*** FOR ENGLISH PLEASE SCROLL DOWN ***

A budapesti fellépés előtt lehetőségünk nyílott Guilherme Henriques-szel, a Gaerea motorjával beszélgetnünk.

Hogy érzed magad , mennyire vagy most fáradt?

Ilyen is, olyan is. Néhány napja Lengyelországban voltam egy napot beteg, de azt hiszem, csak alkalmazkodni kellett ehhez az életmódhoz – új ez számunkra. Soha nem voltunk még buszos turnén, ez az első alkalom, és fantasztikus. Másnap alig másztunk, mielőtt színpadra léptünk volna, de később minden energiánk előjött, kurvára tele voltunk energiával. Szóval igen, a mai egy jó nap, nagyon izgatottak vagyunk, fellépésre készek.

Hogyan kategorizálnád a zenét, amit a Gaerea játszik?

Black metal, így egyszerűen… szerintem az. Számomra a black metal egy érzés, a művészi felszabadulásról és szabadságról szól, és pontosan ezt fejezzük ki a zenénkkel. Ez a metal nagyon kevés műfajának egyike, ahol azt tehetsz, ami csak akarsz. Írhatsz egy gyönyörű balladát, ami később a valaha volt legszebb black metal dal lehet. Szóval szerintem ez black metal vagy „cathartic black metal”, ahogy a kiadónk szereti hívni – számomra egyszerűen csak black metal.

Az új anyagotok szeptember 23-án jelent meg. Mi a helyzet a visszajelzésekkel?

Nagyszerűek! Mind az eladásokban, mind a reakciókban már most túlszárnyalta a néhány éve megjelent Limbo-t, ami elképesztő. Az emberek eljönnek a koncertekre, meg akarják venni a merch-et, és hallani akarják az új dalokat. Erre nem számítottam, különösen úgy, hogy a promóciós ciklus ilyen korai szakaszában vagyunk, de az emberek nagyon odavannak érte. Megosztják, beszélnek róla. Szóval nagyon jók a visszajelzések, mondhatni.

Áruld el, kérlek, a titkot! A Seasons of Mist-nél jött ki a második albumotok, ami szerintem elég rendkívüli dolog, és szinte mindenki, akit ismerek a műfajból, megőrül, hogy a Gaerea-t hallhassa. Mi a titok? 

Keményen dolgozunk. Minden nap keményen megdolgozunk ezért. Még amikor otthon vagyunk, akkor is kurva keményen ezen dolgozunk. És rengeteg áldozatot hozunk, hogy ez megvalósulhasson. Azt hiszem, fókuszáltnak kell lennünk, és a munkánkat tekintve igyekszünk mindent precízen megtervezni. Szerintem ez a titka mindennek – nem csak a zenében, de ahhoz, hogy valamiben fejlődj, minden kibaszott nap meg kell dolgozni érte. És hát sokmindent fel kell áldozz, hogy megvalósítsd – megteremtetted, és az életedet rááldozod. Mindannyian ezt tesszük – szóval ha van titok, akkor szerintem ez az: a kemény munka.

A Gaerea most a fő foglalkozásod, vagy van valamilyen állásod?

Nem, nem ez a főállásunk… távolról sem. Zenés videoklipeket rendezek a Seasons of Mist-nél. A többi srác… a dobosunk profi dobos. Tanít, és különböző zenekaroknak dolgozik be, emellett session zenész is, ahogy a többi srác is. Próbálunk minél szabadabbak lenni, hogy évente 120 koncertet tudjunk adni.

De hogyan lehet mindezt időbeosztás szempontjából megoldani? Van azért valamilyen elfoglaltságod a Seasons of Misttel, itt van a Gaerea, vannak barátaid, van családod… hogyan tudod ezt megoldani?

Nos, legtöbbször feláldozzuk a magánéletünket annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson. A barátnők parkoló pályán, a háztartás is. Sok mindent félreteszünk, hogy ez megvalósulhasson, amire nem vagyok túl büszke, de attól még ez a valóság.

De a te napod is 24 órából áll, mint mindenki másé.

Sok mindent megtehetsz azért. Egy átlagos napon korán kelek, csinálom a zenekar dolgait, utána elvégzem a napi munkámat, majd este, miután hazaértem, válaszolok az e-mailekre, beszélek a menedzsmenttel, az ügynökséggel, a kiadóval. Szóval kurva nagy káosz ez az egész, és nem tudsz minden este elmenni kicsit piálni a barátaiddal, mert vagy az egyiket csinálod, vagy a másikat.

