Ez a körút viszonylag “fast run” azaz gyors lefutású volt, mivel összesen 11 állomást tartalmazott: ebből 10 Németországban zajlott, egy állomás erejéig pedig kitekintettünk Svájcba is. Valójában ez inkább egy “fast and hard run” lett, hiszen day-off nélkül ment le ez a 11 nap és nem kis távolságokat kellett megtenni egy – egy helyszín között. Ráadásul a turné 3. napján, október 24.-én jelent meg az új Ektomorf album, a Heretic, a Bleeding Nose Records gondozásában és a Dear God című videójuk is ezen a napon debütált. Nem hiszem, hogy be kellene hosszan mutatni az Ektomorfot bárkinek hiszen komoly 30 éves múltra tekintenek vissza.
Ha valaki még október elején azt mondja nekem, hogy a hónap végén, az Ektomorf zenekarral fogok utazni és velük fogok dolgozni, akkor szerintem kiröhögtem volna. Aztán 18.-án amikor októberben kint tratózkodtam épp Londonban, jött egy üzenet a Farkas Zolitól, hogy kellene nekik egy merch-ös ember, mert aki eredetileg lett volna, az személyes okok miatt végül nem tud részt venni ezen a turnén. Úgyhogy egy gyors átszervezést követően fel is vettek a buszra a srácok Nürnbergben, és indultunk is tovább az első helyszínre, Lichtenfelsbe.
Akik eredetileg jöttek volna supportként, a Ghosts Of Atlantis végül lemondta és így a M.U.F. volt a turné előzenekara, de a Zord is beugrott 2 állomás erejéig. Az első helyszínen már nagyon aranyos dolgok történtek. Bementünk és jött a promoter, hogy menjünk be és együnk, vannak szendvicsek, az anyukája készítette nekünk. Itt még nem volt előzenekar, de a promoter végül szerzett egy bandát, akik bemelegítették a közönséget. Nem csak a fogadtatás volt hibátlan, de egy sold-out koncert lett a nyitánya a turnénak, ahol rendkívül jól érezte magát a közönség. Pokoli hőség volt benn a rengeteg embernek köszönhetően. Kíváncsian vártam ezekután, hogy egy ilyen nyitást követően milyen lesz a folytatás.
Aminek nagyon nem örültem, hogy szinte egész végig ömlött az eső. Az első 4 nap volt amikor egyáltalán napfényt se láttunk. Gyönyörű német táj, amiből semmit nem látsz, mert ömlik, mintha dézsából öntenék és olyan szél van, hogy simán arrébb lökdöste a transzportert az úton. Flensburg városa a harmadik napunk, több okból is neves volt: ezen a napon volt ugye az album hivatalos megjelenése, a Dear God videó is ekkor jött ki és nem utolsó sorban Zolinak az 50. születésnapja is erre a napra esett. A jó hangulat mellett a koncerten nem maradt ki a közönség skandálása sem, hogy „Happy Birthday to you!”.
A következő napon egy fesztiválra érkeztünk meg Rotenburgba. Ez volt a turné egyetlen fesztiválos fellépése, de itt is persze az Ektomorf szerepelt headlinerként. Egy iskola tornaterme volt a helyszín. Nagyon kedves szervezők voltak itt is. Jöttek és mutatták, hogy itt lesz a backstage de ha esetleg nem ott szeretnénk ülni akkor megmutatják nekünk a chill roomot is. Életembe eddig nem találkoztam még chill roommal de hát mindig kell egy első alkalom. A Lost Sanctuary és az Iron Priest játszott még az Ektomorfon kívül. A Lost Sanctuary zúzott előttük és az Iron Priest pedig zárta az estet. A német srácok lelkesen igyekeztek bemelegíteni a közönséget, mikor egyszer csak elment a hangosítás és kifelé nem hallottuk őket. Ezt egy laza 30 perc alatt sikerült orvosolni. Nekem nagyon tetszett, hogy a zenekar tagok nem pánikoltak be, nem volt idegeskedés, beszélgettek és egy idő után koccintottak is a színpadon míg a technikusok igyekeztek megoldani a problémát. A publikum türelmesen várt. Majd mikor újra elkezdhettek játszani a közönség lelkes tapssal díjazta őket. És folytatódott minden, mintha mi sem történt volna.
