Intestinal Engorgement – Putrefying Consumption Of Dismemberment (2022)
10/10

A Panamából származó Intestianal Engorgement zenei stílusa korántsem a nagyközönséghez szól, sokkal inkább egy olyan szűk réteget érintő zenei produktum, amiért (főleg kis hazánkban) igen kevés ember rajong őszinte szívvel. A műfaj, amit képviselnek lényegében Brutal Death Metal, de még annak is az elvadultabb verziója, szokták nevezni Blasting Brutal Death Metal-nak is. Persze még lehetne a ráaggatható jelzőket halmozni, de maradjunk most csak ennyiben, ne bonyolítsuk az életet, ugyanis a zene sem az. Az elnevezésből lehet következtetni, hogy a zenészek egyetlen célja a szinte vég nélküli és folyamatos őrlés, szeletelés, aprítás, lehetőleg minél extrémebben, brutálisabban és gyorsabban! Megjegyezhető zenei verzéket, dallamokat, bármiféle fogódzót ne is keressen itt senki. Ha a Dying Fetus-t vagy Cannibal Corpse-ot már durvának ítéled, itt akár abba is hagyhatod jelen kritika olvasását, ugyanis ők a Intestinal Engorgement-hez képest dallamos popzene.

A zenekar nagyjából 2010 óta aktív és kezdetek óta duó felállású. Szoktak koncertezni is ennek ellenére, úgy mint mondjuk a black metal-os Inquisition ének/gitár és dob felosztásban. Az elmúlt évek alatt a koncertezgetések mellett egy-két demo felvételt szabadítottak a világra, de 2022-ben azonban eljött az idő és kiokádták a szóban forgó első teljes nagylemezüket, a Putrefying Consumption Of Dismemberment-t, mely a japán Amputated Vein Records gondozásában látott blastvilágot.

Már a logó és borító is elárul mindent, abszolút beleillenek abba a skatulyába, amit ebben a stílusban mozgó bandák szoktak alkalmazni. Nincs is evvel gond, szeretem a szürreális alkotásokat és a káoszba fulladó bozótos logókat! A borítót egyébként egy bizonyos indonéziai Adi Dechristianize nevű művész alkotta, aki számos más hasonló stílusban mozgó bandának már készített grafikákat. Érdemes lecsekkolni a weboldalát is. (Dechristianize Art).

Szóval, mint említettem, ezek az elvetemült, Közép-Amerika vadvidékéről származó srácok nem hagynak a hallgatónak túl sok pihenő időt a lemez szűk fél órás játékidejében. 10 dalt préseltek ki magukból, amik gyakorlatilag egybefüggő, hömpölygő masszaként kebeleznek be a hangfalakon keresztül. Gusztustalan, torz, szörnyű és véres itt minden. Mire végighallgatod, tocsogni fogsz a bűzős, nyálkás váladékban és ha elég perverz vagy hozzá még élvezni is fogod! Azonban az emberek többségét mélységesen taszítani fogja és azt kívánja bárcsak ne élte volna át ezt a rettenetet. Gyomorforgató hörgés, kegyetlen gyors és monoton tempók, mély és brutális hangzás.

Nos mindenki tapasztalja meg, melyik tábort erősíti! Én a magam nevében annyit mondhatok 4-5 hallgatás után, hogy konkrétan megfürödtem benne és el is fogyasztottam csorgó nyállal, ráadásul egyre jobb az íze! Neked, hogy ízlik?

Cannibal