Az Insane Hellrideres srácoknak köszönhetően minden hónap harmadik csütörtökén van egy ingyenes koncert Budapest legkedveltebb utcai retyójában, a Riff klubban. Május hónapra szerencsére egy jó death metal buli lett beharangozva, aminek a külföldi sztárfellépője a svéd melódikus technikás halálfémben utazó Carnosus volt. Szokás szerint elfelejtettem, hogy lesz a buli és ebből kifolyólag bele se hallgattam a zenébe, de az Enciklopédián és a közösségi oldalakon azért aznap délután rápislantottam, hogy mi is várható a bandától. Ha minden jól megy Olivía kolléganőm tollából lesz a koncertről véset (már kinn vagyunk vele – ITT olvasható – főszerk.) ezért én rá is térnék a lemezre, amit a jól sikerült bulin tapasztalt pozitív benyomásaim végett be is szereztem a merchputban, ritka kedvező áron.

Már a boritó jól indít ezzel az asszony fejjel, amiből valami kellemetlen környezeti behatás miatt férgek kezdenek előmászni. Van valami fura, régies kisugárzása az egész képnek, ami tökre jó, mert mostanában minden agyon van színezve vagy túl direkten robban szét valami a képeken. Itt a rothadtság mellet valahogy eleganciát is sugároz a kép, ami ritka a death metal boritok esetében. A hátsó borítón ugyanez a nő van férgek nélkül, de már ott is van valami anomália a pofiján nyilván. Nékem a Torchure – Beyond the veil lemezének a borítójára emlékezet ez a kép, szóval azt is hallgassátok meg, ha már említve lett. Én bírom, amikor a borító hangulata ennyire behúz a zenébe. A Wormtales egyébként a banda harmadik lemeze és mivel a Willowtip-nél vannak, nem is kérdéses a minőség. A melodikus jelző is szerepel a stílusmeghatározásban ezért kissé távolságtartóan kezeltem a lemezt, mert nem igazán a kedvenc műfajom ez a típusú death metal, de nyilván vannak jó lemezek ez alatt a címke alatt is. A negyven perces tíz számos albumon eléggé változatos szerzemények szerepelnek sok ritmusváltással, melódikus gitárszólókkal és technikás játékkal. Ami élőben is elsőre feltűnt, az az énekesük teljesítménye, mert sok helyen elképesztően gyorsan köpködi a sorokat. Nagyon változatosan tárja elénk a mondanivalóját nagyon sok hangon szólal meg, a magasabb tónusú énektől egészen az ultramély guttural hányásig van itt minden a sorvégi slammes vííííííííísitásokig bezárólag, tiszta ének sehol nincs szerencsére. A szövegekbe annyira nem adódtam bele, de majdnem minden számban szerepel a worm szó mintegy erősítve a koncepciót. Hangszeres játékról és hangzáról is csak jókat tudok mondani minden a helyén van a nóták is változatosak a középtempós döngöléstől a blastbeatig terjedő tempókkal. A záró szám akusztikus keretbe foglalt nagyon jól sikerült hangulatosabb darab, ilyenből talán több elfért volna. Slágergyanús tétel vagy igazán kiugró témák nincsenek, de gondolom ez nem is volt célja a srácoknak. Regényt nem lehet írni erről a lemezről, de akik a Job for a Cowboy, Allegaeon, Revocation féle bandákért rajonganak, a svédek lemezével se nyúlnak nagyon mellé minőségében simán hozzák azt a szintet.

Írta: Pester