A Deicide frontembere, Glen Benton a Prescription Punk Rock-kal készített interjúban kifejtette nézeteit az előadók által kínált, monetizált VIP-eseményekkel kapcsolatban, mint amilyenek péládul a ‘meet-and-greet’-ek. Úgy tűnik, némi ellenszenvet táplál az ilyesféle megvásárolható találkozók iránt, amit így indokolt: „Egyik nap erről beszélgettem a zenekarral, mert a meet-and-greet-ekről beszélgettünk, és arról, hogy csinálnánk-e ilyesmit. Én egyszerűen nem vagyok a híve ennek a dolognak, hogy fizettessük a rajongókat egy aláírásért cserébe. Én a rajongóknak szívből jövő kedvességből adok autogramot, és nem azért, mert pénzt akarok csinálni belőlük. A tény, hogy ők rajonganak értünk és hallgatják az anyagainkat… Tudom, hogy megváltoztak a dolgok – a legtöbb ember ma ingyen jut zenéhez – de akkor sem tudok efölött napirendre térni, hogy valaki fizessen az aláírásomért, főleg egy rajongó… Emiatt furcsán érzem magam.”
Majd így folytatta: „Neil Peart [a Rush kései dobosa] – láttam vele egy interjút -, ő kényelmetlenül érezte magát az ilyen helyzetekben, és én is ugyanezt érzem. Nem szeretek ebbe a pozícióba csöppenni, ahol egy asztalnál ülök, az emberek meg úgy bámulnak rám, mintha a Jim Rose Circus-ben lennék. Azt hiszem, én túl valódi és mély vagyok az ilyesmihez. Számomra ez egy – bocsánat a kifejezésért – pózer dolog. Ez a pózereknek való. Steve [Asheim, a Deicide dobosa] pedig azt mondta, ‘én ugyanígy érzek. Úgy érzem, ki akarok mászni a bőrömből, amikor ilyen szituációkban vagyok’. És ahogy mondom, én nem kedvelem az ilyesmit. Mert ott vagyok fönt, belenoszogattak ezekbe a dolgokba, amikor ott vagyok és mindenki bókol és ilyenek, én azt gondolom magamban, ‘ha látnának, amikor kint nyírom a füvet, mosom a kocsit, és takarítom a fürdőszobát. Bárcsak most látnának’. Ezek miatt érzem magam kényelmetlenül, mert én nem rocksztárként gondolok magamra, semmi ilyesmi. Én nem tudom magam így átkeretezni. Nem tudom, tényleg. Nem érzem át.”
„Néhány ember egyszerűen nem tud ezzel azonosulni. Nekem pedig nem kényelmes. Mármint azt nem bánom, ha odajönnek hozzám, mondjuk amikor megyek ki a hátsó ajtón, beszállok a járműbe, és az emberek odajönnek hozzám, azt örömmel veszem. De azt nem szeretem, ha piedesztálra emelnek. Nem szeretem ezt érezni. Egyszerűen kényelmetlen, szürreális élmény számomra. Ahogy mondtam, inkább kihagyom… Kapj el a reptéren, a hátsó ajtónál, soundchecknél. Olyan szemszögből nézem, hogy amikor turnézom, olyankor egy nap egy órát dolgozom. Szóval ebben az időintervallumban tízezer alkalmad van aláíratni velem valamit, kérni egy gitárpengetőt, szelfizni velem vagy ilyesmi. Egy ilyesvalakinek ez többet jelent, mint 80 dollárért sorbaállni. Nekem nekem esik jól ezt tenni. Soha sem fogom csinálni, soha nem is csináltam. Voltak már emiatt felpaprikázott pillanataim. De szerintem ez pózerdolog. Olyanoknak, mint… nem is akarom kimondani a nevüket… óvatosnak kell lennem. Már nem lehet csak úgy viccelődni, a világ már nem ugyanaz a hely.”
A V.I.P-csomagok tűnnek manapság az egyetlen lehetőségnek arra, hogy a rajongók találkozzanak az imádott bandáikkal. Ezek némelyike nagyon elszállt összegekbe kerül, ami az alap jegyárra jön rá, és mindent tartalmaz egy aláírt tárgytól vagy egy fotótól kezdve a soundcheck megnézésén át a gyűjtői ereklyékig.
A fizetett meet-and-greet-ek a turnézás állandó elemeivé kezdtek válni, sok előadó egy, a mai túléléshez nélkülözhetetlen szükséges rosszként tekint ezekre. Más zenészek morális okokból ellenzik ezeket a találkozókat, mondván, hogy ezzel a gazdagabb rajongóknak kedveznek a szegényebbekkel szemben. Ehhez hasonlóan sokan tekintenek kizsákmányolásként arra, hogy a zenekarok pénzt kérnek a rajongóktól, hogy azok találkozhassanak velük, mivel az előadók általában tisztában vannak azzal, hogy a fiatal rajongók készek bármekkora összeget elkölteni, hogy láthassák a kedvenc zenekarukat, néha pedig a szülők költségén.
A Deicide új albuma, a Banished By Sin április 26-án jelent meg a Reigning Phoenix Music gondozásában. Februárban adták ki a második single-t a lemezről, Sever The Tongue címmel.
Forrás: BlabberMouth
