Valamikor tavaly év vége felé jött a hír, hogy az Archaic fogja kísérni a Gorgoroth-ot az idei Európa-turnéján. Nem kis dolog ez, így nagyon örültünk amikor a zenekar leokézta a turnénaplót, hiszen ez egy olyan story amiről nem csak mi hanem mindenki szívesen olvasna. Ezt a beszámolót olvashatjátok alább rengeteg képpel és videóval tarkítva, az elejétől a végéig a zenekar tagjainak tollából.
Valamikor 2024 október végén, november elején jött egy ajánlat az amerikai menedzsmenttől, hogy lehetőségünk van csatlakozni a Gorgoroth 33. jubileumi turnéjához. Úgy gondoltuk, hogy ez egy valóban érdekes ajánlat, így közelebbről megvizsgáltuk a lehetőséget. Amennyire gyorsan lehetett, rendeztük a családi és munkahelyi kérdéseket, megfutottuk a szükséges köröket, majd lefixáltuk – volna – a dolgokat, de ekkorra kiderült, hogy a nightliner lehetőség már nem aktuális, ugyanis a Death Rattle nálunk gyorsabban csapott le a lehetőségre. Így tehát az összes B opciót át kellett agyalni, hiszen ha nem férsz fel a nightliner-re, akkor vagy egy másik buszban alvás marad, illetve a szállás, ami viszont drága, és a feszített indulás/érkezés menetrend miatt sok esetben nem is éri meg, vagy nem kivitelezhető. Aki már volt hosszabb turnén, az kiválóan tudhatja, hogy nem túl felebaráti 10 napig egy buszban aludni. Szerencsére voltak olyan jó fejek a Monastery-s arcok és dobtak egy ajánlatot, mely szerint lakóautóval egész kényelmes is lehet egy ilyen túra. Ismét gyors telefonok, szervezés, ekkor már úgy tűnt, hogy minden akadály el tud hárulni, és bele tudunk vágni (az anyagi ráfordítást ne is részletezzük, hiszen egy ilyen turné általában belekerül alsóhangon 4-5000 EUR-ba). Szóval, visszadobtuk az emailt, és vártuk, hogy leokézzák a jelentkezésünket. Teltek a napok és a hetek, de közben tudtuk, hogy egy ilyen lehetőségre akár több száz zenekar is pályázhat esélyesen, szóval, az anyagi lehetőségeken és a megfelelőségen túl némi szerencse faktorra is szükség lehet. “Mert ha nem ‘Te jössz’ akkor majd jön más, nem várunk rád…” elven működik a történet. Persze, alaposan megnézik, hogy kiket visznek, de sok más zenekarnak van még hozzánk hasonló ajánló cédulája.
Végül aztán ránk esett a választás! Üzenetet kaptunk, hogy zöld a lámpa, minket választottak, irány 10 állomásos márciusi EU turné. Volt már szerencsénk kisebb-nagyobb turnékhoz (Testament, God Dethroned), de 10 állomás 11 nap alatt azért mégiscsak egy combos menet.
A turné közeledtével komoly logisztikai tervezést kellett lefolytatni a merchek körül, így ezúton is mindenkinek köszönjük a gyors segítséget. Pl. utolsó előtti pillanatban beesett a Suicidal Angels koncert az Insane Hellride-nak köszönhetően, ahol sok chili elment, így kétségbeesetten beszéltünk Gabko-val, hogy SOS hozzon chilit. Aztán ott volt a csuklópánt és sapka kérdése ami szintén utolsó pillanatos megrendelés és szállítás volt. Természetesen Tóth Balázs is segítségünkre sietett az Empire Merch-el, még az utolsó utáni pillanatban is ránk állította a gépsorát, pedig épp a világ másik felén, Amerikában turnézott. Mi közben gőzerővel készültünk a próbateremben a bulikra – bár adtunk már jónéhány koncertet, a váratlanra sosem tudsz eléggé felkészülni. Szellemileg és fizikailag is topon kell lenni. Önmagában a 10x30perces koncert nem kifejezetten megterhelő, viszont az előtte és utána levő dolgokhoz sok energia és odafigyelés kell, hogy minden ott legyen a színpadon, működjön, szóljon, mindezt pontos menetrend szerint.
