szólni, de ha a konzervből indulok ki, akkor szerintem erre a tételre eszméletlenül nagy buli lesz, amúgy vikingesen:

 

„Mix the honey with the vise man’s blood,
It gives you the wisdom of a god
Golden nectar, pure extasy,
Drink it up, it’s Kvasir’s legacy”

 

Lassan, melankolikusan indul a harmadik tétel: az Eternal Winter intrójának akkordbontásai tökéletes hangulatot teremtenek. Kíváncsi voltam, hogy mit fognak tudni a fiúk ebből kihozni; elindul a dal, építkezik-építkezik… az ember az gondolná, hogy egy ilyen elgondolkodó tételnél majd egy lassabb témákból felépülő ívet követünk, ám itt erről szó sincs: példaértékű fordulattal a lassú, disszonáns akkorbontások és a kromatikus részek pörgős, duplázóval megtámogatott részekbe fordulnak a csúcsponton. Aminek nagyon megörültem, az a pici kromatika által adott egyedi íz: a legkevésbé sem nevezném sterilnek vagy kiszámíthatónak sem az albumot, sem ezt a dalt, de határozottan üdítő volt egy kisszekund után a következőt megreccsenni hallani.

 

Szerintem tökéletes összefoglalása mind az albumnak, mind pedig a mostani plusz előző anyagok által képviselt ciklusnak az utolsó tétel, a We’ll Bring The Chaos: továbbra is erőteljesen a skandináv mitológián alapul a szövegvilág, élvezhető, szerethető és fantáziadús riffek – számtalanszor meghallgattam ezt a tételt is, próbálva figyelni az apró részletekre, de nagyon sokszor magával a ragadott lendület, én pedig hagytam magam, és inkább a dal hangulatára figyeltem a konkrét technikai megvalósítások vagy akár a szöveg helyett.

 

 

Határozottan kedvelem azokat a zenéket, amelyek nem egyedieskednek, hanem egyediek; elsőre is megérintenek, és sokadik meghallgatás után is tudnak apró titkokat mutatni. A pörgős black metal részek és a  skandináv mitológia pedig – bár szubjektív elem mindkettő – szívemnek nagyon kedvesek, és határozottan élmény volt számomra, hogy részese lehettem ennek a felfedezésnek, és betekinthettem a kulisszák mögé. Aki vevő egy zenei kalandozásra, annak feltétlenül javaslom ezt az anyagot, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan szólnak ezek a dalok élőben: gyere, tarts velem ezen az úton is, szeptember 19-én meghallgathatjuk, amint a Vadon a Tulsadoom, a Dominance és a Kurgaall társaságában lép fel a Supersonic Blue Hell-ben. És ameddig erre várunk, akár meg is hallgathatjuk az anyagot, hogy legyen mit énekelnünk, míg Kvazír nektárját fogyasztjuk…

 

Írta: Á