Mi a helyzet a Covid-időszakkal – ez egy lehetőség volt a zenekarnak és a te számodra, vagy egyszerűen csak elveszett idő volt?

A kettő együtt. Úgy gondolom, hogy két évet vesztegettünk el az életünkből ezzel. De mégis, kiadtunk egy albumot; elmentünk a falig az anyaggal, megturnéztattuk a Limbo-t Portugáliában, voltunk néhány fesztiválon, rengeteg videót és fotót készítettünk. Még egy másik stúdióba is elmentünk, hogy újra felvegyük élőben az albumot. Szóval rengeteg dolgot csináltunk a Limbo-val, miközben a határon belül ragadtunk. És mégis sikerült egy újabb albumot összeraknunk, amivel eléggé elfoglaltak voltunk. Soha nem hagytuk abba a munkát, még akkor sem, amikor nem tudtunk turnézni. Másrészt, mindezt már két évvel ezelőtt is megtehettük volna. Szóval még mindig rengeteg 2020-ban elmaradt koncert ott van a feladataink között. De hát ez van, ezt kell elfogadnunk. Volt egy másik tervezett turnénk is, amit le kellett mondanunk; a Harakiri for the Sky és a Schammasch társaságában mentünk volna, de azt a turnét is kétszer-háromszor átfoglalták – egy idő után egyszerűen fel kellett adnunk.

Hadd kérdezzek a zeneszerzésről. Alapvetően a te feladatod mindent összerakni, vagy együtt dolgoztok?

Az alapokat magam hozom létre. Ebben az albumban egy kicsit több volt a közös munka, de alapvetően én hozom az összes ötletet, a koncepciót, a szövegeket, a riff-eket, aztán a próbateremben együtt dolgozunk az anyagon.

Mindent élőben raksz össze, vagy digitális munkaállomással – mondjuk Reaper-rel – készíted a demokat? A dob programozott, vagy élő?

Első körben programozott – minden az unalmas demózással kezdődik, amit otthon csinálok. Aztán elviszem a fiúknak meg a producerünknek, és a stúdióban annyit reszelünk rajta, amennyit csak kell.

Milyen gyakran változnak a dobsávok?

Elég gyakran – én csak az alapötletet hozom. Néha vannak klassz dolgok, amiket szívesen beletennék, de a dobosunk viszi ezt a részt, szabad a keze, azt változtat, amit akar. Egy elképesztően jó dobos, és mindent rábízok. Fogja, feljátssza, persze megváltoztat ezt-azt. És még a stúdióban is sokat változtatunk a dobon.

Miután felvettétek a lemezt, mennyire statikusak a dalok? Évről évre változnak, vagy mindig teljesen ugyanazt játsszátok?

Egyelőre nem sokat változtattunk, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben variálunk néhány részen – ez néha a hatásosabb fellépés miatt kell. De két-három dalt most játszunk először, szóval ott minden még friss, még minden tökéletesen szól – de a többi dalban azért ezt vagy azt megváltoztattunk, vagy hozzáadogattunk részeket. Ez mind a show része, és mindennek össze kell állnia ahhoz, hogy tökéletes legyen az előadás. A turnézás közben változtatunk néhány dolgon, és biztos vagyok benne, hogy jövőre, amikor újra eljátsszuk ezeket a dalokat, vagy ahogy évről évre játsszuk őket, akkor ezt vagy azt a részt megváltoztatjuk – de ez egy teljesen normális dolog számunkra.

Honnan jön az inspirációd?