Első nap reggel 05:20 körül indultunk, nagyjából minden a tervek szerint alakult. Első megállónk Ostrava volt, laza 500km-re Budapesttől, délre kellett megérkeznünk. Ha turnén vagy, akkor az első és legfontosabb, hogy amit kérnek vagy amiről megállapodás született, azt tartsd be. Legfontosabb a timing. Az elején egy gyors bemutatkozás, kicsit körbe szagolja mindenki a másikat és mehet is a feszesre húzott load-in, soundcheck. Ilyenkor az szokott lenni, hogy minden zenekar kap egy szűk idősávot, de ebben az esetben csak a Gorgoroth-nak és nekünk volt beállásunk. Mivel ez a ritmus mindenki számára megfelelt, ez maradt a turné további részén is. Nekünk cakkpakk 1 óránk volt mindenhol beállni, ami azért, valljuk meg, kényelmesnek mondható. Minket mindig a helyi arc hangosított. Ostravában rendben is volt a hangzás, majdnem minden közelített a tökéleteshez. A szettünk egészen pontosan 32 perces volt (az esetleges technikai kihívások nélkül), ezért mindig a helyi hangosítókkal kellett leboltolni, hogy kicsivel hamarabb indítjuk az intrót, és így bele tudunk férni a 30 perces időkorlátba. Szerencsére ebben is mindenki együttműködő volt. A cseh és a lengyel buli is teljesen rendben ment le. Itt ki kell emelni a lengyel közönséget, hihetetlen lelkesen és nagy odaadással voltak az egész este folyamán, nagy élmény volt így színpadra állni. Talán itthon is ilyen lehetett 20-30 éve. 🙂 Az osztrákoknál viszont már hozta magát a statisztika, jöttek is a gondok. Itt ugyanis az utánunk következő Death Rattle zenekar is csinált egy gyors beállást. Nos, mint utólag kiderült, a bécsi keverős arc nem állította vissza a pulton az elmentésünket, így már az intro sem szólalt meg, majd kezdéskor szembesültünk azzal, hogy a dobot nem halljuk fülben, teljesen le lett nullázva. Ez természetesen már csak a színpadon derült ki, élesben. Ennek ellenére végül sikerült jól lehozni a bulit. Dacára a korai kezdésnek, Bécsben már 4 órakor is elég szép számmal érkeztek az érdeklődők. Egy-két kivételtől eltekintve, a nézőszámra egyébként sehol sem volt panaszunk.
Azt el lehet mondani, hogy az egész turné a Massive Music-nak köszönhetően végig profin van koordinálva, az első pillanattól az utolsóig. Nehéz szavakba önteni azokat a pillanatokat amikor az Aeternus és a Gorgoroth felmegy a színpadra, és elpusztítja az akkor még mit sem sejtő boci szemekkel nézelődőket. Profik és amit vár tőlük az ember, azt meg is adják nekik… töménytelen pusztítást, szavak nélkül. Lengyelországban úgy tele füstölték a koncert termet, hogy már a harmadik sorból is csak árnyakat lehetett látni belőlük. Néztük is, hogy ugyan mi fog ebből kisülni. A második számnál pontosan értettük, hogy miért. Náluk tökre működött, hogy néha megvillanó amúgy csak pirosan villogó lámpa előtt egy emberi alak sziluettje jelenik meg. Aztán ennyi… ennyi a fény…súlyos.
Szlovéniába érve egy borúsabb, esős nap fogadott minket. Ez azért szívás mert ilyenkor nem tudod pontosan hány métert kell végig cipelned a cuccod a szakadó esőben. Itt most szerencsére csak kb. 20 métert kellett. A színpad éppen kényelmes méretű, az egész terem egy hosszú csőre hasonlított. Ilyenkor fel van dobva a lecke a hangmérnöknek. Mi szokásosan beálltunk, majd mentünk az emeleti a backstage-be. Felfelé azon gondolkoztunk, hogy itt ilyen állat bulik lehetnek ha éppen nem metal szól a hangfalakból, hiszen egy hatalmas striptease bárban játszottunk! 🙂 A koncertünket nagyon élveztük, a sold out bulinak köszönhetően ¾ ház volt már rajtunk is, akik velünk együtt headbangeltek végig. A striptease bár sajnos azon a napon nem működött, így egymással kellett beérnünk…blöee! 🙂
Másnap a turné egyetlen szabadnapját töltöttük a festői Firenze városában. Valamikor délután sikerült megérkeznünk, majd rohamvást indultunk is a városnézésre. A hétfő nem a legszerencsésebb ha az ember kulturálódni akar, minden múzeum zárva. A csodálatos épületeket így csak kívülről szemlélhettük meg, de természetesen, így is akadt látnivaló bőven. Kicsit azért megkopottak voltunk a sok utazástól (hey, ki mondta, hogy abban nem lehet elfáradni??), szóval sötétedés magasságában végül hazafelé vettük az irányt. Másnap utunk az Örök város felé vettük – volna. Ha éppen nem jön közbe egy apróbb technikai probléma, miszerint a buszunk kitalálta, hogy márpedig ő nem akar 60-nál gyorsabban menni. Fogyasztás szempontjából ez nem rossz, de alig haladtunk gyorsabban, mint egy hegyi kecske, miközben dudálva előzgettek minket 130-al az olaszok. Szóval, SOS szervizt kellett találni. Ilyenkor jön jól, hogy lehet kézzel lábbal is mutogatni, mert se mi nem beszéltünk olaszul, sem ők magyarul. Kis tanakodás és mutogatás után azért valahogy kihoztuk döntetlenre az egészet, megértették, hogy mit akarunk, mi is azt, hogy ők ezért meg pénzt akarnak, aztán pöccre indult a kicsi kocsi, majd repültünk is tovább. Kiváló másfél óra bukta, ami, mint tudjuk, nem szerencsés. Főnökünk összekuszált szemöldökkel várt ránk, persze hatalmas mosollyal az arcán üdvözölt minket, de nem lettem volna a pulzusa amikor még előtte közöltük vele, hogy “Houston, we have a problem”. Szerencsére azért nem vagyunk annyira problémásak, így könnyen meglágyult pici szíve, egy ilyen intermezzo pedig egyébként is benne szokott lenni a pakliban. Még mókázott is rajtunk, hogy még egy ilyen és repülhetünk a turnéról. Nincs késés, nincs csúszás.
