Jim Root, a Slipknot egyik gitárosa nemrég leült beszélgetni a Guitar Moves házigazdájával, Matt Sweeney-vel, és elárult pár kulisszatitkot zenekara kreatív folyamatairól. Root kiemelte a csapaton belüli együttműködés fontosságát, és kifejezte abbéli örömét, hogy a modern technológia könnyebbé tette az egymástól független alkotást. Ugyanakkor személyes gátait sem titkolta el:

„Most már a magad producere lehetsz otthon is, és mindent el tudsz intézni a hálószobádban – az énektől kezdve a dobokig, még akusztikus dobokat is fel tudsz venni. Sokan csinálják ezt a mai technológiának köszönhetően, ami nagyon menő. Én viszont hátrányban vagyok, mert nem vagyok szövegíró – nem tudok éneket írni; nem tudom, mit csinálok – szóval előttem ennek a világnak a fele zárva van. Szinte olyan, mintha nem rendelkeznék minden érzékszervvel.”

Jim a beszélgetés során azt is elmondta, hogy mindez néha ahhoz vezet, hogy megpróbálja kitalálni, milyen éneket írna a zenére Corey Taylor: „Amikor zenét írok, nagyjából ki kell találnom, hogy Corey vagy épp akinek a dalt írom, mit énekelne rá. Vagy azt gondolom, hogy ‘tuti ezt fogja csinálni. Ide hatalmas éneket lehet írni’, aztán megírja a szöveg piszkozatát, és azon a részen még csak nem is fog énekelni. Én meg úgy vagyok vele, hogy ‘itt van ez a monumentális rész, aminél ragyoghatnál, és te nem is énekeltél rá’.”

Jim kiemelte, hogy az együttműködés kulcsfontosságú, és szükségszerű, hogy elengedje a saját vízióihoz való ragaszkodást. „Bármit írok, amint bedobom a Slipknot-világba, tudatában kell lennem, hogy mire visszaérkezik hozzám, lehet, hogy már egyáltalán nem úgy szól, mint amit odaadtam nekik, vagy mint amin végül együtt fogunk dolgozni, és ezt pedig el kell fogadni.”

„Egy kis idő elteltével ha hallgatsz dolgokat, teljesen máshogy fogod őket hallani, mert annyit változnak a kezdeti állapothoz képest. Ha elkezded mondjuk piros színnel, és mindenféle színt dobálsz a palettából a tetejére, de aztán elkezdesz elvenni dolgokat, és új színek kezdenek kialakulni, aztán hirtelen egy új ötlet mutatkozik be valamiből, amit négy dolog alkot, hirtelen ez a négy különböző hangszer egy hangzást alkot vagy egy dallamot. Ott terem a dal, és így mi a fene.”

Amikor a házigazda azt a kérdést tette fel, hogy ez a csapatmunka-szellem már a kezdetekben is megvolt-e nála, Root így emlékezett vissza: „Nem. Mindenki a maga tempójában ér el ide. Nem hiszem, hogy ez olyan dolog, amit tanítani lehet. Nem hiszem, hogy ez olyan dolog, amit ha elmész a Juilliardba [zenész- és színészképző egyetem New Yorkban], ott megtanulsz. Ismerheted a világ minden elméletét, és te lehetsz a világ legtehetségesebb zenésze, de vajon meg tudod írni azt a számot, amire az emberek úgy reagálnak, hogy ‘azta’, és érzik is azt a dolgot? Ez egy emberi érzelem.”

„Nem mondom, hogy a tanult zenészek nem csinálják ezt – mármint abszolút csinálják – de buta iowai gitárosként [nevet] akkor érsz oda, mikor eljön az ideje. Azt mondja az univerzum, hogy „oké, itt az idő, hogy a múzsád legyek, és hogy megadjam neked az inspirációt, ami kell ahhoz, hogy megírd ezt a dalt, ami nemcsak hogy érzelmileg megmozgat vagy olyan érzést kelt benned, hogy elértél valamit, de a többi embert is összeköti valamivel az életükben, amivel azonosulni tudnak és együtt rezegni vele.”

A Slipknot zeneszerzési folyamataiban létfontosságú a tagok közti bizalom és türelem. Jim rámutatott, hogy minden tag saját ötlete, hozzászólása, akármilyen kicsi dologról is legyen szó, más irányba tudja terelni a dalt. „Sok bizalom is van benne. Bizalom, türelem és objektív vélemények. Mert nem mindig tudod, mi a legjobb. Lehet, hogy azt hiszed, hogy tudod. ‘Megírtam ezt az ötletet. Ez a riff az én fejemből pattant ki, tehát én tudom, mi neki a legjobb’. De ez nem mindig van így. Lehet, hogy valaki jön – lehet, hogy Sid jön és hozzáad egy dolgot, ami egyszer csak úgy változtatja meg [a dalt], hogy ‘te jó ég, ebbe az irányba kell mennie’. Az első és a második felvételek ilyen dolgokkal vannak tele. Még a ‘ [.5:] The Gray Chapter’  és egyéb lemezeken is volt úgy, hogy ha Sid nem adott volna bele egy bizonyos dolgot, vagy Mick nem használt volna egy bizonyos effektet a pedalboardján, akkor teljesen más dal sült volna ki belőle.”

Forrás: MetalInjection