fbpx

Hellyeah – Welcome Home (2019)

ELŐADÓ: Hellyeah
ALBUM: Welcome Home
SZÁRMAZÁS: USA
MEGJELENÉS ÉVE: 2019
STÍLUS: Groove metal, heavy metal
HONLAP: https://hellyeahband.com/
ÉRTÉKELÉS: 7.5/10

 

Vegyes érzelmekkel vettük magunk elé a Hellyeah legutóbbi albumát, ugyanis a 2019. szeptember 27-én megjelent Welcome Home valószínűleg az utolsó anyag, amin a Pantera-doboslegenda Vinnie Paul játéka hallható.

A dallasi supergroup-nak is titulált banda 2006-ban alakult a texasi fővárosban, tagjai a Mudvayne egykori énekese, Chad Gray, Tom Maxwell, a nálunk kevésbé ismert és megboldogult Nothingface gitárosa, és Vinnie Paul (a Pantera dobosa, de ezt tudja mindenki) tengelye mentén. A zenekar tökéletesen hozza azt a modern metal hangzást, amit elsősorban az USA-ban kedvelnek a legjobban, plusz néhol megfűszerezik egy kis texasi western-cowboy játékkal, vagy akár mandolinnal, ami meglepő, de nem teszi nevetségessé a dalokat. A srácok egyre nagyobb kedvencekké váltak az utóbbi években, hiszen 2007 óta 2-3 évente jelentek meg új és stabil anyaggal, egyértelműen komolyan vették önmagukat és amit csinálnak, így hát nem is csoda, hogy egyre többen hallgatják őket.

Aztán 2018. június 22-én jött a lesújtó hír: Vinnie Paul elhunyt, azóta együtt néznek le ránk bátyjával, Dimebaggel. Halála napján még bulizott, és a pletykák ellenére kiderült, hogy hosszú ideje húzódó szívelégtelenség okozta halálát. Akkor még kérdés volt, mi lesz a zenekarral, viszont az biztossá vált, hogy mivel az új album dalai már készen voltak, és a dobtémákat Vinnie már feljátszotta, legalább egy lemez még biztos meg fog jelenni. Ez lett a Welcome Home.

A lemez szinte a folytatása is lehetne a korábbi albumoknak, a 333 című dal erős kezdés, és jól beindít mindenkit, akkorát pörget az emberen, hogy nekimenne egy nagyobb texasi bikának is. Az ember csak jóra számít ezután, és az Oh My God viszi is tovább ezt a vonalat, jól odasóz a füleknek. Az album címadó nótája számít a legnagyobb slágernek, engem személy szerint ez a dal vett meg leginkább, akárhányszor meg tudnám hallgatni annak ellenére, hogy nem egy erős, ám annál sötétebb, dallamosabb szám a többihez képest, mégis eszméletlenül fülbemászó.

Bár a dalok elvileg már készen voltak, mielőtt Vinnie elment, mégis nekem ez a dal testesíti meg azt a keserűséget, amit a legendás dobos halála hagyott maga mögött. Az ezt követő dalok sora nekem kicsit mélyrepülés az erős kezdés után, kicsit tötymörgősek, nem viszik tovább a szálat. Az I’m The One refrénjére még bólogat az ember, és ilyen talán a Black Flag Army is, az At Wick’s End és a Perfect pedig kifejezetten slágeresek, de valahogy kicsit erőtlenül hatnak egy Hellyeah-hez képest. Talán a Boy adja vissza a hitet és bizalmat a végére, ám itt a vége, ugyanis Skyy and Water búcsúzik, nem csak tőlünk, de ez a tagok megemlékezése és elköszönése Vinnietől. Még e legkeményebbek is megkönnyezik legbelül ezt a három és fél percet…

Keserédes a szánk íze több szempontból is: leginkább azért vagyunk szomorúak, mert tudjuk, Vinnie Paultól már nem fogunk többé új anyagot hallani: De azért is, mert ez az album sajnos nem hagyott olyan nagy nyomot, mint mondjuk az elődje, az Unden!able (ami mondjuk magasra tette a lécet). Ettől függetlenül a lemez szerethető, és vannak rajta emlékezetes dalok, Chad Gray egyedi énekstílusa és a zenekar groove-os egyedisége pedig stabil, azt pedig hogy mit hoz a holnap, meglátjuk. Vinnie helyére ugyanis a Stone Sour ütősét, Roy Mayorgát rekrutálták, ami a rajongók egy részénél kiverte a biztosítékot, ám Tom Maxwell gitáros azt nyilatkozta, azért folytatják, mert biztosak benne, hogy Vinnie is így akarná. És valószínűleg így is van, és hogy az öreg pozitív életszemléletét megerősítsük, zárásként mindenkinek ajánljuk a lemez utolsó trekkjét, ez Vinnie Paul ajándéka nekünk: „Jól érzem magam. Sose gondolj arra hogy, rosszul érzed magad, mert ha igen, akkor valóban rosszul fogod érezni magad. Amikor jól érzed magad, az pótolhatatlan.”

Írta: Bányu

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/