Nem akármilyen eseménynek adott helyszínt nemrég a Supersonic: két külön szálon futó európai turné black / death metal zenekarai egyesítették erőiket ezen a hétfői estén. A The Act – Vol 1 néven futó esemény, eredetileg a Deadly Alliance Tour (Demonical + Inquisition) és a Blazing Halls Of Aporia turné (Barshasketh + Sotherion + Sargeist) bandáit foglalta magába, hazai oldalról pedig a Lidérc erősítette volna ezt az illusztris lineup-ot. Sajnos ők kénytelenek voltak lemondani a fellépésüket, csak úgy mint a Barshasketh, akik pár nappal a koncert előtt 2 dátumot hagytak ki (köztük a budapestit) egy váratlan orvosi beavatkozás miatt. Így 4 együttesre redukálódott az aznapi felhozatal.

A váltott-termes kezdéseknek köszönhetően minden előadót normálisan meg lehetett nézni, a Barshasketh hiánya miatt így később kezdhetett a francia honból érkező Sotherion, így gyakorlatilag egyik lábbal a melóból érkezve, majd másik lábbal a Supersonic vörös oldalába belépve, 19:00h-kor már kezdetét is vette a féktelen black metal rombolás. A franciák zenéje nyers, erőszakos és olyan mint a szögesdrótba tekert husáng. Nehezen emészthető muzsikát játszanak, a black metalt a zajosabb oldaláról közelítik meg, viszont egy adott hangulatban képes behúzni a hallgatót és közel tudja engedni magához. Ez nem tipikusan az a csapat, akit elsőre kedvelni fogsz, szöges-szúrós mivolta, szinte egyből felsérti bőrt és feltépi a húsodat. A mélyben ott húzódik az a black metal esszencia, ami a francia zenekarok sajátja. A Hell Militia és The Order Of Appolyon tagokat is soraiban tudó Sotherion, BST (gitáros / énekes) agyszüleménye, kinek személyét az Aosoth és Antaeus bandákból ismerhetjük, nem mellesleg hangmérnökként is tevékenykedik, rengeteg fekete gyöngyszem fűződik a nevéhez. Ilyen komoly háttérrel rendelkező csapatnál nem lehet hibázni, a végeredménynek alapvetően hatásosnak kell lennie. Minden adott hozzá és minden eszközük megvan hozzá. A Sotherion abszolút megfelel ennek a követelménynek, érződik, hogy friss gondolatok ihlették a zenét, és érezni azt is, hogy sokkal több tud majd ebből a projektből kibontakozni a közeljövőben. Műsoruk vázát egyetlen albumuk, a Vermine és a nemrég megjelent Sanctvs-szal közös split, az Inter Mortuos Liber dalai adták, a sound nem volt annyira a toppon a kezdetek kezdetén, de úgy kb. a felétől egészen élvezhetővé váltak a gitártémák / jobban kidomborodtak a griffek is, a néhol kissé necro-ba hajló hangzásból. Érdemes lesz rájuk odafigyelni, ígéretes csapat.

A második fellépő a svéd ős-death metal gépezet, a Demonical volt, némi cigaretta és ital kombinációja után átmentünk a kék térbe. Ők voltak az egyetlenek, akik kissé zeneileg kilógtak a sorból, ugyanis rajtuk kívűl aznap, mindenki a black metal szentségtelen oltárán mutatott be áldozatot. Sosem láttam még őket élőben, így nagyon viszonyítási alapom sem volt, Martin Schulman (basszeros) volt az egyetlen kapcsolódási pontom. Ő egyben a szintén svéd, klasszikus / old school és mocskos / láncfűrész hangzású Centinex alapítótagja is, az alma pedig nem esett távol a fájától, a Demonical is hasonló, de sötétebb tónusú vizeken evez. A hangzásukra nem lehetett nagyon panasz, nyomták a kíméletlen svéd death metalt, ami olyan bandák előtt teszi tiszteletét, mint az Entombed vagy a Grave. Ha eleve ezt a két ikont ismered és szereted, akkor a Demonical nem okozhat csalódást. A setlistjük felénél bedobtak egy lassabb / bólogatós tételt, az remekül oldotta a kétlábgépes / középtempós darálást, aztán gyors vissza is tértek a hagyományos ritmikába. Kiugró dalokról vagy pillanatokról nem tudok beszélni, nem volt rossz az összkép, de a vége felé kijöttem, mert kissé egysíkúvá vált az egész nekem.

