!!! SCROLL DOWN FOR THE ENGLISH VERSION BELOW !!!
A 2024-es Rockmaraton fesztiválon volt szerencsénk elkapni a svéd Dynazty zenekart, melynek énekese, Nils Molin készségesen vállalta, hogy válaszol a kérdéseinkre. A beszélgetés igen izgalmasan alakult, szó volt magyarországi kapcsolatokról, a turnézás lelki vonatkozásairól, dalszövegírásról, plágiumról, és arról is, hogy hamarosan kiderül, mi is az a nagy hír, amiről mostanában csak sejtelmes félinformációkat szór el a zenekar.
Hogy vagy?
Nils Molin: Nagyon-nagyon jól. Nagyon-nagyon meleg van ma, de idebent van légkondi, úgyhogy minden jó.
Mennyire szoros a menetrendetek? Van lehetőségetek megnézni a többi bandát?
Nils: Nagyjából másfél órája érkeztünk meg, hamarosan elkezdjük felpakolni a színpadot, nincs túl sok időnk. Ma repültünk ide Svédországból, így nem bővelkedünk időben.
Szeretnétek megnézni a Judas Priest-et?
Nils: Nagyon is. Nekem ők a valaha volt egyik legkedveltebb bandám, szóval mindenképp. Viszont azt hiszem, megváltoztatták a [koncert]dátumot. Eredetileg közvetlenül előttük játszottunk volna, amivel egy álmunk vált volna valóra, de aztán megváltoztatták a dátumot, és aznap már nem tudtunk jönni, mert másik koncertünk volt. Úgyhogy ennek majd máskor kell megtörténnie, egy másik évben. Hiszen már 50 éve aktívak, miért ne lennének aktívak még 20 évig, nemde?
Haha, igaz. Szoktatok rajongókkal találkozni a fesztiválokon?
Nils: Megesik. Általában az a helyzet, hogy megérkezel a backstage-be, mondjuk elmész enni, elkezditek összerakni a színpadot, aztán felöltöztök, és általában nincs túl sok időtök. De vannak dedikálások, néha találkozol pár emberrel kint vagy ilyesmi, de többnyire rövid az idő.
Szereted, ha megrohamoznak a rajongók, elárasztanak ölelésekkel és miegyéb?
Nils: Nagyon-nagyon örülünk, hogy az emberek szeretik és támogatják ezt a zenekart, és nagyon szeretünk találkozni és beszélgetni a rajongóinkkal, amennyit csak lehet. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy megpróbálj nem megölelni száz embert koncertek után. Ugyanis így megbetegedhetsz [nevet], és akkor előfordulhat, hogy le kell mondanunk egy bulit vagy úgy kell játszanunk, hogy nem vagyunk egészségesek. Szóval mindenki érdekében okosabb néha nem megölelni százötven embert minden koncert után. A turnézás kemény valósága, hogy nagyon kell vigyáznod magadra, ez nagyon fontos. És ezt a rajongókért csinálod, hogy 100 százalékot nyújthass a színpadon.
Egyetértek. Nagyon örülünk, hogy ismét Magyarországon köszönthetünk titeket. Hogyhogy magyar turnémenedzserrel dolgoztok?
Nils: Viszonylag rég volt már, amikor megismertük Kristófot [Hartmann]. Azt hiszem, épp egy másik svéd bandával volt turnén még anno 2017-18-ban, és megkérdezte annak a bandának a kiadóját, hogy tudnának-e neki ajánlani egy másik zenekart, és ezek lettünk mi. Kristófnak nagyon tetszett, amit látott és hallott a bandától, és szeretett volna velünk dolgozni. Azóta nagyon szorosan együttműködünk és nagyon boldogok vagyunk vele. Nagyon jó viszony és munkakapcsolat van köztünk.
Ez büszkeséggel tölt el minket [magyar rajongókat]. Hogy kezdtétek el terjeszteni a Dynazty-t Svédországon kívül? Valószínűleg ott máshogy működik ez a dolog, mint ahogy Magyarországról indul el egy banda.
