A kilencvenes évek közepén dúló hazai metal láz dobta felszínre az 1996-ban alakult dunaújvárosi Testimony-t is, akik melodikus és doom elemekkel szőtt death metaljukkal szórakoztatták évekig a hazai extrém metal rajongókat. A zenekar összesen 4 demót készített a korai években és úgy gondolom, hogy ezek közül az utolsó, az 1998-ban megjelent 5 számos Flaming-nél forrott ki igazán a zenekar egyedi arculata. Két évvel később 2000-ben, a győri Nephilim Records égisze alatt jelent meg első és egyetlen nagylemezük, az Inhale the Sadness. Nekem a mai napig óriási kedvencem az akkor megjelent maroknyi hazai death metal lemezek között. Emlékszem a megjelenés idején még kazettán sikerült beszereznem és hónapokig nem tudtam kirobbantani a lejátszóból, annyira hatása alá kerültem a melodikus doom/death szerzeményeknek.
A lemezt indító Jerusalem, amolyan rövid felvezetőként, mély dobok lassú ütésével indítja útjára az anyagok, majd az arra fokozatosan ráépülő melankolikus gitárverzék vetítik elénk a lágy harmóniákkal szőtt súlyos zene megkapó világát. A nyitó Reborn of Nabu-Kudduri-Ussur már egy lendületesebb, de bőven a lassabb és visszafogott középtartományban mozgó tempóval robbantja be igazán az anyagot. Mai napig ha hallgatom a kezdő riffet, abszolút egy jó értelemben vett hidegrázás kerülget, annyira hangulatos harmóniákkal dolgozik a húrokat pengető Török Rudolf és Kótai László gitárosok. A ritmusszekciót illetően Forray Tamás basszusgitáros és Kerek Gábor dobos szolgáltatja az ízes alapokat: a doomosabb death metal sodrások teljesen más nehézségi szinteket követelnek, mint a gyors és blastbeattel telepakolt death metal veretések. Itt abszolút a hangulatorientált és megkapó atmoszféra keltése nyer szerepet és visz el minden energiát, amihez mindenképp kell egy olyan zenei véna és hozzáállás, amely képes ezt teljes terjedelmében megvalósítani és itt bizony száz százalékig sikerült kivitelezni. Hallhatóan egy jól összeszokott és együttműködő csapat közös zenei produktuma az eredmény.
A folytatásban a Mankind talán a lemez „legslágeresebb” tétele, aminek lendületes sodrása garantáltan magával ragad. Bazsó László jól felismerhető és jellegzetes vokálja is kiválóan tudja hozni a dallamos stílusú, de egyben mély és brutális hörgést. A „nagyöregeken” kívül ritka manapság, aki egyedi és jól felismerhető karakterrel tud hörögni, de szerintem Bazsó is azok közé tartozik, akinek ezer közül felismerném az orgánumát!
Nem akarom túlnyújtani az ismertetőt a dalok egyenkénti elemzésével, legyen annyi elég, hogy mindegyikről tudnék regényeket írni, hiszen mindegyik önálló karakterrel és egyedi hangulatvilággal rendelkezik, továbbá egyetlen töltelékdal nem üti fel a fejét, amin esetleg érezni lehetne, hogy a lemezidő kitöltése lett volna pusztán az egyetlen szerepe. Szó sincs róla. Közben a sok pozitívum írása mellett végig töprengtem tudat alatt, hogy milyen negatív kritikát vagy hiányosságot tudnék megfogalmazni, de egyszerűen – mindenféle elfogultság nélkül – nem tudok belekötni. Úgy rendben van, ahogy van. Persze teljes objektivitással sem tudom véleményezni, hiszen a lemezen hallható minden riff a korai évek meghatározó tinédzserkori világában égett az elmémbe. Ez tudjátok milyen. Annyi még, hogy a lemezen szerepel egy rendhagyó P.Mobil (akkoriban ők is a Nephilim-hez voltak leszerződve)feldolgozás is, a Főnix Éjszakája, ami a stílus elütése ellenére remek és kreatív átiratot kapott, szövegileg a lemez többi dalával egyetemben angol nyelven.
Egy kis gyakorlatias infó még, hogy a lemez eredetileg Dunakeszin, a HSB stúdióban került rögzítésre Scheer Viktor hangmérnök vezényletével, aki korábban a Sear Bliss-el is dolgozott. A felvételek mindössze 4 nap alatt lezajlottak kellően masszív, de melós parti hangulatban, majd ezután egy ötnapos keverési munka után meg is született a kész mű.
Összességében az anyagon hallható zenei produktum igazán egyedi és atmoszférikus és karakterrel rendelkezik mai füllel is, bár úgy érzem kissé méltatlanul elfedett és keveset emlegetett lemez lett mára. Ennek okán mindenképp időszerű az anyag újrakiadása minden olyan metal rajongónak, akik nosztalgiára éhes füllel hallgatják majd- mint jómagam – és azoknak a fiatalabb arcoknak is, akik lemaradtak róla és még nem hallgatták ezt a kultikus (22 év után már bátran merem rá aggatni ezt a jelzőt) hazai lemezt. 100 darabban limitált, kézzel sorszámozott sárga/vörös márvány színű bakelit formájában most újra megjelenik az album, ami mellé ajándékként egy CD-t is kap aki előrendeli a lemezt ami karácsony előtt fog megjelenni . Most vagy hogy soha: Buy and Inhale the Sadness!
[products tag=”testimony” orderby=”date” columns=”2″ order=”ASC”]
Az Inhale The Sadness lemez felkerült a Spotify, Apple Music és egyéb digitális platformokra, a keresőkben vagy a linkre kattintva megtaláljátok https://musiclnk.com/artist/testimony/inhale-the-sadness/
Ha egy kicsit még nosztalgiázni van kedvetek ajánljuk egy 3 éve megjelent cikket amiben az énekes Bazsó Laci mesélt a zenekar történetéről a Rattle-nek
https://rattle.hu/index.php/2019/10/soha-nem-jottunk-el-keseru-szajizzel-a-studiobol/
https://rattle.hu/index.php/2019/11/sikerult-meghataroznunk-egy-alapveto-hazai-death-vonalat/
Írta: Cannibal
