A múlt pénteki koncerthíres cunami után, amikor majdnem egyszerre tudtuk meg, hogy jövőre Budapesten játszik a Deftones, a Judas Priest és a Nightwish, ezen a héten is számtalan érdekesség történt a nemzetközi metálszíntéren. Az összes történésről szinte lehetetlen beszámolni, így nem ejtettünk szót sem arról, hogy új Kerry King signature gitárt hozott ki a Dean, ahová a Slayer riffmestere nemrég átigazolt, és hogy a hangszer potom nyolcezer dollár körüli áron már kapható, vagy arról sem, hogy Kelly Osbourne szerint tizenöt év után hamarosan akár folytatódhat a The Osbournes.

Amiről viszont volt szó, ha netán lemaradtatok volna róla. Érkeznek folyamatosan az új lemezek előzetesei, az elmúlt hét napra jutott bivaly formában lévő Sepultura, kissé dallamosabb szólóanyaggal jelentkező – majdnem leírtam, hogy „vizekre evező”, ugyanitt dallamos folyadékokat vásárolnék nagy tételben, ajánlatokat privát levélben – Kirk Windstein, igen szélsőséges Lorna Shore, újrakevert Dark Fortress, és nagy örömünkre friss dallal jelentkezett a Mercyful Fate manapság méltatlanul kevéssé megénekelt gitárosa, Michael Denner, aki nem okozott csalódást saját zenekarával. A Blood Incantation azoknak lesz a kedvence, akik a brutalitást
death metalba csomagolva fogyaszták szívesen, akik viszont a core változatra esküsznek, azoknak a járatlan útról visszatérő Suicide Silence ajánlott. Akinek pedig a hagyományosabb speed és power metal hallatán dobban meg a szíve, továbbra is megbízhat a Rage-ben. Az Enslaved egy új videóklippel ünnepelte megújított szerződését, aminek különösen örültünk, hiszen a What Else Is There? című Röyskopp-dalt az ő feldolgozásukban is élmény hallgatni.

Ozzy bejelentett, Abbath kissé pityókás állapotban adott, és ennek okán kissé rövidre sikerült Buenos Aires-i koncertje lemondott egy turnét, az Amon Amarth pedig egyenesen mobil tetoválószalonnal és komplett mintakatalógussal érkezik Angliába – már csak a vattacukrot, meg a kakasos nyalókát kéne megetetni a vikingekkel, és kész a metálos falunap. Az Arch Enemy jövőre kezdi a munkát az új lemezen, a Bleeding Through szintén új anyagot ígér hamarosan, ahogy az Anaal Natrakh is, de az a hír a végére teljesen elhülyült, kénytelenek voltunk leállítani, a szerző azóta megkapta a megfelelő szakorvosi segítséget.

Mikael Åkerfeldt arról beszélt, hogyan változik a keménység fogalma a korral, természetesen zenei értelemben, a Periheliont a pozvakowskival – akiktől a zenekar nevének elírása miatt elnézést kérünk a cikk írójának kialvatlanságára hivatkozva, legközelebb jobban figyelünk – közösen lebonyolított Európa-turnéról kérdeztük egy rövid interjúban, míg az Ahriman frontemberével Lédeczy Lamberttel jóval hosszabban beszélgettünk. A metalcore stílus egyik éllovasával, a hamarosan hazánkba érkező August Burns Reddel két nyelven is olvashattatok interjút. Emellett voltunk Swallow The Sun és The New Roses-koncerten, a hét zenekarai között pedig az Our Last Droppal ismerkedhettetek meg, és a mai napon Karyn Crisis új lemezéről is megírtuk véleményünket. Jövő héten ugyanitt. Ha valamit kifelejtettünk a felsorolásból, írjátok meg a kommentben, hogy mások se maradjanak le az általatok észrevett cikkről!

Hogy a heti összegzés mellett másodlagos funkciót adjunk a rovatnak, a megjelenés időpontjára való tekintettel mostantól elindítjuk a „Legjobb dalok a szombat esti buli előtti készülődéshez” sorozatunkat, benne csupa olyan számmal, ami garantáltan segít majd hangulatba kerülni, ha koncertre vagy házibuliba indulnátok, még akkor is, ha a reggel valamilyen okból kissé viharverten kezdődött. Első alkalommal rögtön két dörgedelmet is kaptok a Slayer Undisputed Attitude című feldolgozásalbumáról a Can’t Stand You és a DDAM (Drunk Drivers Against Mad Mothers) képében, melyek garantáltan megadják a kezdőlökést ahhoz, hogy nekiálljunk megkeresni a megfelelő fekete pólót az estére – ne feledjétek, nem csak azt lehet felvenni, ami legfelül van! A két punk/hardcore dalban egyébként bizonyos értelemben saját magukat dolgozták fel annak idején Arayáék, hiszen ez a két szám Jeff Hanneman szerzeménye, amiket egy Pap Smear nevű projekt számára írt még a nyolcvanas években. A rövid életű csapatban rajta kívül Dave Lombardo, a Slayer dobosa, és a Suicidal Tendencies egykori gitárosa, Rocky George is játszott, és állítólag azért oszlottak fel, mert Rick Rubin lebeszélte Jeffet a folytatásról, mondván, ne ossza meg az energiáit több zenekar között. Szerencse, hogy az Anthrax tagjainak senki nem mondott ilyesmit, szegényebbek lennénk egy S.O.D.-vel.