A Flaming Arts, a RIFF Budapest és az Insane Hellride Entertainment közös szervezésével eljött hozzánk egyenesen Svédországból a Carnosus és szintén tiszteletét tette az estén a Scaffold, akik ugyan kicsit közelebbről érkeztek mint a svéd Örebro ugyanis ők Tatabányáról jöttek. Az esemény célja, hogy támogassa a kisebb zenekarokat az underground szintérről egy mindenki által ingyenes látogatható koncert keretein belül.
Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés és van erre igény mivel annak ellenére, hogy csütörtök volt és ugye nem két nagyon ismert banda játszott, gyakorlatilag megtelt a hely. Oké nem nagy a Riff koncert terme, de tele volt. Még ha nem is zsúfolásig telt meg, meglepődtem, hogy milyen sokan lettünk.
Nekem ez volt az első event ebből a sorozatból, amit felfedeztem és amikor utánanéztem, hogy eddig kik léptek fel, szomorúan láttam, hogy az egyiken a Furor Gallico volt a fellépő. Őket rettentően megnéztem volna. Lehet kicsit jobban kellene promotálni ezeket az estéket, hogy több emberhez eljusson. Na nem baj, most már igyekszem követni ezt a sorozatot is, ha lesz még ilyen szervezésű esemény.
Elég sokat gondolkodtam, hogy menjek-e, de végül meggyőztem magam és elmentem. Nem bántam meg pláne, hogy találkoztam egy barátnőmmel, akit már nagyon rég láttam és megörültem neki. Nem lesz a szívem csücske ez a helyszín (sorry!) de ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy egy teljesen jó koncertet sikerült összehozni, egy egészen jó hangosítással, amire aztán végképp nem számítottam.
Az estét a Scaffold nyitotta: egyszerű death metalt játszottak. Sosem hallottam róluk ez előtt, pedig 1999-óta léteznek. Teljesen egyben volt a koncertjük. Az énekes viccesen konferálta be a soron következő dalokat. Jó sokszor elhangzott, hogy „csak semmi politika” persze nem is volt 😀 Próbálták megmozgatni a közönséget, de ez annyira nem sikerült pedig ők igen lendületesen játszottak és jól érezték magukat. Amit külön kiemelnék, hogy amikor egyszerre ment a headbang a srácoknak, akkor kifejezetten finom illata volt a hajatoknak ahogy a levegőt csaptátok a közönség felé. A két gitáros és az énekes remek összhangban voltak egymással, számomra ők egyben elvitték a bulit, viszont a dobosuk nekem kilógott ebből a metal életérzésből, pláne a death metaléból. Ez a hajpánt + kék trikó meg valamilyen rövidnadrág kombó nem illett bele az amúgy teljesen feketébe öltözött zenekarhoz. Ezt nem rosszindulatból mondom, mert ettől függetlenül szuperek voltatok!
11 dal fért bele a setlistbe. Külön tetszett, hogy sok death bandával ellentétben úgy is értettem sokszor a szöveget, hogy nem ismertem.
Elhangzott dalok:
1. A halál völgyében
2. Horror
3. Gyémánt
4. Születés
5. Mászáros
6. Harag
7. Dante
8. Üresség
9. Hamis szavak
10. Járvány
11. Utolsó háború
Egy gyors átszerelést követően már is a színpadon állt a Carnosus. Ők engem abszolút megvettek. Úgy fogtam neki a koncertjüknek, hogy oké meghallgatok 3 – 4 dalt aztán megyek haza, mert fáradt vagyok meg korán kell kelni és hát az egész buli alatt, na majd a következő dal után indulok haza játékot játszottam fejben, de persze aztán végig maradtam. Jó kis technical death metal toltak a srácok. A koncert kezdetén még kissé akadozott a hangosítás, a gitárt néha alig lehetett hallani. Gondolkodtam is az első dalnál, hogy hát ez annyira nem technical death metal, de aztán ahogy rendbejött a hangosítás megérkezett minden hangszer. Az énekes hangja nekem nagyon bejött, remekül tolta a magasabb károgást, de a mélyebb hörgést is. Gyakorlatilag mire ők színpadra léptek tényleg tele lett a terem. Itt már megmozdult a közönség is jobban, bár ez lehet, hogy annak volt köszönhető, hogy a Scaffold énekese és az egyik gitárosa beállt előre tombolni és headbangelni. Ezért amúgy hatalmas respect a srácoknak.
A frontemberük el is mesélte, hogy most nincs itt az egyik tag a bandából, mert ő otthon maradt így basszusgitár nélkül álltak fel a színpadra. Őszintén bajos lett volna az a plusz egy fő azon a kicsi színpadon, így legalább elfértek és elég sokat mozogtak, így is kellett nekik a hely. Elemi erővel tolták a halálfémet, az énekesük szerintem egyetlen másodpercre sem maradt mozdulatlan. Két dal között megjegyezte a gitáros is és az énekes is, hogy milyen meleg van. Hát igen ahogy begyűlt a tömeg meleg lett bent és ők meg a színpadon sokat mozogtak teljesen le is izzadtak folyamatosan törölgették magukról az izzadtságot. Legutóbbi lemezük, a Wormtales, 2024 októberében jelent meg, erről és az előző kettőről is játszottak.
Bízom benne, hogy járnak majd még felénk.
1. Birthless
2. Calamity Crawl
3. Lost to Funereal Desires
4. In Debt to Oblivion
5. Fermenting Blastospheres of Future Putridity
6. Within Throat, Within Hearth
7. Deceptive Authority
8. Ossein Larcenist
9. Chamber of Emancipation
10. Yearnings of A Rotten Spine
11. Worm Charmer
12. Towards Infinihilistic Purity
13. Castle of Grief
14. Subjected to Cadaverous Defilement
Remek kis volt és utólag belegondolva bántam volna ha kihagyom. Köszönet az Insane Hellride Entertainment szervezőinek, hogy ezt így összehozzák időről időre.
Írta és fényképezte: Olivia d’Evil