Leginkább könyvekből és filmekből. A világjárvány idején rengeteget olvastam. És azt hiszem, ez az album nagyon vizuális, mert volt időm megnézni a kedvenc klasszikusaimat, vagy újra olvasni néhány könyvet, amiket már évek óta nem olvastam, és persze lehetőségem nyílott újakat is olvasni. És azt hiszem, mindez kicsit átformálta a zenekarral kapcsolatos látásmódomat – hogy vizuálisabban és szemléletesebben közelítsem meg a dalszövegeket és az egész koncepciót. És azt hiszem, mindez átszivárog abba, amit a zenében hallasz. Szerintem ez a legvizuálisabb vagy leginkább moziszerű albumunk, sok finom vagy agresszív pillanattal, sok minimalista megjelenítéssel – gondolok itt arra, amit a Mirage című dalban vagy akár az Arson elején hallhatsz. És mindez szerintem része annak a világnak, amiben az album készítése során voltam. Szóval nem sok inspiráció jön más, általunk kedvelt zenekaroktól – a legtöbb, amivel más zenekarok hatnak ránk, az az, ahogyan ők fogják fel a saját zenéjüket. Például a kedvenc metálzenekarom a Watain, de nem inspirál különösebben a zenéjük. Engem az az egység inspirál, ami bennük van, az a miliő, ami körül veszi őket, az, hogy mennyire gondolják komolyan a dolgokat. És ez olyasmi, amit mi is megpróbálunk hasonlóan kitartóan csinálni – és amire szerintem szüksége is van egy olyan zenekarnak, mint mi.

Úgy gondolom, hogy amit eddig elértetek, az kétségtelenül fantasztikus siker. Hogyan tovább?

Nos, turnézni fogunk. Rögtön a mostani turné után Latin-Amerikába megyünk, szóval sűrű lesz az év vége. Jövőre szeretnénk Észak-Amerikába menni, fennállásunk óta először. Aztán van egy csomó fesztivál, amit már visszaigazoltunk jövőre. Szóval azt hiszem, a következő pár év a turnézásról és a fellépésekről fog szólni, amennyire csak lehet, hogy behozzuk azt a két évet, amikor nem tudtunk fellépni. Szóval nem látom, hogy új album születne a közeljövőben – a következő pár évben szeretnék minél inkább a turnézásra koncentrálni.

Kérlek, mondj pár szót a portugál black metal közösségről, mert a Moosepellről tudok meg a Gaerea-ról – és itt a vége.

Rengeteg black metal zenekar van mostanában. Meg persze a régi bandák, akik tágra nyitották előttünk az ajtót. Mi nem úgy szólunk, mint ők – de vannak olyan zenekarok, mint a Filii Nigrantium Infernalium vagy akár a Corpus Christii, meg a Decay, és egy rakás régi banda, akik még most is aktívak. Nem turnéznak annyit, amennyit én szeretném, hogy fellépjenek… talán már lejárt az idejük, vagy más dolguk akadt az életben, nem tudom. De egy ideig mi voltunk az egyetlen új black metal banda … és azt hiszem, ez új lendületet adott, mert rengeteg új black metal zenekar alakult az országban. Szóval, szeretem azt mondani, hogy Portugáliában rengeteg csodálatos zenekar van – de amikor arról van szó, hogy beülsz egy kisbuszba és nekiindulsz a nagyvilágnak, nos, akkor már nagyon kevesen teszik ezt meg… és ez az oka annak, hogy a legtöbb ember csak egy vagy két portugál zenekart ismer.

Ha a black metalról van szó és megpróbálom elképzelni ezt a fogalmat, akkor a norvég hegyek jutnak eszembe, nem pedig Portóban a kellemes klímán borozgató emberek – szóval elég élesnek látom itt a kontrasztot.

Igen, nos, a mi black metalunk nem rituális, és igazából a természethez sincs sok köze. Nagyon urbanisztikus – ezért is szeretjük az olyan városokat, mint Budapest vagy akár Prága. Rengeteg inspirációt kapunk útközben, igazából onnan merítjük a legtöbb ihletet. Találkozunk emberekkel, utazgatunk és megnézzük ezeket a városokat – igen, ez egy nagyon urbanista stílus. Sok inspirációt merítünk a saját városunkból, Portóból is, a városban élő emberekből, és abból, ahogyan élnek és viselkednek, meg persze ebből az új társadalomból, amit magunknak teremtettünk. Szóval ez egy nagyon introspektív módja annak, ahogyan azt az utópisztikus társadalmat szemléljük, amiben élünk.

Sokak szerint elég jelentős a hasonlóság a Mgła, a lengyel zenekar és a Gaerea között. Egyik sem egy formális black metal, és persze mindenki a maszkokra hivatkozik – ez egy trend lenne esetleg?

