A Sear Bliss az egyik legrégebb óta működő black metal zenekarunk és egyben a legaktívabb is. Pályafutásuk során 9 nagylemezt tettek le az asztalra, számtalan koncert van a hátuk mögött, nemrég pedig egy nagyobb lélegzetvételű EU turnét is sikerült összehozniuk a Rivers Ablaze társaságában. A legutóbbi Heavenly Down album nevét viselő októberi körútról Nagy András (basszeros / énekes) és Pál Zoltán (harsonás) számolt be nekünk.
Mint köztudott, elég ritkán turnézik a Sear Bliss, noha viszonylag sok koncertünk van Európaszerte. Valahogy azonban a hosszabb turnék rendre elkerülték a zenekart. Mindössze két komolyabb körről beszélhetünk: az egyik az 1997-es „legendás” Mardukkal közös turné a Phantoms megjelenése után, a másik pedig a 2005-ös Skyforgerrel közös túra a Glory and Perdition albummal. Éppen ezért úgy döntöttünk, itt az ideje ismét útra kelni, úgyhogy magunk szerveztük meg az utat, 10 állomásba sűrítve. Vendégnek pedig cimboráinkat, a Rivers Ablaze-t kértük fel, így egy elég ütős duó lett az eredmény.
E sorok írása közben még nagyban tart az úgynevezett turné utáni depresszió és nagyon frissek az élmények, úgyhogy ideje papírra vetni mielőtt a múlt homályába vesznek.
- NAP, CLUB FROM HELL, ERFURT, NÉMETORSZÁG
Mikor két nappal az indulás előtt a sofőr lemondja a 10 állomásos turnét, azt joggal nevezhetjük baljós előjelnek. A helyzet a baljóssága mellett ráadásul pánikot, és kapkodást szül. Ebből a szorongatott helyzetből Káger Balázs, a Neverheard Distro feje húzott ki minket, aki meglepően gyorsan jelentkezett, hogy ő bevállalná velünk az utat.
Legnagyobb szerencsénkre nemcsak a sofőrködést, hanem a mörcsölést is örömmel vállalta, így aki a turné során lemez, ill. pólóvásárlással támogatott minket, jó eséllyel vele találkozott a zenekari butik pultjánál. Nem lehetünk elég hálásak neki, hiszen olyan rutinnal rendelkezik ami az egész utazást egyfajta jól szervezett, önfeledt osztálykirándulássá emelte. Köszönet és hála neki ezért. Még a hihetetlenül fárasztó utazási rímalkotó kényszerünk sem zökkentette ki őt a teendőiből. Szívesen idéznénk ezekből a versikékből, de legtöbbjük arcpirítóan ordenáré, vagy külsősök számára nehezen értelmezhető zenekari szakzsargon. A lényeg, hogy mi ennél jobb formáját nehezen képzeljük el a hosszú monoton utazások felvidításának. Külön öröm volt, hogy ezúttal gitárosunk Marci (turné-nevén Brazil) is beszállt az alkotó folyamatba és szédületesen poentírozott. Egyik jó barátom jegyezte meg, miközben nagy lelkesedéssel felhívtam őt útközben és elsoroltam neki legfrissebb szerzeményeinket, hogy ha ezt az energiát új dalok megírásába ölnénk, nem kéne 6 évet várni megint egy új Sear Bliss lemez megjelenéséig. Lehet hogy igaza van, de akkor nem lenne min röhögni egy 10 órás úton, mint amilyen rögtön az indulás után várt ránk. Muszáj volt éppen ezért hajnali 3-kor, szempillantásnyi alvás után útra kelni és szakadó esőben elhagyni otthonunkat, hazánkat. Ezt mindenki a maga módján próbálta kompenzálni. Ki aludt, ki sörözött, ki ordítva röhögött. Szinte percre pontosan a meghatározott időre értünk Erfurtba, ekkorra már a Rivers Ablaze lakóbusza is befutott, pedig ők előző nap Olaszországban játszottak és nekik is jó hosszú utuk volt. A turné stábját Balázson kívül Dragon, mint vizuálos és Vincze Tomi hangtechnikus alkotta, akik bámulatos problémamegoldó képességgel és végtelen nyugalommal vették az összes akadályt, márpedig egy turnén akad bőven mit megoldani. Első körben a frissen legyártott háttérvásznainkkal akadtak problémák, de óriási szerencse, hogy pont a klubbal szemben van egy Praktiker-szerű áruház, ahol minden fontos kelléket be tudtunk szerezni.