Nem csak a római koncert sajátossága volt, hogy nem volt backstage-ünk, de itt konkrétan a szabad ég alatt voltunk, egy lenge ponyvával elválasztva. Nem volt túl sok lehetőség, itt még a főhősöknek is csak egy leharcolt konténer jutott. Maga a hely nem volt túl nagy, de kényelmesen elfért benne 3-400 ember. Mivel ezt megelőzőleg sem kaptunk backstage-t, ezért a helyi wc még jóval a koncert előtt eldugult… (mosolygós ördögi smiley)
A koncert hangulatára nem volt panasz, mindenhol pozitív fogadtatásban részesültünk. A buli után kitettünk pár kóstoló falatot amivel rá tudtak próbálni a hamisítatlan Archaic chilire. Nagy sikere volt egyébként a chili kóstolónak! Volt aki max. az enyhén de pikánsan csípősig jutott, volt olyan aki egyből fejest ugrott önmaga elpusztításába, és jöhetett neki a Two Minutes of Hate. Ő bátor és bírja… vágás, nem! 🙂
Természetesen, egy ilyen feszített turnén nem sok idő jut városnézésre. Legjobb esetben 2 órád van éppen “semmit tenni”, de az Rómában pont olyan mint Thaiföldön a free sex-hez beállni a 20 méteres sorba… 🙂
Szóval, voltunk is Rómában meg nem is. De ez egy ilyen dolog. Amúgy a turné ezen részén is el lehet mondani, hogy tök buli. Egy átlagos napunk úgy nézett ki, hogy a reggeli (bél) hangokra felébredtünk valahol, majd elindultunk a következő helyszínre. Nyilván 6 ember általában 6 felé indulna, kinél hogy indulnak be a kitoló fájások. Van aki rásegít egy kis kávéval, van akinek már erre sincs szüksége. Szóval, rendszerint pár órás út után megérkeztünk a következő városba/országba, ahol menetrend szerint kipakoljuk a nagy buszt majd a saját cuccokat. A legtöbbször szerencsére segítettek a roadok és a Death Rattle-s arcok is. Ez után következett a főhősök sound check-je, majd mi következtünk. Mindig igyekeznünk kellett a felhordással és az összeszereléssel, már csak azért is, mert szinte mindig a mi beállásunk alatt érkezett meg a meleg kaja, ami egyrészt felhívás keringőre, másrészt meg aki lemarad, az kimarad. Még most sem tudjuk hogyan, de szinte mindig éhesek voltunk. Firenzében pl. vettünk pizzát kb. 15 euróért. Hát, kihoztak egy akkora adagot, amire nagymamáink anno csak halkan mondták volna, hogy tessék fiam itt van némi harapnivaló, ezzel úgysem laksz jól. Rómában pedig még éppen ettünk a koncert helyszínén (a beállás miatt kicsit később tudtunk nekilátni), majd jött egy helyi csajszi, fogta a “maradékot”, kidobta és el is ment. Elsütöttük a méltán híres: “We are hungry Hungarians” szarviccet, de nem vette a lapot. Ő is csak egy, Lómai!
