Új sorozatunkban az extrém metal zenei underground első lemezei közül mutatjuk be 1988 és 1992 közötti időszakból azt a 15 albumot, amiket mi mérföldkőnek éreztünk a stílus kialakulásakor. Elsőként a 1988-ban megjelent Serpent Temptation című lemezt amit az Incubus készített.
A louisianai Incubus debütáló lemezével azonnal az addigi idők egyik legagresszívabb hangzású és legféktelenebb albumát tudhatta magáénak. A Serpent Temptation intenzitásával akkortájt csak a korai Death albumok értek fel, és komoly feltűnést keltett az éppen csak kibontakozó extrém mezőny kedvelőinek körében.
Zenéjük az agresszívabb tónusú thrash metal, és az akkor még újkeletű stílusirányzatnak számító death metal ötvözeteként határozható meg, aminek további formálódásában az ő zenéjük hatása is kivette a részét, arra jelentős hatást gyakorolva. A stílus legkorábbi klasszikusaiként számon tartott kezdeményezésekhez képest (pl Possessed – Seven Churches, Death – Scream Bloody Gore, vagy Necrophagia – Season of the Dead) az Incubus zenéjében nem található meg az a félig-meddig kísérletező nyersség, ami többi műfaji alapvetést jellemezte. Egy teljesen kiforrott, kiváló hangzású, egységes albummal kezdték a pályafutásukat, amire még az extrém metal zenei tendenciákkal nem szimpatizáló kritikusok sem süthették rá elfogultságtól mentesen a „csak zöldfülű kölykök értelmetlen zajongása” jelzőt, amivel szokásuk szerint rendszeresen éltek.
Az Incubus-t mind sebesség, mind technikai tudás terén jogosan lehetett egy kalap alatt említeni a legnagyobb nevek mellett, és komplexitás terén egészen változatos, és fogós témákat sorakoztattak fel, a dallamosabb megközelítés, és az extrém intenzitás között magabiztosan ellensúlyozva. Így a monotonabb, egysíkú hatást is teljesen elkerülve elmondható, hogy valami egészen kivételeset sikerült életre kelteniük. A Serpent Temptation egyetlen gyenge pontjaként az erőtlen vokál stílus róható fel, ami a klasszikusabb thrash hagyományait követte, narratív jellege pedig a korai Necrophagia-ra emlékeztetett. Ezt pedig csak jobban elnyomta az átlag thrash metalhoz képest zajosabb hangzás. De ezt az esztétikai hibát később, az album 1996-os újra kiadásával korrigálták, és az akkorra már rég kivált basszeros/frontember Scott Latour-t Francais M. Howard gitáros helyettesítette hörgő orgánumával, ami egyértelműen jobban passzolt a zenei háttérhez.
Írta: Oroszi István