Nils: Igaz. Ahogy mondod, valahol el kell indulni. Mi Svédországból indultunk, [eleinte] többnyire csak Svédországban tevékenykedtünk, de elég korán elkezdtünk a kontinentális Európában terjeszkedni és koncertezni. Szerintem a zeneipar az így működik, hogy a dolgok csak úgy történnek, találkozol emberekkel, meghallják a zenekarodat, és azt mondják, “nézzétek, van egy ajánlatunk, jöhettek ide játszani” vagy ilyesmi. De én azt mondanám, hogy amit ebben az iparban szükséges csinálni, a metal-iparban, az az, hogy a zenére koncentrálsz. Ha nagyon jó zenét alkotsz, akkor az önmagát fogja terjeszteni. Ez a jó a rockzenében és ebben a műfajban, hogy a rajongók olyan lelkesek és elkötelezettek, hogy a barátaiknak is ajánlani fogják [a zenédet]. Tehát hogyha erre a nézőpontra fókuszálsz, akkor szerintem elég könnyű a promotálás. És ha szuper koncertzenekarrá növitek ki magatokat, akkor akárhányszor színpadra léptek, a lehető legjobb módon hirdetitek magatokat. Adhatsz fel bármennyi hirdetést vagy lehetsz bármennyire aktív a közösségi médiában, de semmi sem olyan jó reklám, mint egy jó dal, és egy jól játszó banda a színpadon. Ez a legjobb módja egy zenekar promotálásának.
Szokott honvágyad lenni turné alatt?
Nils: Persze. Hogyha hosszú a turné, mondjuk négy-öt hetes, akkor biztosan lesznek napok, amikor azt kívánod, bárcsak otthon lennél. Az utazgatás nagyon-nagyon fárasztó tud lenni. A koncertezés mindig nagyszerű, amikor színpadra lépsz, az fantasztikus érzés, de néha az azt körülvevő dolgok nagyon el tudnak fárasztani. De mindez megéri. Csak oda kell figyelni arra, hogy legyen elég időd pihenni és hasonlók. Főleg, ha sok évig csinálod. A nyarak néha kimerítőek tudnak lenni a sok fesztiválra való utazgatással, repülőterekkel, repüléssel és miegymással, ez nagyon fársztó tud lenni, de megtanulod a szükséges mechanizmusokat, amik segítségével végig tudod csinálni. De például ma nagyon szoros az időbeosztásunk, szóval biztosra mentünk, hogy legyen időnk elmenni a hotelbe pihenni egy pár órát, mielőtt idejöttünk. Ez néha elengedhetetlen, főleg, amikor 35 fok van kint.
És utána szenvedsz valamilyen “poszt-turné-letargiában”?
Nils: Tudom, hogy sokan szenvednek ettől a poszt-turné-stressz szindrómától, de én nem. Én ennek az ellenkezője vagyok. Én nagyon izgatottan megyek haza. Nagyon izgatott vagyok, hogy otthon lehetek, és rendszerint sok energiám van, és sok feladatot elvégzek, amit a turné alatt nem tudtam megcsinálni, ilyesmik. Szóval nekem nincs ilyen poszt-turné-stressz szindrómám.
Nem unalmas szinte ugyanazt a setlistet játszani éveken át?
Nils: Nem igazán, mivel hogyha lelkes a közönség, vagy ha még nem is lelkes, de mindent megteszünk, hogy azzá tegyük őket…
Megesik olyan is, hogy nem lelkesek?
Nils: Persze. Van pár ország, néhányféle közönség, általában talán a skandinávok a legunalmasabbak [nevet], de a koncert végére mindig sikerül őket is megmozgatni. Az évek alatt megtanulod erre a trükköket.
Van olyan dal, amit nem szívesen játszotok élőben, de a közönség szereti, ezért setlisten hagyjátok?
Nils: Azt hiszem, amíg a közönség szereti, mi is szeretjük játszani [az adott dalt], ez ilyen egyszerű.