Biztos vagyok benne, hogy az Mgła-nak megvan a maga magyarázata arra, hogy miért használják a maszkokat, és nekünk is megvan a sajátunk. Az egész arról szól, hogy nem hiszem, hogy teljesen nyitottak lehetünk, amikor más emberekkel vagyunk. Szerintem csak akkor tudunk teljesen szabadok lenni, ha a saját környezetünkben és egyedül vagyunk. És az emberek manapság amúgy is csak számok. Azt akarom, hogy az emberek a zenére koncentráljanak, és ezt így akarjuk kifejezni, és nem tudom, mi az oka, hogy az Mgła, vagy az Uada, vagy a Batushka ezt csinálja. Mindegyik zenekart szeretem, turnéztunk is néhányukkal. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos emberek. Ez csak egy módja annak, hogy kifejezd magad – és szerintem manapság mindent szabad. De abban is hiszek, hogy ha van saját magyarázatod, ha tényleg hiszel abban, amit csinálsz – akkor csináld! Ha csak arról van szó, hogy “hű, ők maszkokat használnak, akkor használjunk mi is maszkokat”, na, akkor ezt nem veszem be. Nekünk megvan a magunk erős hite, hogy miért tesszük meg azokat a dolgokat, amiket teszünk. Ez nagyon fontos számunkra – ez a lényege mindannak, amit csinálunk. És amikor ezek a dolgok elkezdenek szertehullani, akkor egyszerűen abbahagyom.

Mi a helyzet a vallás szerepével? A 80-as évek végén a black metal a vallás, a kereszténység és nem mellékesen egy csomó minden ellenségeként definiálta magát. De ez alapvetően a gyerekkorunkban volt, és azóta sok minden megváltozott. Szóval hogyan működik a 20-as évek elejének black metal-ja?

Nos, szerintem a black metal még mindig arról szól, hogy valami ellenében határozza meg saját magát. Szerintem ez olyasmi, amit tíz év múlva fogunk jobban megérteni. Mert ezek a zenekarok, mint a Regarde les Hommes Tomber vagy akár a Der Weg einer Freiheit – akik szintén a mi kiadónk zenekarai –, mindannyian elsősorban az emberre, az ember érzelmeire koncentrálnak. Szóval ez olyan, mintha gyűlölnénk, hogy szeressük magunkat, és szeretnénk, hogy gyűlöljük magunkat. Szerintem ez önmagunk szeretetének és gyűlöletének egy szélsőséges módja, és szerintem pontosan ez az, ami a black metal maga. Tudom, hogy a black metal ellenreakcióként, a vallásunk elleni szélsőséges válaszként alakult ki, de azt hiszem, szépen lassan átalakult. Még mindig érvényes a kereszténységgel való szembeszegülés, hiszen a fontosabb black metal zenekarok mindig is a kereszténység és a vallás ellen voltak. Nem hiszem, hogy a mai világban sok hely maradt a vallással kapcsolatos vitákra, mert a mai fiatalok többsége már nem vallásos. Nem azt mondom, hogy ez elavult – csak azt mondom, hogy a mai világban, a mai társadalmunkban más dolgok vannak útban, nem elsősorban a vallás vagy a politika. Azt hiszem, van valami sokkal fontosabb – ami néha mi magunk vagyunk, a traumáink, a depresszió, az öngyilkosság, mindezek a dolgok, amikről nagyon fontos beszélni, és valami, ami inspirál minket a múltbeli tapasztalatokból. Azt hiszem, hogy mindennek megfelelő helye van a mai black metalban.

Mit jelent számodra a zene, és mit jelent a black metal?

Nos, számomra alapvetően mindent. Minden, amit csinálok, a zenéhez kapcsolódik. És a black metal számomra – ahogy mondtam – egy kifejezésmód. A szabadság érzéséről szól, és ez áll a legközelebb ahhoz, hogy az életemben úgy érezzem: önmagam vagyok. A black metal számomra egy nagyon önző dolog, de azt hiszem, más black metal zenészek is egyetértenének ezzel. Ez egy nagyon önző műfaj: a színpadon töltött 40-45 percben minden csak rólad szól, arról, hogy hogyan érzed magad, hogyan fejezed ki és hogyan fogadod el ezt. És persze az emberek a tapasztalataik alapján viszonyulnak hozzá – de sohasem élhetik át teljes egészében, amit érzek. Szerintem a zenének megvan ez a tulajdonsága, mert a hallgatók sosem lehetnek teljesen a részesei – ez mindig valami nagyon egyedi dolog a művész számára. És szerintem a black metal-ban ez jobban megvan, mint más műfajoknál. Szóval igen, ez bizonyos szempontból egy szomorú dolog, mert úgy gondolom, hogy a rajongóink soha nem élhetik át igazán, hogy pontosan mire is gondolok a szövegekkel – mert az csak az enyém. És néha még csak nem is arról van szó, hogy csak az enyém – hanem olyasmi, ami a múltban ragadt a létrehozás pillanatában. Soha nem tudom újra pontosan ugyanúgy átélni, bármennyire is szeretném – olyan valami ez, ami megragadt abban az idősíkban. Emlékezhetsz rá, de soha nem tudod teljesen ugyanúgy átélni azt, hogy mi inspirált téged először. És igen, ez a szabadság, ez a felszabadultság – azt csinálhatsz, amit csak akarsz, mert ez egy korlátok nélküli stílus, itt az lehetsz, ami csak akarsz. Úgy viselkedhetsz, ahogy akarsz – amíg tisztelettudó maradsz a közönséggel.

