A Slipknot dobosa, Jay Weinberg nemrég a The Sailor Jerry Podcast-ban mesélt a banda legutóbb kiadott single-je, a The Chapeltown Rag elkészítésének folyamatáról, melyet első alkalommal tavaly novemberben adtak elő a Knotfest Los Angeles fesztiválon.
„Arra gondoltunk, hogy oké, [a pandémia miatt] koncertezni nem tudunk. Akkor csináljuk meg ezt az új anyagot. Így született meg a The Chapeltown Rag” – nyilatkozta Jay. „Számomra ez egy nagyon izgalmas szám. Most már kétszer játszottuk élőben. Nekem ez az a helyzet, ahol a számok igazán életre kelnek.„
„Gyakran gondolom ironikusnak, hogy olyan sok munkát fektetünk egy dal megírásába, majd feljátszásába anélkül, hogy tudnánk, hogy fogjuk előadni színpadon, ahol szerintem igazán elkezd élni” – folytatta. „Nálam ez teljesen fordítva történik, hiszen akkor a legfrissebb a dal, amikor felveszed. Ez érdekes számomra. De most, hogy már játszottuk színpadon, azt is tudom, hogyan szerepel abban a környezetben. Csodálatos. Nagyon elégedett vagyok vele, büszke vagyok rá. Úgy érzem, ami a saját játékomat illeti, talán ez a szám jó példa arra, hogy mennyire igyekszem teljes erőbedobással dolgozni minden hangon, mindegyiket alaposan átélni és átérezni mindnek a jelentését. Ha felületesen meghallgatod, talán azt mondod, ‘mi ez a szar?’. Nagyon kaotikus és szétszórt. Ilyen füllel is lehet hallgatni, és igaz is, de ez a végterméke egy nagyon hosszú folyamatnak, melyben minden egyes hangot külön megfejtettünk, és Joe Barresi–vel [producer] a pergőhangról értekeztünk, mert ez nagyon fontos. [Nevet]„
„Most, hogy benne vagyok ebben a folyamatban, megtanultam…. hogy hogyan vessem be magam egy-egy új Slipknot szám megalkotásánál, hogy hogyan találjak rá azokra a momentumokra, amikor elmondhatom, hogy adott helyzetben a megfelelő zenei megoldást választottam. Majd végül egy totális őrültség kerekedik ki belőle, mint a The Chapeltown Rag esetében, de én hallom benne a szándékot. Emiatt becsülöm nagyon az alkotási folyamatot. Teljesen benne vagy, összefonódsz vele, majd a végén kisül belőle valami, te pedig azt mondod, hogy ‘Wow, nagyon örülök, hogy meghoztuk ezeket a döntéseket. Igen, megküzdöttünk vele, de most együtt játsszuk élőben, és most már világos hogy mindennek értelme van’.”
„Ez egy olyan dal, ami a legújabb alkotói kalandunk során született, de számomra ez egy igen radikális mód annak a karakternek a prezentálására, ami véleményem szerint még nem mutatkozott meg, de most, hogy ez bekövetkezik, nagyon izgalmas. Igyekszünk mélyebbre ásni, felülmúlni önmagunkat. Ez nem külső kényszerből adódik. Egyszerűen csak önmagam miatt akarok jobb lenni. Az emberek miatt, akikkel együtt dolgozom, nekik meg akarom mutatni, hogy jobbá válok. Szerintem ez a jó felfogás, amikor új zenei területekre evezel, ha kitudod hozni magadból a legjobbat, akkor olyan dolgokat alkothatsz, amikre igazán büszke leszel.„
A The Chapeltown Rag stúdióverziójának (ami 2021. november 5-én jelent meg) producere a már említett Joe Barresi volt, aki többek között olyan előadókkal dolgozott már együtt, mint az Avenged Sevenfold, Queens Of The Stone Age vagy a Chevelle.
A Slipknot frontembere, Corey Taylor szerint „büntet” az új single, mondván, az tökéletesen szemlélteti, hogy mi történik, amikor a tömegmédia torzításait a közösségi média visszhangozza.
Corey így nyilatkozott a számról, amit egyébként a chapeltown-i Yorkshire Ripper nevű sorozatgyilkosról készített Netflix-dokumentumfilm ihletett: „Frenetikus. Ami a szöveget illeti, arról szól, milyen manipulációk születhetnek, amikor a közösségi média találkozik magával a médiával. És hogy mennyi különböző irányba sodorhatnak minket ezek a manipulációk, mivel mindannyian függővé válunk, ami nagyon, nagyon veszélyes.“
„Őszintén szólva nem is voltam benne biztos, hogy az lesz a refrén. De imádom, ahogy a hangszálaimon kialakult ez a furcsa, kromatikus moll vibe, amit azelőtt nemigen csináltam. A Vermilion-on évekkel ezelőtt már játszogattam vele, de sosem tettem bele ezt a kis plusz agressziót. A dallam, amit írtam hozzá, az is annyira furcsa volt, hogy kissé disszonáns érzetet kelt, de ugyanakkor nagyon dallamos és dúdolható. Ha írás közben igyekszel nem ragaszkodni semmilyen struktúrához, azzal letéped a vart és hagyod, hogy olyan legyen a seb, amilyen valójában. Majd nyilván a végén a nagy breakdown az, ahol az egész teljesen elszabadul, az a rész nagyon kemény„ – tette hozzá Corey.