Be szoktad avatni a zenekar többi tagját abba, hogy miről szólnak a szövegeid? Vagy megtartod magadnak mint rejtélyt?
Nils: Néha… néha beszélek róla… néha még én sem tudom, miről szólnak [viccel]. Nem. Valójában nem nagy rejtély, egyszerűen olyat igyekszel írni, ami jól áll a zenének, ami illik a dalhoz, ugyanolyan a hangulata, és talán még fel is erősíti a dalt. Úgy gondolom, ez fontosabb, mint az, hogy ténylegesen miről szólnak a szövegek. Plusz az én felfogásom szerint talán nem is lenne fair a hallgató felé, mert megfosztanád őt a lehetőségtől, hogy megalkothassa a saját interpretációját a dalról. Szóval igyekszem a lehető legkevesebbet beszélni róluk [a szövegekről].
Tehát nincs jelen a zenekarban olyan probléma, hogy valamelyik tag esetleg nem tud azonosulni a mondanivalóddal?
Nils: Nem hiszem, hogy ez probléma lenne, nem. [rejtélyes mosoly]
Van főnök a zenekarban vagy teljes a demokrácia?
Nils: Azt hiszem, elég nagy demokrácia uralkodik nálunk. Azt mondanám, hogy néhányunk több ötletet valósít meg, de hogyha előfordulna bármi, amire valaki azt mondaná a zenekarban, hogy nem akarja megcsinálni, akkor nem csinálnánk meg. Többnyire egy rugóra jár az agyunk minden tekintetben, szóval már hosszú évek teltek el azóta, hogy utoljára öt különböző véleményen voltunk valamivel kapcsolatban. De azóta többnyire közös nevezőn vagyunk.
Időközben összekovácsolódtatok.
Nils: Egyértelműen.
Szoktatok veszekedni?
Nils: Erre is nagyon régen volt már példa. Szoktunk persze vitatkozni, ami néha fel tud hevülni. Néha, amikor lejövök a színpadról, tudok forrófejű lenni, hogyha valami rosszul sikerült a koncerten, azt meg kell beszélni, és olyankor magas az adrenalinszinted, de komoly veszekedés nem volt már sok-sok éve.
Fordult elő, hogy majdnem feloszlottatok valami miatt?
Nils: Nem.
Mit gondolsz, hol van a határ inspiráció és plágium között? Azért kérdezem, mert tudvalevő, hogy pár dalban használtok néhány ABBA-témát, meg még egyebek is feltűntek.
Nils: Haha, ez egy nagyon jó kérdés. Az a helyzet, hogy szerintem nem készülhet zene inspiráció nélkül. Minden valaha írt zene valaminek az inspirációjából született. Ezt évekre vissza lehet követni. Szóval ez egy nagyon-nagyon jó kérdés. Szerintem ha ténylegesen lenyúlod ugyanazt az akkordmenetet, dallamot, tempót, a dal hangnemét, és még nagyjából ugyanazt a szöveget is használod, az elég egyértelmű lopás. De szerintem ha valami által inspirálódsz, amit aztán belehelyezel egy másik kontextusba és teljesen átdolgozod, az csak inspiráció. Azt gondolom, ahhoz, hogy előre lehessen vinni egy adott műfajt, elengedhetetlen, hogy más műfajokból is inspirálódj. Mi igyekszünk ezt tenni minél többször, hogy fejlesszük magunkat. Nem fókuszálhatsz kizárólag metalzenére, mert akkor mindig ugyanúgy fogsz szólni. Vagy ugyanúgy fogsz szólni, mint más metalbandák. Szóval hogyha meg akarod találni a saját identitásodat, mindenképpen több különböző forrásból kell ihletet merítened. Mi erre törekszünk, amennyire lehetséges.