Köszönöm szépen.

Az író köszönetét fejezi ki Jakab Zoltánnak, aki nélkül ez az interjú nem valósult volna meg.

Írta: Á

******************************************************************************

We had an outstanding opportunity to have an interview with Guilherme Henriques of Gaerea right before their gig in Budapest.

How do you feel about the tour? How tired you are now?

It comes and goes. I had a sick day in Poland a few days ago, but I guess it was just about adapting to that lifestyle, which is new for us. We never did a nightliner tour, it’s the first time we do it, and it’s great – it comes and goes. Next day we were very tired before going on stage but later all the energy appeared on stage and we were just fucking full of energy. So yeah, now today is a good day, we are very excited with tons of energy.

How would you categorize your music?

Black metal, as simply as is. I think it is. For me, black metal is a feeling, it’s about artistic liberation and freedom, and it’s exactly what we feel with the music. I think it’s one of the unique subgenres in metal where you can be whatever you want. You can write a beautiful ballad and it can be the most beautiful black metal song ever. So I think that’s black metal or cathartic black metal as our label likes to put it – but for me it’s just black metal.

Your new material came out on the 23rd September. What about the feedbacks?

It’s been great. It already surpassed both in sales and reaction Limbo, which was released a few years ago, and it’s been amazing. People are coming to the shows, they want to buy our merch and people want to hear the new songs. It’s everything that I didn’t expect now being so early on the promotion cycle, but people are really into it. They share it, they talk about it. They want still discuss things about it, so it’s a good reaction, I would say.

Tell me, please, the secret! Your second album came out with Seasons of Mist, which is, I think, quite an extraordinary thing, and basically everyone I know from the scene are crazy to listen to Gaerea. What’s the secret? It’s an absolutely extraordinary progress!

We work hard. We work every day for this. Even when we’re at home, we work fucking hard for this. And we sacrifice a lot in our lives to make this happen. I think it’s just staying focused, and in terms of our regular work, we try to have everything planned. I think this is the secret for everything, not only in music, but to grow something is to work for it every fucking day. And well, sacrifice a lot in your life to make it happen, because if it’s your baby, you need to devote your life to it. It’s what we all do. So if there’s a secret, I think that’s the one. It’s just hard work.

Is Gaerea your main occupation now or do you have any kind of side jobs?

No, it’s not our main work… far from it, actually. I’m a music video director, and I also work for Seasons of Mist. The other guys… our drummer is a professional drummer. He teaches and he records for different kind of bands, he is also a session musician, same for the other guys. We try to be as much free as we can in order to be able to do 120 shows a year or something like that.

But timewise, how can you manage it? You have some kind of occupation with Seasons of Mist, you have your own band, you have friends, you have family… how to manage that?

Well, we do mostly sometimes sacrifice our personal lives in order to make this happen. Girlfriends are put on hold. Household is put on hold. A lot of things are put on hold to make this happen, which is not something I’m very proud of to say, but it’s the reality.

But your day consists of 24 hours like everyone else.

You can do a lot. My normal day life is just waking up early, working for the band, work for my daily job, and then at night I’ll come back to reply emails, talk with management, talk with the booking agency, the label. So it’s fucking chaotic, and you can’t go out or have drinks every night with your friends, because you either do one thing or you do another.

What about the Covid-period, was that an opportunity for the band and for yourself, or it was simply a lost period?

