A Death Metal, mint műfaj 1992-re már erősen be volt járatva, sok nyolcvanas években alakult, mára klasszikusnak nevezett banda ekkor már kiforrott zenei arculattal rendelkezett és minőségi lemezekkel árasztotta el a színteret, amik külön stílusokat teremtettek és mai napig állandó hivatkozási alapok. Az ún. második generációs bandák csak a kilencvenes évek elején kaptak szárnyra újabb és újabb kihívásokat felállítva. Meghatározó időszak volt ez a metal zenei történelemben, hiszen még rengeteg új lehetőséget tartogatott az extrémitás határainak feszegetése, még korántsem volt annyira kiaknázva és túltelítve a színtér, mint manapság, de ennek az egész folyamatnak valahol ez is a törvényszerűsége. 10 olyan lemezt gyűjtöttem össze azon jeles alkalomból, hogy mindegyik idén ünnepli 30. születésnapját és nem csak azért kerülnek említésre, mert személyes kedvenceim, hanem mert szerintem megkerülhetetlenek azok számára, akik élik a műfajt! Tartalmilag nem egységesek az ismertetők, csak azt írtam le, amit fontosnak tartottam, de minden anyag egy külön regényt érdemelne. Így is visszafogtam magam.
Grave – You’ll Never See ( 1992. szeptember 1.)
Az 1991-ben megjelent Into the Grave egy igazán brutális és erőteljes bemutatkozása volt a csapatnak és mai napig ezt hallom a legtöbbet emlegetve. Bevallom nekem is ez a legnagyobb kedvencem tőlük, de valahogy sosem tudta utolérni egy Dismember vagy Entombed zsenialitását. Nos igen…nem is ülhet ott mindenki a királyi trónon, nincs ott sok hely amúgy sem. De evvel együtt a svéd versenytársak mellett simán megállta és ma is megállja a helyét!
Ezután sem hagyták sokáig porosodni a hangszereiket, rákövetkező évben meg is jelentették szóban forgó anyagukat, ami úgy gondolom remek folytatása volt elődjének. Az egész album megőrizte vad nyersességét, viszont profibban és tisztábban szól. A dalszerzés terén is sikerült fejlődniük és már egy jóval összeszokottabb és kiforrottabb csapatot hallhatunk! A vadulásból egy fokkal jobban visszavettek és több hangulatosabb, doomos elemmel színesítették a dalokat.
A címadó és egyben nyitótétel egy igazi brutális death metal berobbanás, úgy ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A klasszikus HM2-es láncfűrész gitárhangok itt kissé visszafogottabban, kontrolláltabban vannak jelen, nem annyira hullára torzítva mint sok más akkori bandánál. Érezhetően törekedtek az egyértelműbb és kristályosabb kivitelezésre.
https://www.youtube.com/watch?v=5RnU-X68lr4
A tempók terén elég változatosan vannak jelen a gyorsabb, középtempós és doomos részek, vannak benne szép számmal igen fülbemászó groove-os elemek is, a gitárszólók pedig általában lassabbak és melankolikusabbak. Az említett pozitívumok mellett azonban kissé vontatott lett a lemez, valahogy nem tudta soha igazán lekötni a figyelmem és a B oldalnál eléggé megfárad a produkció.
A pokol mélyéről felszálló temetős, zombis borítót pedig nem más, mint a Német származású Axel Hermann alkotta, aki kismillió metal bandának készített grafikákat. (Asphyx, Morgoth, Demolition Hammer, Moonspell, Iced Earth, stb, stb…)
Bár a soron következő lemezeik nem hatottak már meg annyira, de ezek a korai anyagaik a mai napig ott szerepelnek a „kisebb” kedvencek között! Élőben is már két alkalommal megbizonyosodtam teljesítményükről és ott bizony még jobban horzsolnak a klasszikus északi riffek!
CANNIBAL
A sorozat eddig megjelent részei:
Cannibal Corpse – Tomb of the Mutilated
Bolt Thrower – The IVth Crusade
INCANTATION – Onward to Golgotha
DEICIDE – Legion
FEAR FACTORY – Soul of a New Machine
DISASTROUS MURMUR – Rhapsodies in Red
VADER – The Ultimate Incantation
Következő részek:
Monstrosity – Imperial Doom
Impetigo – Horror of the Zombies