Ezt a fajta inspirálódást én úgy nevezem, hogy “intermuzikalitás”. Az irodalomban fellelhető “intertextualitás” analógiájára, amikor már meglévő szövegből idézel a saját művedben…
Nils: Igen. Minek nevezted, intermuzikalitás? Igen, szerintem ez már évek óta így zajlik. A legtöbb zenész nem csupán egy műfajt hallgat. Hogyha igazán érdekel a zene, akkor nem fogod azt mondani, hogy “én csak a thrash metalt szeretem, semmi mást nem hallgatok meg”. Szerintem ez butaság, és megfosztod magad… Ebben a zenekarban [a Dynazty-ben] általában az a felfogás, hogy egy jó dal az egy jó dal, műfajtól függetlenül. Ilyen nyitottnak kellene lenni, főleg, amikor zenét írsz. Intermuzikalitás, ez egy jó fogalom, tetszik.
Hallgatsz kortárs bandákat?
Nils: Persze. Amikor két órát autóztunk a Rockharz fesztiválra, meghallgattuk a legújabb Myrath-albumot, a címe Karma. Én ezt nagyon sokat hallgatom, egyike azon kevés albumoknak, amit körbe-körbe hallgatok már vagy egy hónapja. Nem tudom abbahagyni, fantasztikus banda. Tehát ez egy. Meghallgattam a Beast In Black új single-jét, ami úgy egy hete jött ki, nagyon jó. És általában meghallgatunk mindent a stílusunkban, ami megjelenik. Mindig érdekes hallani, miket adnak ki. Így képbe kerülsz, mivel foglalkoznak mostaság.
Gondoltál már arra, hogy svédül írj dalszöveget?
Nils: Ennek az ötletéről egyszer már diskuráltunk pár évig. Megtörténhet, ha megtaláljuk rá a megfelelő alkalmat, de a közönségünk nagyon nemzetközi, és ezzel elidegenítenénk őket…
Ugyanakkor a közönségetek szeret nyelveket tanulni.
Nils: Ez igaz. Mivel svédek vagyunk, és mivel ez egy nagyon menő dolog lehetne a svéd rajongóknak, és nekünk is, talán egyszer írunk egy dalt egy szokásos angol szöveggel, ami mellett kiadunk egy svéd változatot is. Vagy akár több dalt. Már volt ilyesmire precedens: van egy svéd banda, a Sabaton, nem tudom, hallottál-e róluk. Ők kiadtak egy teljes albumot angolul és svédül egyaránt. Ez nagyon inspiráló, és persze nagy sikere lett Svédországban is.
Mit gondolsz, nehezebb lenne számodra svédül írni dalszöveget, mint angolul?
Nils: Még nem igazán próbáltam svédül írni. Azt gondolnám, hogy természetesen svédül még könnyebben kéne, hogy menjen, mint angolul. De most, hogy már ennyi ideje írok angolul, valószínűleg ez a könnyebb. De ha angolul megy, akkor valószínűleg svédül is képes lennék rá.
Biztosan. Magyarul egyébként általában nehezebb írni, főleg a nyelv kemény ritmikája, prozódiája miatt.
Nils: A svéd gyönyörűen szól dalokban, tényleg. De ez a nyelv természetétől függ.
Az a gyanúm, hogy nemsoká új albumot várhatunk tőletek – jól sejtem?
Nils: [sokatmondó mosoly] Ez egészen korrekt.
Szuper. Szerintem már a Firesign is kiváló album volt, majd a The Dark Delight még annál is jobb, de a kedvencem a Final Advent lett. Nem tudom, hova tudnátok még fejlődni, de szerinted még mindig képesek vagytok rá?
Nils: Igen. [kínos csend, majd nevetés] Rövid volt a válasz?
Haha, ez rossz kérdés volt.
Nils: Nem… Jelenleg nem beszélünk sokat arról, hogy mivel foglalkozunk mostanában. Ennek megvan az oka. Hamarosan mindenre fény derül. Annyit elárulhatunk, hogy nagyon izgatottak vagyunk azzal kapcsolatban, ami várható. Teljesen biztos vagyok benne, hogy felül tudjuk múlni az eddigi albumainkat. Nagyon-nagyon biztos vagyok benne.