It’s a kind of mix these days. I still think we lost two years of our lives with that. But still, we released an album. We did as much as we could with that album, we toured Limbo in Portugal, we did a few festivals. We did shitloads amount of videos and photos. We even went to another studio to re-record the album in a live situation. So we did a lot of things with Limbo while stuck in our country. And we still managed to create another album, so I think we were really busy. We never stopped working even we couldn’t tour. On the other hand, we could have done this two years ago. So we’re still picking up a lot of shows that we did this here that worked for 2020. But again, it is what it is, and we should have just accepted it. We had another tour scheduled that we had to drop; we were supposed to do it with Harakiri for the Sky and Schammasch, but that tour got rebooked two or three times and we had just leave it.

Let me ask about the way of music writing and creation. So how it is happening, that’s basically your task creating everything or you are working together?

I create the basis on my own. This album, we all created a bit more together. But it’s basically me bringing all the ideas, the concept, the texts, the riffs and then we work together on riffs in the rehearsal room.

You are putting together everything live, or you using a digital audio work station like Reaper? Is the drum is programmed or live?

At first it is, all starts with that boring demo production I can do at home. And then I bring to the boys and we tweak it and change as most as we need to also in studio with our producer.

How often the drum tracks are changing?

Quite a lot. Yeah, I just bring the basic idea. Sometimes there are cool stuff that I would love to put it there, but our drummer takes all the creation, all the freedom to change whatever he wants. He’s an amazing drummer and I trust him with everything. He takes it, we record it changing this and that. And again, even in the studio, we changed a lot of the drum parts.

After having the record, how static the songs are? Are they changing year by year, or you always playing absolutely the same thing?

We haven’t changed much yet, but I’m sure we will end up changing a few parts. It has to be for more intense performance sometimes. But for now, at least two or three songs that we’re playing in this tour, it’s the first time we’re playing them. So everything is still fresh, everything still sounds perfect, but I guess, all the other songs would change this or that, or will add another part. It’s all part of the show, and everything needs to blend together in order to be a perfect performance. We change a few things while we tour, and I’m sure next year when we’re playing these songs again, or as we play them year after year, we’ll change this part or that part and it’s a normal thing for us.

Where your inspiration is coming from?

It’s mostly from books and movies. I took my time during the pandemic to read a lot. And I guess this album is very visual because I had that time to watch my favorite classics or to re-read some books that I read a few years ago, and read new ones. And I guess everything reshaped my vision with this band on a more visual and more descriptive way of approaching the lyrics and the concept. I think that glances and breeds into what you hear in the music. I think it’s our most visual or cinematic album with a lot of nuances, a lot of aggressive moments, with a lot of minimalistic moments, for example, in the song Mirage or even the beginning of Arson. And all of that I think is part of the world where I was in during the creation of that album. So we don’t take much inspiration from other bands we like, as most inspiration we take from other bands is how they perceive their music. For example, my favourite metal band is Watain, but I’m not particularly inspired by their music. I’m inspired by the unity they have, the militia they have around it, the way they think things so seriously. And it’s something that we try to do with a very strong core that I think it’s needed for a band like us.

I think that you did so far is absolutely undoubtfully a fantastic success. What about the way forward?

Well, we’re doing a tour. We’re going to Latin America right after this tour, so it’ll be a busy end of the year. We want to go to North America next year for the first time. It might happen, and then we have a shit lots of festivals already confirmed for next year. So I guess the next couple of years will be touring and touring as most as we can recoup the two years that we could not tour. So I don’t see a new album coming out in the next few years, I want to focus as much as we can on the road.

Please help me and tell me some things about the black metal community in Portugal as I’m aware of Moosepell, I heard about Gaerea, and that’s the point where I’m lost.

A lot of black metal bands are now. Of course, old black metal bands that, for sure, opened up the spectrum for us. We don’t sound anything like them, but there are bands like Filii Nigrantium Infernalium or even Corpus Christii. A shit lots of them, like Decay, and another old bands are still active now. Not touring as much as I would love them to do, but I guess their time maybe has passed or maybe they have other things in life. But for a while we were the only new black metal band when we emerged. And I guess that created a new momentum for black metal because a lot of new black metal bands are emerging in the country. So again, I like to say Portugal has a lot of amazing bands, but when it comes to putting yourself in a van and entering the world, very few bands do that, and it’s why most people recognize one or two bands in Portugal.

If I’m talking about black metal, or I just visualize the term of black metal for myself, then the Norwegian mountains are appearing, not people who are sitting in Porto at a nice and proper climate, so it’s quite crazy to see that difference.

