A svájci Eluveitie talán nem az a banda, akit nagyon be kellene mutatni. Pár szóban azért: 2002-ben alapította Chrigel Glanzmann, az Ánv pedig a 9. nagylemezük és erre igen sokat kellett várniuk a rajongóknak, hiszen az utolsó, az Ategnatos 6 éve jelent meg. Náluk is zajlottak tagcserék, de ilyen még egy 4 fős bandában is gyakran meg tud esni, nem, hogy egy ennyire népes tagsággal rendelkező együttesben. Ja és ne felejtsük el, hogy volt még itt egy covid-éra is az előző lemez óta.
Úgyhogy kellőképpen sok indok volt, hogy ennyire hosszú időt kellett várnunk erre a pillanatra. Szerintem megérte. A tavalyi évben lett új tekerőlantosuk, aki ezen a lemezen debütált: Lea-Sophie Fischer szintén hozott egy elég erőteljes frissességet a csapatba.
Nem mondom, hogy tűkön ülve vártam ezt az albumot, de most ez telitalálat lett számomra. Végre visszanyúltak a korábbi korszakokba. Az Ategnatos már egyáltalán nem az én világom volt, de rólam tudni kell, hogy a folk-metalnak a “nagyon vidáman ugrálunk bebaszva sörrel a kezünkben, mint a bakkecskék” része nekem nagyon nem jön be, sőt kifejezetten ver a víz tőle. De most az Ánv egy olyan tökéletes, mély, sötét death vonalat hozott vissza, ami talán a Slania idejében volt meg utoljára az Eluveitie-ben. Chrigel nyilatkozta is, hogy ez az albumuk az Elu-klasszikus, mint a Luxtos vagy az Inis Mona kombinációja, talán nem várt és meglepő tételekkel. Örvendetes, hogy most ez egy ilyen sötétebb, metalos-hangzású világ felé visszanyúló alkotás lett, ezt nem győzöm hangsúlyozni elégszer. Az Eluveitie-re jellemzően ez is egy koncepcióra épül. Az album fő témája az újjászületésre utal, a Föld eredeti tiszta állapotának visszaállítására – ezt is Chrigel nyilatkozta. Mint ahogy azt megszokhattuk, az Ánv szövegvilágát a mitológia alkotja, főként a kelta és ennek történelme illetve spiritualizmusa hatja át. Ennek is örülök, hogy nekik a szövegeik sem azok a tipikus folk metal szövegvilágúak, hanem rendelkeznek tartalommal. Zseniális korong lett. Az Eluveite-ben az az érdekes, hogy ennyi kiadvány után is képesek újat hozni és nem lesz 12 egy tucat. Sosem ugyanarra a kaptafára készült lemezeket írnak.
Egy egész hadsereg dolgozik általában, mint zenész egy – egy Eluveitie albumon az alap tagok mellett, ez most sem történt másként. A hangszerelés dinamikus és rétegzett lett, ahogyan az ének is. Fabienne Ernie tiszta vokálja lírai tónusú, míg Chrigel Glanzmann hörgése metalos: tökéletes kontrasztban vannak egymással, ugyanakkor ki is egészítik egymást.
Régen vártam már egy olyan számra, mint ami a 2017-es Pantheon-ról nekem kb az egyetlen tetsző dal volt, az Artio. Most itt megkaptam a lemez címadójának képében, ugyanis az Ánv nekem ugyan azt a vibe-ot hozta, mint az Artio. Fabie hangja minden zenei kíséret nélkül magával tudja ragadni a hallgatót és elviszi ebbe a varázslatos kelta világba. Az Ánv-nál mikor meghallottam egyből gondolatban már messzi repültem zöld tájak felett és hegyek között egy ősi kultúrában. Az első nótától az utolsóig egy csodálatos atmoszférát hoznak létre. És mindemellett szerelmes vagyok a gael nyelvbe, el se tudom képzelni és soha nem is akarom megtudni, hogy ezek a dalok milyenek lennének angolul. Ha rajtam múlna minden számuk gael nyelven lenne.
Az album instrumentális darabja, az Emerge, amely megnyitja az albumot vagy a fél instrumentális, az Aramcara és a szintén instrumentális (bár nekem ez az egyetlen olyan, ami nagyon nem tetszett), az a Memories of Innocence, valójában könnyedebbé teszik a lemezt. Kisebb könnyedséget adnak a súlyos témák között. Olvastam arról kritikát hogy az albumot ezek a lassabb részek megtörik, én ezzel nem értek egyet, nekem nem törik meg a lendületet, hiszen nem random vannak bevágva lassabb részek, hanem ahogyan a Memories of Innocence véget ér, szinte észrevehetetlenül lépünk át az All is One–ba, majd onnan szintén egy lassabb indítással megérkezünk az Aeon of the Crescent Moon tételébe.
Az Ánv véleményem szerint egy roppant erős és friss visszatérés, amelyet mindenkinek ajánlok, aki szeret egy kicsit utazgatni a gondolataiban, mindezt kelta mitológiával és death metallal karöltve, szimfonikus, népzenei részek kíséretében.
Az Ánv számlistája:
1. Emerge
2. Taranoias
3. The Prodigal Ones
4. Ánv
5. Premonition
6. Awen
7. Anamcara
8. The Harvest
9. Memories of Innocence
10. All is One
11. Aeon of the Crescent Moon
12. The Prophecy
Illetve vannak még bonus trackek, ha a digipack verziót vásároltad meg, akkor megkapod a 2022-ben megjelent kislemezeket is, Az Aidus-t és az Exile of the Gods-ot is:
- Aidus
- Exile Of The Gods
- Epona (metal version)
Tagok:
Chrigel Glanzmann – hörgős ének, akusztikus gitár, mandolin, Uilleann furulya, hárfa, sípok
Fabienne Ernie – tiszta ének, mandola, kelta hárfa
Rafael Salzmann – gitár
Jonas Wolf – ritmus gitár
Lea-Sophie Fischer – hegedű, tekerőlant
Matteo Sisti – duda, akusztikus gitár, mandolin, Uillean duda, bodhrán, sípok, tekerőlant
Kay Brem – basszus gitár
Alain Ackermann – dobok
Vendégzenészek az Ánv-on:
Michalina Malisz – tekerőlant a 1,6,8,10-es dalokban
Annie Riediger – tekerőlant a 11-es és a 12-es dalokban
Adrienne Cowan – vokál a 12-es dalban
Dannii Young – beszéd a 7. dalban
A zenekart pedig október 14-én lehet elcsípni a Barba Negrában az Arch Enemy előtt, az Amorphis és a Gatecreeper társaságában!
Írta: Olivia d’Evil