Egyébként én is, de azért fel kellett tennem a kérdést… Boldog vagy?
Nils: Hogy boldog vagyok-e? Ez egy nagyon általános kérdés. Persze. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek Magyarországon, és metalt játszhatok.
Általánosságban értettem.
Nils: Értem, de mi az, hogy boldog? Jelenleg egy nagyon hektikus nyár közepén vagyunk, nekem nagyon-nagyon hektikus. Nincs sok időm dolgokon gondolkozni. Néha több idő van turnén kívül, olyankor jobban tudsz koncentrálni az életedre. De teljesen jól vagyok, igen.
Interjú: Kovács Barbi
Fotók: Újj Kristóf
///
“To drive a music genre forward, you need to find inspiration from other genres too” – interview with NILS MOLIN (DYNAZTY, AMARANTHE) at Rockmaraton Festival
At Rockmaraton Festival 2024 we had the chance to catch swedish band Dynazty and invite frontman Nils Molin for an interview. The conversation turned out to be pretty exciting: we touched topics such as Hungarian relations, mental aspects of being on and off tour, lyrics, plagiarism, and that this big secret they’ve been throwing hints about lately will very soon see the light of day.
How are you doing?
Nils: Very-very good. Very-very warm today, but there’s A/C in here so we’re all good.
How tight is your schedule? Do you have the opportunity to check the other bands?
N: We arrived one and a half hours ago, something like that, we’re gonna start to set up the stage pretty soon, there’s not a lot of time. We flew in from Sweden today, so that means that there’s not a whole lot of time.
Would you like to see Judas Priest?
N: Very much so. It’s one of my all-time favorite bands. So for sure. I think they changed the date. We were supposed to play right before them, which would have been a bit of a dream come true, but they changed the date, and we couldn’t, because we have another show. So that will have to be some other time, some other year. I mean they’ve been around for fifty years, and they I’m sure will be around for twenty more, right?
Haha, yeah. Do you usually meet some fans at festivals?
N: Well, it happens. Usually the case is that you arrive to the backstage, you maybe go to eat and you start to set up the stage and then get dressed, and there’s not a whole lot of time in general. But there are signing sessions, sometimes you meet people outside or whatever, but usually time is short.
Do you like to be invaded by fans, getting hugs and whatnot?
N: I mean we are very very happy that people love this band and support this band in general, and we very much like to meet and talk to our fans as much as possible. But it’s also quite important sometimes to try to stay away from hugging a hundred people after a show. You can get sick [laughs], and then we might have to cancel shows or perform when we’re not healthy and all, so for everybody’s sake sometimes it’s smarter not to hug a hundred and fifty people after every show. The harsh reality of touring is that you have to look after yourself, it’s really important. And you do it for the fans so then you can get up there on stage and deliver 100%.
Indeed. We are very happy to welcome you here in Hungary again. How come you have a Hungarian tour manager?
N: It’s quite a long time ago that we met Kristóf. I think that he had another Swedish band on tour way back, maybe in 2017-2018 and he asked that band’s label if they could recommend another band for this tour and that was us. Kristóf very much liked what he saw and and heard from the band and he wanted to work further with the band. We have worked very closely with Kristóf since then. We are very happy about this. We have a very good connection and work relationship.
Nice, we are really proud of this. How did you start to promote your band outside of Sweden? I think it probably works a bit different from what a Hungarian band would do to start out.
N: Right. I guess, like you said, you have to start somewhere. We started in Sweden, we did mostly just stuff in Sweden, but quite early we started getting out to mainland Europe and playing shows. You know, I think this is the music business, things just happen like this, you meet some people, they hear your band, it’s like ’okay we have an offer here and you can go here and play’ or whatever. But I would say what you should do in this business, in the metal business, is just focus on the music. If you create really good music it will spread itself. That’s the great thing about rock music and this genre, it’s that the fans are so enthusiastic and into it that they will recommend it to all their friends and people they meet at concerts. So if you focus on that aspect I think the promotion is quite easy. And if you grow to be a really good live band as well then every time you get up on stage and promote the band in the best possible way. You can create as many advertisements or be as active as you want on social media, but nothing beats a good song and a good band playing on stage. That’s the best way to promote a band.