A Club From Hell-ről is érdemes néhány szót ejteni, hiszen az egyik kedvenc koncerttermünk. Tavaly volt szerencsék már itt játszani és azóta is emlegettük ezt a helyet. Ennél metalosabb termet kialakítani még képzeletben sem lehet. A klub tulajdonosai, Frank és Andrea megérdemelnének egy szakmai kitüntetést, az biztos. Ezen az állomáson egyébként fellépett még a Fallen Tyrant, illetve a Necrophobic is. Utóbbiak igencsak mókás arcok voltak. Udvariasságból még a „sosem hallott” Hungary – Are you hungry? viccen is felnevettünk.
A turné során egyébként az volt a koncepció, hogy sosem játszottuk ugyanazt a setlistet, estéről estére variáltunk nemcsak a dalok sorrendjével, de a fix pontok kivételével néhány dalt cserélgettünk is. Így nekünk is változatosabb volt a műsor, és az október 19-i lemezbemutató koncertre kiválasztott mind a 17 dal garantáltan beépült az izommemóriába.
A koncert amúgy nagyon jól sikerült, szép közönség gyűlt össze, sok régi ismerőssel, és az igazán elszántak ott maradtak velünk bulizni. Mivel a komplexumban volt a szállásunk is, nehezen vettük rá magunkat a korai fekvésre és házigazdáinkkal finom kaják, rengeteg ital és kiváló zenék társaságában múlattuk az időt a klub impozáns bárjában, nagy sztorizgatások és zenei megfejtések közepette. Észre sem vettük, hogy hajnali 3 óra is elmúlt és nem ártana aludni egy kicsit, hiszen az előző este sem igazán sikerült.
Szürreális arra ébredni, hogy kimegy az ember egy éjjeli pisire a szobából és végigsétál a karzaton a wc felé miközben a sejtelmesen kivilágított színpadot látja felülről síri csendben. Még szürreálisabb ilyenkor Marciba botlani, aki az úgynevezett „átstartolásban” hisz alvás helyett, pedig ő sem aludt már legalább 24 órája. Mint kiderült, miután mindannyian nyugovóra tértünk egy újabb 3 órás alvás reményében, Marci 19-re lapot húzva inkább megbontott egy Red Bullt, és a kanapén alvó Dragon „társaságában” még bevert néhány sört. Nem lehetünk elég hálásak házigazdáinknak, akik a kiadós tivornya ellenére reggel 7kor olyan reggelit rittyentettek nekünk, hogy szinte zokogva faltuk. Nagy búcsút vettünk, és megbeszéltük hogy hamarosan újra találkozunk.
- NAP, DE BEUK, BARENDRECHT, HOLLANDIA
A turnékon farkastörvények uralkodnak. Ez azt jelenti, hogy nem érdemes halasztani dolgokat, vagy válogatni. Tehát, ha ételt szolgálnak fel, elfogadod. Ha itallal töltik fel az öltözőt, iszol. Ha megáll a busz, elmész wc-re úgynevezett taktikai hugyozásra. Ezt általában hamar megtanulja az ember, hiszen könnyen lemaradhat dolgokról. Szerencsére mindenhol nagyon jó ellátásban részesültünk egyébként, úgyhogy nem igazán voltak kellemetlenségek.
Nem volt rövid az út Hollandiáig és a fáradság jelei tagadhatatlanok voltak, de hála a korai indulásnak, időben megérkeztünk a Rotterdammal szinte összeolvadt Barendrecht kisvárosba. A Baroeg az egyik kedvenc klubunk volt mindig is, rengeteg kellemes élménnyel. Már az említett 97-es Marduk turnén is játszottunk ott és azóta is rendre meghívtak minket. Sajnáljuk hogy épp bontás alatt áll az épület és csak 1-2 éven belül készül el az új hely, de Leon, a Baroeg főszervezője talált egy kis közeli klubot, így fel tudtunk lépni. És nem is akármilyen buli volt. A De Beuk nem a legnagyobb koncertterem, viszont teljesen megtelt és egy igazán forró hangulatú koncertet adott mindkét zenekar. A helyzetet fokozta, hogy jópár ősrajongó megjelent, akik már az említett 1997-es fellépésünkön is ott voltak és találkoztunk magyarokkal is.