A Sargeist nyitott a Supersonic másik végében. A finneket sem láttam még sosem élőben, de rettentő kíváncsian vártam a fellépésüket. Ezidőtájt, totál megtelt a terem emberekkel, alig lehetett beférni, az atmoszféra fojtogató és klausztrofób hatást keltett, de amint sikerült ezeken felülkerekedni, egészen élvezhetővé vált az a fekete-fehér hangorkán, amit a Sargeist magából kiadott / gerjesztett. Meglepően jól szóltak, eleve náluk is két gitáros reszelte a húrokat, teljes ördögi átszellemültséggel, a témák, a riffek abszolút kivehetőek voltak, a számokat is fel lehetett ismerni, nem egy kaotikus-nagy masszába torkollott szónikus szeánszuk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen tiszta hangképet szabadítanak ránk, de nem is bántam, mert jelentősen hozátett a koncertjük élményéhez. Többször sikerült is elvonatkoztatnom, nekem ez fontos metódus. Sok olyan banda van, akik csak image-ből nyomják a black metalt, egy felvett póz, nincs magja / veleje. Átlátszóak, üresek. A Sargeist számomra egy rendkívűl meggyőző és hiteles zenekar, kiváló dalszerzői vénával és jellegzetes hangulattal – én pedig hiszek nekik. Ezt a műfajt csak és kizárólag így lehet játszani. Féktelen, sötét energiák áramlottak a fellépésük alatt, amelynek volt egy fennkölt / magasztos éle, nem tudom konkrétan megfogalmazni. Ott tartott végig, nem az órát bámultam, mikor lesz vége. A dobosuk biztos bástyája a Sargeist világnak, pontos és feszes játékot hallhattunk tőle, brutális sebességgel szakították szét a teret, amikor épp nem a hipnotikus / dallamos oldaluk volt előtérben. Hibátlan produkciónak lehettünk szem és fültanúja.

Az est záró aktusa, a kolumbiai Inquisition vette birtokba a Blue Hell színpadát. Eleve nem szokványos / sablonos / átlgos vagy épp kiszámítható az, amit ők képviselnek, zeneileg sem és előadásügyileg sem. Az Inquisition alapjában véve egy legenda, igazi kultusz övezi őket, már a kezdetektől fogva. Összesen ketten alkotják a csapatot, Dagon (énekes / gitáros / dalszerző) és Incubus (dobos) 1996-os megalakulásuk óta. Rengeteg nagylemez látott napvilágot, ha jól számolom most tartanak a 9. LP-nél, mely szokásukhoz híven, a nemrövid Veneration of Medieval Mysticism and Cosmological Violence címen látott napvilágot még tavaly. Ha lehet azt mondani, rájuk még inkább kíváncsi voltam, főleg, hogy mit tudnak majd kihozni a klub hangrendszeréből egy szál gitárral és dobcuccal. A Bölzer operál hasonló technikai megoldásokkal, ugyanez a koncepció, őket sem láttam még, de amit az Inquisition művelt a Supersonic-ban, az több volt mint megsemmisítő. Gondolom szimmetrikusan kitolták a gitárt kétoldalra és több ládát hajtottak meg a gitárfejek (homály dereng emlékeim körül, ahhoz képest, hogy direkt elöl álltam) vagy az az egyetlen gitárfej / pedalboard, én nem tudom, de ilyen masszív gitársound-ot kibaszott rég hallottam. Olyan volt mint egy szónikus bulldózer, már-már a death metal könyörtelenségével súlytott le ránk. Totális megsemmisülés – még tökéletesebb hangképpel. Nem túlzásból mondom, de Dagon egy roppant alulértékelt gitáros, itt olyan szinten tolta a komplex és súlyos riffeket, hogy pislogni nem volt időm csak néztem leesett állal. (Hihetetlen a csóka és mellé még jellegzetes hangján énekel is.) Fura lesz amit mondok, de az Immolation kopasz bárdistája, Bob Vigna jutott eszembe róla, hasonlóan karakteres intezitással rendelkezik szintén, persze csak más műfajban alkotnak az extreme metal undergroundban. Dagon brutális volt – de nem csak ő, hanem a dobos, Incubus is. Az a csávó egy gép. Vérprecíz dobmunka, kíméletlen ütemek, gyilok-blastbeat, mellkasszétverő kétlábgép és gyomorszaggató tuka-tuka. Tökéletes fúzióban / szimbiózisban mozogtak együtt, valami olyan földöntúli, idegen aurában ragyogva, amit még talán sosem tapasztaltam. A From Chaos They Came sajnos nem került terítékre (nagy favorit nálam) viszont kaptunk egy olyan keresztmetszetet az Inquisition életművéből, amire szerintem nem lehetett panasz. Szinte majdnem mindegyik albumról előkerültek tételek, frenetikus volt az egész, és semmihez sem hasonlítható. A koncert elején vagy közepén volt egy track (az Across the Abyss Ancient Horns Bray talán?!?) amely után nekem full egybefolyt minden, fullosan beszippantott a zenéjük, kb. a Dark Mutilation Rites tájékán eszméltem csak fel. Az Astral Path To Supreme Majesties-szel zárták az estét, Dagon robotikus-metsző, csak rá jellemző vokáljai még sokáig csengtek a fülemben. Nem gondoltam, hogy lehet überelni a Sargeist okozta flash-t, de azt kell, hogy mondjam a kolumbiai duónak sikerült, sőt. Nem akarom összehasonlítani a két bandát, mert eltérő identitással rendelkeznek, de nálam ezen az estén az Inquisition toronymagasan győzött.

Hatalmas köszönet a Planetnoir Industries csapatának, hogy leszervezték ezt az egészet nekünk. Kiváló éjszaka volt!

Képek: Sothis

Írta: MZ