Do you get homesick on tour?
N: Yeah, sure. If it’s a long tour, four-five weeks or something like that there are definitely gonna be days when you wish you would just be home. Travels can be really, really tiring. Shows are always great to play, whenever you get up on stage it feels fantastic, but sometimes all of the stuff around it can make you very tired. But it’s all worth it. You just have to make sure that there is enough time to rest and everything. Especially if you’re gonna last for many many years. The summers can sometimes be exhausting with all the travels to festivals and airports and all these flights and whatnot, it can be very exhausting, but you learn the coping mechanisms necessary to be able to do it. But like today for example we had a very tough schedule so we made sure that we went to the hotel and rested for a few hours before we came here. That’s sometimes necessary, especially when it’s 35 degrees hot outside.
And afterwards do you have a kinda post-tour-lethargy, like „what to do with my life now”?
N: I know that it’s a thing a lot of people suffer from, the post-tour-stress syndrome, but I don’t. I’m the opposite. I get very excited coming home. Very excited about being home and I have a lot of energy usually and I get a lot of work done that I wasn’t able to do on tour, stuff like that. So I don’t get that kind of post-tour-stress syndrome.
Don’t you get bored of your own songs playing almost the same setlist for many years?
N: Not really, because if there is an enthusiastic audience out there or even if it’s a not so enthusiastic audience, but we are very determined to make them enthusiastic…
Aren’t they always enthusiastic?
N: No. I think most of the time maybe in some countries and some kinds of audiences, maybe Scandinavian ones are usually the most boring ones [laughs], but we always get them off their feet at the end of the show anyway. You gotta learn the tricks to do that over the years.
Is there a song you don’t like to play live but the crowd loves it and that’s why you keep it on setlist?
N: I think as long as the crowd loves it, then we love to play the song as well, it’s simple as that.
Do you tell your bandmates what the lyrics are about? Or do you keep it to yourself so that it remains a mystery?
N: Sometimes… sometimes I talk about it… sometimes even I don’t know what they’re about… [joking] No. It’s actually not that much of a mystery, you just try to write something that sounds good within the song, that fits the song, has the same kind of mood or even amplifies the song in the correct form. And I think that’s more important than what the actual lyrics are about. And also talking about my take of the whole thing, it might not even be fair to whoever is listening to it, because then you’d rob that person of the chance of creating their own interpretation about the songs. So I try to talk about it as little as I can.
So isn’t it an issue that someone from the band can’t identify themselves with your message?
N: I don’t think it’s an issue, no. [mysterious smile]
Is there a boss in the band or complete democracy?
N: I think we are very much a democracy. I would say some of us call a lot of shots but if there was something that somebody within the band would say ’I don’t wanna do this’ then we wouldn’t do it. Usually we all are very very much working in the same direction on all fronts, so it’s been years and years since I can remember situations where we had five different opinions on one matter. But ever since usually we’re all on the same page very much.
You’ve grown together.
N: We have for sure.
Do you ever fight with each other?
N: That’s also been a long time ago. I mean we have discussions, sometimes it can get heated. I can have a bit of a temper after I come off stage sometimes, if something went wrong on stage and you need to discuss it, your adrenaline is high and everything, but no serious fights for many many years.
Has it been like you almost broke up for some reason?
N: No.
That’s very nice. What do you think, where is the line between inspiration and a rip-off? I mean you have some ABBA-influences and I even noticed some others.
