„Na nehogy azt hidd, hogy csak úgy eljöttünk turnézgatni” – mondta a nagydarab, hosszú szakállas, kopasz úriember –, „és mivel mindannyian hadköteles korúak vagyunk, külön engedélyre volt szükségünk a minisztériumtól, hogy egyáltalán elhagyhassuk az országot és útnak indulhassunk” – így Dmytro, a 1914 énekese-frontembere a zenekari merch mögött állva.
Öt perccel nyitás előtt pontosan két fő várakozott a Robot bejáratánál: Alberto, a mexikói kolléga, és jómagam, úgyhogy már helyből el lehetett kezdeni aggódni, hogy hogyan is fog alakulni a létszám az este során. De pánikra semmi ok nem volt: a nyitást követően nagyon gyorsan megtelt a hely, és az első zenekar kezdésekor már erős félház fogadta a Spectral Despair fellépését. Az egy gitár-basszus-dob-ének felállású négyes némi deathcore-ral vegyített death metal-ban utazott, és a működésük jól láthatóan nem volt ismeretlen a közönség számára – és ez egy meglehetősen fontos kitétel, ugyanis meg merem kockáztatni, hogy a hallgatóság nagyobbik hányada nem magyar ajkú volt. Elképesztő volt az a dinamizmus, amit az élő fellépés során mutattak: a Robot koncerthelyiségének geometriája szinte tálcán kínálja, hogy az előadó – jellemzően az énekes – a színpadról leugorva a közönség soraiban tevékenykedjen, és ezt a ziccert a Spectral Despair énekese, Csala Bertalan ki is használta. A keddi időpont ellenére a hallgatóság már a Spectral Despair alatt tökéletesen felvette a fordulatszámot: a pörgős-zúzós dalokra mozgás kezdődött, ami az este hátralévő részében csak fokozódott. A hallgatóság jól láthatóan ismerte dalokat és tudta, hogy mit hallgatunk, ugyanis a negyedik tételnél – az idén kiadott demóról ismerős Roots of Old-nál – jelentős ugrálás és éljenzés volt. Sajnálatos módon csak harminc perc jutott rájuk az este során, és ez is nagyon gyorsan eltelt, így hát gyors átszerelést követően nemsokára kezdett a lengyel-ukrán vegyes házasságból született Three Eyes of the Void.
A fellépésre való felkészülés során – hetekkel ezelőtt – elkezdtem ráhallgatni a Three Eyes of the Void anyagaira, és egy idő után azt vettem észre, hogy a fő fellépő 1914 zenéje helyett az övékét hallgatom unos-untalan. Bár még csak április vége van, egyelőre ők lettek az „év felfedezettje”-díj jelöltjei, legalábbis nálam. Dallamos blackened death metal-t halhattunk a lengyel-ukrán társaság előadásában, gyönyörűszép kiállásokkal-szólókkal. Érdekes logikára ment a zene, és az eredmény frenetikus volt: az énekes-gitáros Dmytro a klasszikusabb – death metal-ból vagy heavy metal-ból ismert – típusú szólókat játszott, míg a másik gitár kísérte. Aztán csere, és az addig kíséretet játszó gitár kezdett magasabb, Mgła- vagy Groza-stílusú riff-ekbe, amihez énekes barátunk adta a kíséretet. A basszusgitár a legkevésbé sem dekorációnak volt jelen: önálló dallamvezetéssel tökéletes kíséretet nyújtott a dalokhoz. A fiatal ritmusszekció sem volt egyáltalán pályakezdő: gyors és precíz duplázás a középtempó fölötti teljes tartományban, feszes kéztechnika és precíz hangsúlyozás, így összességében egy eszméletlenül lendületes és magávalragadó fellépést halhattunk, olyannyira, hogy a közönség el sem akarta engedni a Three Eyes of the Void-ot – de sajnos hiába kértük, hogy játsszák el a vanmórszong-ot, az őrájuk kiszabott félóra is kíméletlenül letelt.
Teljes átszerelés, és színpadra lépett a 1914 legénységének 80 százaléka, ezt a turnét ugyanis egy gitárral nyomták végig. Nehéz volt nem észrevenni és meghallani a párhuzamot az első világháborút megidéző dalok és napjaink szörnyű politikai eseményei között. Mivel a fellépők személyesen is érintettek a most Ukrajnában zajló háború cselekményekben – konkrétan barátaik harcolnak és a barátaikat vesztik el –, így elkerülhetetlen volt a dalok effajta áthallása, amire az énekes Dmytro két hosszabb kommentben is kitért. Amire a 1914 kezdett, addigra tulajdonképpen teltház lett, már nem nagyon lehetett lépni Robotban – arról meg, hogy meglegyen a kellő légkör, az 1914 tagjai elég alaposan gondoskodtak. Megalapozta a hangulatot egyrészt a mostani háború, és erre még rájátszott az intenzív előadásmód: Dmytro jó szokásaként – kihasználva a hely adottságait – a mikrofonnal felvértezve a tömeg közepéből énekelt, időnként mozgásra serkentve a hallgatóságot, ami az utolsó két-három tételnél egészen komoly testgyakorlássá fokozódott, és ez a hely méreteit tekintve ez egy egészen váratlan fejlemény volt. Sajnos nem szóltak tisztán, az egy gitár nagyon vékonyka volt, ráadásul a kiállások esetén még el is halkult, de ezzel együtt is egy nagyon lendületes, nagyon dinamikus, érzelmektől átfűtött előadásnak lehettünk fültanúi. Az egyszeri ember az ilyen érzelmesen és átéléssel előadott dalokat hajlamos lenne színjátéknak – cinikusan az előadó véralkoholtartalmának – betudni, ám itt erről szó sincs: a csak vizet ivó Dmytro tényleg ennyire átéli azokat a témákat és szövegeket, amikről énekel. Hatalmas tapsot kapott a 1914 a fellépés végén, zavarbaejtően hosszú percekig tapsolva állt a közönséges, tökéletes visszajelzést adva egyrészt a fellépés magas színvonaláról, másrészt pedig szimpátiájáról és együttérzéséről biztosítva a fellépőket.
Dmytro-ékat még az ág is húzza; eszméletlen erőfeszítésükbe telik és telt, hogy erre a turnéra egyáltalán el tudjanak jönni – ezzel kapcsolatban még jelentkezünk, ugyanis nemsokára lehetőségünk lesz a zenekar tagjaival hosszasabban is beszélgetni.
Nagyon egyszerű megvonni az est mérlegét: a vendégek közül – nyitó zenekarokhoz képest is – kiemelkedő teljesítményt nyújtott Spectral Despair, és bár igazából nem ez a kedvenc műfajom, a saját stílusokon belül mindenképpen megjegyzendő az ő nevük. Még az év felénél sem járunk, de provizórikusan az év felfedezettje lett a lengyel-ukrán Three Eyes of the Void – csak és kizárólag ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa a zenéjüket. A 1914 fellépését most láttam hatodjára, és ezen féltucat koncert mind maximális emocionális és zenei élmény nyújtott. Bár saját bevallásuk szerint nagyon kiesek a rutinból, ez a legkevésbé sem látszott a profi színvonalon – ha úgy gondolod, hogy ezek után szeretnéd őket élőben látni, akkor irány Zsemberovce és a Gothoom fesztivál! Én ott leszek.
Írta: Á
