CADAVERIC FUMES – Echoing Chambers Of Soul
Blood Harvest Franciaország 2021
Death metal
10/9
Kedvelem azokat a death metal zenekarokat – és más műfajhoz tartozókat is -, amelyek nem egy zsáner foteljébe akarnak belesüppedni, nem egy újabb terméket akarnak legyártani sok ma már amúgy is csaknem teljesen kimerült metal-irányzatban, hanem a kezeik közül kikerült produkción érezni, hallani, hogy alkotás folyt, és ugyan a műfaj(ok) nagyjaival tisztában vannak, nem az ő levesüket akarják nyolcmilliomodszorra is újramelegíteni. A Cadaveric Fumes rendhagyó történettel rendelkezik, ugyanis amikor tavaly decemberben megjelent az Echoing Chambers Of Soul debütalbum, a zenekar már nem létezett.
A Cadaveric Fumes 2011-ben alakult, a tagok óriási ambícióval vágtak bele a death metal saját kézzel történő bemutatásába. Érkeztek a demók, splitek, EP-k, kisebb kiadványokon edzette képességeit a zenekar, de bármennyire is égtek a vágytól, hogy a szeretett zenét játsszák, a meglévő baráti viszony ellenére is sok nehézséggel, tagcserével, torzsalkodásokkal kellett megküzdeniük. Elmondásuk szerint öt évnyi vér és veríték, lázas munka szülte meg az Echoing Chambers Of Soul anyagát, de a tűz, amivel a dalszerzés és a felvételek folytak, magát a csapatot is felperzselte. Különös pályaív, de a zenekar úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb döntés, még ha fájdalmas is, hogy miután elkészítették a régóta dédelgetett első lemezt, fel is oszlatják a zenekart, vagyis a bemutatkozó album a hattyúdaluk.
Joggal mondhatjuk, hogy kár értük, mert egészen kimagasló színvonalú ZENE hallható a lemezen. Minden hónapban szekérderéknyi death metal-promót kapok, átláthatatlan a megjelenések száma a műfaj bármely ágában, így örömteli, ha a sok kliséhalmozó bagázs között, a szemétdombon, kincs csillogására lehetünk figyelmesek. A sajnos már néhai francia brigád teljes lemeze ilyen.
Érdekes belegondolni, milyen irányokba fejlesztették volna tovább a death metalt, ha együtt maradnak, ugyanis a csapatban majdhogynem ugyanolyan szinten izzott a kreativitás, mint az épp egy ambient EP-t kiadott Blood Incantation kivételes formációjában. De említhetem az Astral Tomb fiatal trióját is a szintén nemrég megjelent debütalbummal. A Cadaveric Fumes a death metalt annak valódi súlyában prezentálja, tehát nem riffmennyiség-versenyt hallunk, ahol a sebességet is stopperrel mérik, hanem zenélés (!) történik a műfajt száz százalékig megélő hangszeresekkel.
Akár vissza is mehetünk a Morbid Angel kaleidoszkopikus riffeléséig, ha a hatásokat szeretnénk kiásni, mindenesetre, akár a Blood Incantation esetében, itt nem fogunk másolatokat, lopott riffeket, klasszikusokról kimásolt részeket, elnyűtt paneleket hallani, hanem a death metalt a zene és a súlyos, hatalmas hangulatok felől történő megközelítését; sok kísérteties gitármelódiát, megigéző harmóniákat, nagyon szépen kidolgozott hangszeres témafolyamokat, ki-kibontakozó szólókat, ugyanakkor zenei tartalmat, mélységet, örvénylő, vad riffelést, rétegzett dalszerkezeteket. Minél többször forog az album, annál több arcát mutatja fel, akár a Nagy Cthulhu, akinek csápokban fürdő orcája amennyire rémítő, annyira nehéz róla levenni a szemet.
Hét számot hallunk a franciák albumán, mindössze 33 percben, de ezekre a szerzeményekre a műfaj minden zenekara büszke lenne. Akárcsak a produkcióra, ami rendkívül súlyos, mélyen dohog, akárcsak egy Blood Incantation vagy Dead Congregation album, vagyis organikusság, természetesség, görcsmentesség, polírozatlanság jellemzi, hozzátéve, hogy a hangszerek nem hágnak egymás nyakára. Fontos kiemelni, hogy a basszusgitár is megkapja a maga területét, akárcsak a hörgés, és a nagy dimenziókat megelevenítő parázs gitárjáték. Az egész anyag forrong, áramlik, sodor magával, rettentően jók a tempóváltások, a gitárjáték variabilitása az atmoszférateremtés terén.
Akinek a fentebb említett nevek mellett olyan csapatok jelentik a death metalt, mint a Demilich, a Chthe’ilist, a Mithras, esetleg a Sulphur Aeon, kisebb mértékben a Gorguts, a Cadaveric Fumes kivételes nívójú poszt-mortem albumában is vigaszra lelhet eme árnyékvilágban.
M. P.