Yeah, well, our black metal is not ritualistic and it actually has nothing to do with nature as well. That’s very urbanistic oriented, and that’s why we love cities like Budapest or even Prague. We get a lot of inspiration while we are on the road, that’s actually where we get most of our inspiration from. Well, we meet people and travel to places and have sightseeing, so yeah, it’s a very urbanistic style. We take a lot of inspiration from our city Porto, we take inspiration from people in the city, and how they are living and acting, this new society we have for ourselves. So it’s a very introspective way of seeing this utopian society that we are in.

A good friend of mine mentioned to have quite a significant similarity between Mgla, the Polish band and Gaerea. Not a formal way of black metal, and of course, everyone are referring to masks, so are you following any kind of way or are you a total independent from anyone?

I’m sure Mgła has of their own explanation for why they use the masks, and we have our own. It all comes down to me not believing that we can be fully transparent when we are with other people. I think we can only free to ourselves when we are in our own environment and alone. And people are just numbers these days. So we just wear the hoods because we don’t fucking care. I want people to focus on the music and it’s our way of saying that. I don’t know what’s the reason why Mgła do it, or Uada, or Batushka. I love all of those bands. We toured with some of those bands. I’m sure they’re amazing people. But honestly, if you would do the same with all the corpse paint bands… come on. It’s just a way of expressing yourself, and I think everything is valid these days. But I also believe if you have your own explanation, if you truly believe in what you’re doing, you should do it. If you’re just going for like ‘they use masks, so let’s also use masks’, then I don’t buy for that. We have our own very strong beliefs in why we do the things we do. It’s very important to us. It’s the core of everything we do. And whenever those things start to fall apart, I’ll just quit doing that.

What is about the role of religion? In late 80’s, black metal was something was against the religion, against Christianity, against everything else. But it was basically in our childhood, and since that a lot of things have changed. So how black metal is working in the early 20’s?

Well, I think black metal is still about being against something. I think this is something that will be better understood in ten years from now. Because all of these bands, like Regarde les Hommes Tomber or even Der Weg einer Freiheit, bands also from our label, I think all of them are mainly focusing on the human being, on their emotions. So it’s like hating to love ourselves and loving to hate ourselves. I think it’s an extreme way of loving and hating ourselves, and I think it’s exactly what black metal is. I know that black metal emerged as an oppression or as an extreme reply against our religion, but I guess it reshaped into something else. It’s still valid to be against Christianity. The biggest black metal bands were anti-Christianity and being opposed to religion. But I guess it evolved into something where you can express yourself against yourself. And I think this is something bands, like us, are doing – I don’t think in today’s world there’s much room for discussing religion, because in today’s world, most of young people are not religious anymore. But I’m not saying it’s obsolete. I just say that in today’s world with a society we have now, there are other things that are in the way, not just religion or just politics or whatever. I think there’s something way more important which is ourselves sometimes, our traumas, depression, suicide, all of those things that are very important to talk about and something that inspires us from past experiences or something like that. And I think it has a really proper room in today’s black metal.

What does music, and what does black metal mean to you?

Well, for me, it’s basically everything. Everything I do is music related. And black metal for me, as I said, is an expression. It’s about feeling free, and it’s the closest thing I have in my life to actually feel like I’m myself. It’s a very selfish thing, the black metal for me, and I guess other black metal musicians would agree. It’s a very selfish subgenre, because I think for the next 40 minutes or 45 minutes, everything is about yourself and how you feel it and how you express it and how you embrace it. And of course people relate to it or not, based on their experiences and social economics. But it’s never truly theirs. I think music has that characteristic because people can’t fully go to the other side of the wall because it’s still something very unique to the artist. And I think black metal shines that more than other subgenres because again, it’s a very personal way of feeling music, at least for me. So yeah, it’s either a sad thing because I believe that our fans can never truly understand exactly what I mean with the lyrics because it’s still something that it’s only mine. And sometimes it’s not even only mine, it’s something that remains in the past when I created it. I can never revisit it as much as I would love to. It’s something that it’s carved in that timeline. You can remember it, but you can’t never fully experience what inspired you in the first place. So yeah, I think it’s that. And again, it’s freedom, it’s liberation. And you can do whatever you want because I think it’s a style with no boundaries, of course, not talking about stupid shit, but you can be whatever you want. You can behave however you want as long as you’re staying respectful to the audience, of course.

Thank you very much.

The author is expressing his acknowledgement to Zoltán Jakab, without his help this interview would never come real.

Written by Á