Szóval, kajálás után van 30-60perc csend, közben kezdődik a beengedés mi meg a kis helyünkön készülünk a showra. 30 perces settbe nem sok minden fér, de annyi biztos, hogy fizikailag és szellemileg is fel kell készülni, hiszen maximális bulit kell csinálni minden állomáson. Ha nem hagyunk nyomot, nem is lesz semmi hozadéka a turnénak. A setlistünk úgy jött ki, hogy 32 perces lett, így az intrót mindenhol 2-3 perccel hamarabb indítottuk. Nekünk ez sokat segített, ők meg leszarták csak a vége legyen pontos. Általában így mindig 1 percet sikerült nyernünk a végére amit el is vitt a fotózás. Utána 2 dobverő bedobása 2-4 pengető, handshake és irány pakolni. Csaba (a dobos) 38,5 körüli lázzal tolta végig az első 4-5 buli, szóval ő kimaradt a pakolásból, de így volt min szenvednie.
Bologna, Torino, Verona mind kiváló bulik voltak, közel teltházzal mertek a bulik. Nehéz bármit is kiemelni. A turné 5-6. állomása körül már rutinból megy minden, persze azért az apróságokra oda kell figyelni. Ilyen pl a merch. Egy ilyen turnén egy zenekar csak a merchből tud valamit visszapumpálni a tárcába. Ezért nagyon fontos, hogy a merch jól legyen kitalálva, megtervezve illetve kirakva. Itt picit kurvának kell állni. Ha nem adsz el, beleszaladsz egy 5000-8000 EUR-ba a turné végére és azt nyögheted pár évig.
Nekünk szerencsére jól mentek a merchek. Próbálunk többféle termékben gondolkozni, mert van ahol nagyon megy a póló van ahol a sapka. De ha nem akarnak pólót venni akkor ott a többi termék. Ilyen tökre semleges termék a chili. Ha végképp nem akart semmit venni, mégis a chili bevonzza őket, hála Gabkonak érte. És ha már beszélget velünk akkor nyert ügyünk van. Szabolcs ötlete volt, hogy egyik olasz állomáson kostoltassunk. Rá 3 nappal elfogyott az összes chilink!
Párizsra már szomorkodva érkeztünk, hiszen tudtuk, hogy egy álomnak lassan vége. Persze örültünk, hogy megtörtént de azért mégis… 10 nap őrület, kicsit mindenki rocksztárnak képzelte magát, állat bulik, kiváló közönség, headbang, pogo. Jó volt buszból kelni egy másik városban, majd felmenni a színpadra, játszani és újra turnébusz. Picit hozzászokva a nomád élethez a végére egészen megszokva már már egészen szomorkodva lógattuk a fejünket a backstageban.
Volt még egy utolsó ajándék amit Galambos Gyurinak köszönhetünk (https://www.facebook.com/3dmetalmerch/) ami egy gravírozott fém flaska volt, rajta a turné résztvevőkkel, illetve a dátumokkal. Ezt volt szerencsénk az utolsó napon mindenkinek odaadni, hatalmas meglepetést okozva. Viszonozva pl az Aeternus adott egy üveg Jack-et. Ami, a koncert után azonnal eltűnt szomjas gyomrok fekete lyukába.
A turné a párizsi koncerttel véget ért, mindenki szépen pakolt és egy utolsó koccintásra még azért összejöttünk. Döbbenten álltunk egymás mellett, és Dárek a turné managere büszkén mondta, hogy ez bizony egy jó turné volt. Csak velünk volt probléma, de azt is orvosolva mondta, hogy jó kis társaság jött össze, ritka az ilyen jó összhang 4 zenekar között.
Mi még párizsban aludtunk egy éjszakát a whiskeynek köszönhetően, így másnap reggel sebzettként ébredtünk. Volt aki a busszal utazott haza, voltak akik hazarepültek a keddi munkavégzés miatt.
Hatalmas köszönet Mákosnak, hogy végig vezette a buszt, segített amikor kellett és ivott is helyettünk amikor arra szükség volt! Illetve nem utolsó sorban Szabó Mikinek, aki roadként segített minden este az elérhető legjobb showt létrehozni, pakolt, rollupot szerelt, nyomta a füstöt és személyével emelte az est fényét! 🙂
Köszi Szopper Zsófinak a sapkáért és csuklópántért, Galambos Gyurinak a flaskák, egyedi pengetőkért, Gabkonak a chilikért, Tóth Balázsnak a pólókért. Külön köszönet még Vajda Mártonnak, aki Bécsbe utánunk hozott egy pót tabletet – nélküle nem úsztuk volna meg ilyen simán! 
Összegezve, azt lehet mondani, hogy kár lett volna kihagyni. Hihetetlen élmények, büszkén mondhatom, hogy hagytunk nyomot néhány ezer emberben és öregbítettük hazánkról kialakított METAL képét. Minden zenésznek aki ezt még bírja olvasni, javaslom, hogy ezért csinálja. Anno a Testament turné után, anno a Wacken fellépés után is ezt mondtam, hogy ezért éri meg igazán csinálni.
De!
Éhesek maradtunk.