Sőt, az este folyamán több vendég is megfordult az öltözőnkben. Rotterdam környéki koncertjeinken rendszeres vendég Stephan Gebédi barátunk, a holland death metal meghatározó és alapító alakjainak egyike. A beszélgetés során többek között azt is megtudtuk, hogy sajnos egyelőre nem aktuális a Hail Of Bullets újraaktiválása.
A másik vendégünk pedig nem más volt, mint Guido, a Hammerheart Records feje. Ez volt kiadónk főnökével a második személyes találkozónk, ami a zenekar jövőbeni terveivel kapcsolatos beszélgetés után fékevesztett sztorizásba fajult. Guido mesélt többek között a 90-es évek elején Norvégiában tett látogatásairól, Varg Vikernes-szel, Euronymous-szal történt találkozásairól, valamint az Emperor-nál történt vendégeskedéseiről.
A sztorik mellett nem érkezett üres kézzel, ugyanis meglepett minket egy kartonnal a saját söréből, amit stílszerűen 6,66%-osra főzet. Az erősebb, karakteresebb ízeket kedvelőknek bátran ajánljuk a Bokkeriejer sört.
3.NAP, DE CACAOFABRIEK, HELMOND, HOLLANDIA
Végre aludhattunk! Sokat számít, hogy nem kellett ezúttal messzire menni, sőt nagyon szuper szállodát kaptunk, reggelire pedig faltuk a rántottát lazaccal, mintha nem lenne holnap. Farkastörvények ugyebár…
Valamiért Hollandiában a vasárnapi koncertek mindig matinéfellépések. Szokatlan hogy délután 4-kor elkezdődik a rendezvény. Mivel itt is csak Sear Bliss és Rivers Ablaze volt, így már 6-kor végetért a műsor. A vasárnap meglátszott a nézőszámon, viszont nagyon lelkes volt a közönség és a merch is jól fogyott. Az meg külön jól esett hogy még Németországból is jöttek megnézni minket, többek közt Flo barátunk, aki mellesleg az Eis zenekar énekese és elég elismert producer. A Cacaofabriekben amúgy is élményszámban megy a fellépés, igazán illusztris terem, ami egész biztosan a legmodernebb és legkomolyabb felszereltségű az összes között ahol csak játszottunk. Még az extra méretű 8×4 méteres új molinónkat is ki tudtuk itt rakni. Ráadásul az itteni személyzet annyira kedves és segítőkész, hogy azon sem akadtak volna talán fenn ha goregrind zenekar vagyunk és toi-toi wc-kel szerettük volna megtölteni a színpadot. A legutóbbi turnénkon is játszottunk itt és nagyon jó barátságot alakítottunk ki a főszervezővel, Wim-mel, aki a legendás Aardshock magazin újságírója is egyben. Vele aznap sajnos nem tudtunk találkozni, mivel az előző esti sörkóstolgatás annyira alaposnak bizonyult, hogy még este is meg volt tőle macskásodva. Így végül jobbkeze, Pieter koordinálta a dolgokat, akinek amúgy sem lehetünk elég hálásak, mivel ő mutatta meg anno Wim-nek a zenekart, aki aztán annyira megkedvelte a zenénket, hogy már másodjára hívtak meg minket. Ráadásul Pieter ismét elhívott minket koncert után a lakására, és ott folytattuk a jó hangulatú mulatozással összekötött zenehallgatást. Mivel főállásban bartenderként dolgozik, a lakásán is számtalan különböző italból lehetett választani. A többség ennek ellenére maradt a sörnél, de az este folyamán kétfajta gin, és más egyebek nyakát is eltekerték. Emberi sérülésről nem tudunk. Viszonylag korán elköszöntünk és elballagtunk a belvárosban található szállodába, ami egy monumentális templom szomszédságában volt, így a Nevergreen „Hiába építesz kőkatedrálist…” örökérvényű sorát mantrázva tértünk nyugovóra.
Írta: Nagy András és Pál Zoltán
Folyt. köv! Hamarosan jövünk a második résszel!