N: Haha, that’s a very good question. The thing is I don’t think that music can be created without inspiration. All music that has ever been made has been inspired by something at some point. And you can just trace it back through the years. So it’s a very-very good question, I think if you are actually stealing the same chord progression, the same melody, the same tempo, the same key of the song, and more or less using the same words, that it’s a pretty clear rip-off. But I think that whenever you get inspired by something and then you put it into a different context and re-work it completely, then it’s just inspiration. I think it’s absolutely necessary for people to create good music or to drive a music genre forward, you need to find inspiration from other genres. It’s what we try to do a lot to develop ourselves. It’s to not just focus on metal music only, because then you would just sound the same. Or you’ll just sound like other metal bands. So if you want to find your own identity you definitely need inspiration from lots of different places. We try to do that as much as possible.
This kind of inspiration is what I usually call „intermusicality”. Like there is this term in literature called ’intertextuality’ when you cite phrases from an existing text…
N: Right. So what did you call it, intermusicality? Yeah, I think that’s been going on for ages. Most musicians listen not only to one genre. It’s only natural if you’re truly interested in music you’re not just gonna „okay I just like thrash metal, only thrash metal and I don’t listen to anything else”. I think that’s silly and you’re robbing yourself of the opportunity… And in this band usually the philosophy is that a good song is a good song no matter the genre. That’s the way you should have that kind of open-mindedness, especially when you’re writing the songs. Intermusicality, it’s a good term, I like it.
Do you listen to contemporary bands?
N: Yeah, sure. In a van drive for two hours to Rockharz Festival we were listening to the latest Myrath album, it’s called Karma. I listen to it a lot, it’s one of those few albums that I’ve listened to over and over again for like a month. I couldn’t stop playing it, they’re a really, really good, fantastic band. That’s definitely one. I listened to the latest Beast In Black single that came out a week ago or something like that, it’s really good. And you sort of listen to all the stuff from your genre that comes out. It’s always very interesting what people are putting out. You can see what they’ve been up to lately and stuff like that.
Have you considered writing a song with Swedish lyrics?
N: It’s actually been an idea that we’ve talked about for some years. And it might happen, if the occasion is right for it, but we have a very international audience, so you would sort of alienate…
But you know, your audience loves to learn languages…
N: That’s true. I think that since we are Swedish and I think it could be a very cool thing for the Swedish fans and for ourselves… I think maybe at some point we might do a normal English version and a Swedish version. Or several songs. It’s been tried before. We have this other Swedish band called Sabaton – I don’t know if you’ve heard about them… They made a full album in both English and in Swedish. That was a very inspiring thing and it also became a huge success of course in Sweden as well.
Would it be harder for you to write in Swedish than in English?
N: I’ve barely tried writing in Swedish… I would think that naturally it should be even easier for me in Swedish than in English. But now that I’ve done it for so long in English, it’s probably easier. But if I can do it in English, I should be able to do it in Swedish.
Sure. I mean in Hungarian it’s generally much harder to write lyrics than in English. I think it’s [among other reasons] because of the harsh rhythm of the language.
N: Swedish sounds beautiful in songwriting, it really does. But it really depends on the nature of the language.
I assume that we can expect a new album soon, is that right?
N: [smiles] It is pretty correct.
Nice… I think Firesign was a real fire of an album, then The Dark Delight was even much better, but my favorite one is Final Advent so far. I don’t even know what else to expect, do you think you still can develop?
N: Yes. [awkward silence, then laugh] Was that a short answer?
Haha, this was a bad question.
N: No. At the moment we are not talking much about what we’ve been doing lately. There are reasons for it. It will become clear very very soon. We can say at least that we are very very excited about what’s to come. I’m very very sure that we can top our latest albums. Very very sure.
Me too by the way, but I needed to ask anyway… [Last unexpected question:] Are you happy?
N: If I’m happy? That’s a very general question. Sure. Very happy to be here in Hungary and play metal music.
I meant in general.
Nils: Yeah, but what is happy? Right now we are in the middle of a very hectic summer, for me it’s very very hectic. I don’t have a lot of time to think about much stuff. Sometimes there is more time off touring, then you can focus more on life and everything. So I’m doing all good.
Interview by Barbi Kovács
Photos by Kristóf Újj