Az Ektomorf volt a következő. Nagyon sokan egybegyűltek és nagyon jó bulivá kerekedett ki ez is. Tényleg minden este, engem szinte meglepett, hogy mennyire szereti őket a közönség és, hogy ennyire lelkesek. De nem csak a közönség volt az, Zoliék is minden egyes fellépés alkalmával beleadtak apait-anyait, hogy emlékezetes legyen mindenkinek. Őket az Iron Priest követte, mint a nevük is árulkodik, tippelhettek, vajon melyik együttes/ek tribute zenéjét játszották… Be kell valljam, ez nem az én világom, nem hallgatok egy ilyen bandát se, de nyilván, aki szereti annak jól esett. Mikor vége lett a bulinak, akkor tudatosult bennem, hogy hoppácska, ma óraátállítás van és 1 órával többet alhatok. Én még sosem örültem így annak, hogy egy órával többet alhatok.
Másnap végre már kisütött a nap. Nem annyira nagyon sütött, de legalább az eső az nem esett. Ugyanakkor örültem is, hogy végre be tudtam jutni fotózni egy kicsit a koncertekre. Nekem ez már hiányzott, mert alapvetően azért szeretek koncertekre járni, mert fotózhatok. Úton Hartenrodba én őszintén azon gondolkodtam, hogy mi a fenének megyünk mi egy ennyire kis faluba, pláne hétköznap. Tényleg egy annyira kis falu… De aztán ez a kis falu bebizonyította, hogy nem számít a méret, mert szintén baromira sok ember jött el erre az állomásra is. A szervezők egy kedves magyar pár volt. Hihetetlen szeretettel fogadtak minket és nem csak ők, hanem mindenki más is, aki a koncerten dolgozott és segítkezett. Külön kiemelném, hogy miközben játszott a banda, a nasit áruló idősebb nő és férfi nekiálltak táncolni a zenére, metalvilláztak és vettek Ektomorf pólót is maguknak. Imádtam őket, nagyon élték a zenét. Mosolyogtak, élvezték, boldogok voltak.
Itt, mint később kiderült, a hotelben nem kaphatunk reggelit mert a hotel nagy részét valami diétázó csoport foglalta le és nem szerettek volna semmilyen ételszagot érezni… Btw, wtf? Amúgy gyönyőrű kilátás volt a szobám ablakából a hegyoldalra és a csordogáló patakra. Másnap reggel a szervezők hoztak nekünk reggelit, sőt még útravalót is csomagoltak. Azt tudtam, hogy turné végével ez nagyon fog hiányozni, hogy egész nap, reggel-délben-este kapom a kaját és ráadásul finomakat, sokat. Indulás után kissé meg kellett küzdjünk a hegyek okozta térerő és gps meghalással. De gyorsan megoldódott és sínen voltunk, akarom mondani úton voltunk Freiburgba. Végre nem a világ végére kellett, hogy menjünk így viszonylag korán odaértünk és tudtam menni várost nézni. Freiburg gyönyörű, abszolút festői környezetben, hegyek, erdők, patakok. Úgyhogy megnéztem, amit csak tudtam, majd másnap még szintén el lehetett menni kicsit nézelődni, mert Aarburg volt az egyetlen svájci kitekintésünk, ami Németországból következett. Úgyhogy megnéztem a hegyeket is a közelben.
Svájcba gyorsan átjutottunk, hozzánk sem szóltak a határon. Viszont megettem életem legdrágább mekis szendvicsét, és amilyen drága volt, olyan finom is. (Tudom, trashfood fúj-fúj). Itt adódott egy kisebb-nagyobb technikai probléma, de ezt is sikerült megoldaniuk a srácoknak és rendben lezajlott a soundcheck és a koncert is. Úgyhogy le a kalappal ismételten a mindenkinek, sokszor egy – egy felmerülő probléma okozta nem kis stresszt, ügyesen kezeltek, és mindenki baromira profi módon tolta végig az összes állomást. Alapból is respect, mert minden este így zenélni és olyan energiával, ahogyan ők csinálták, az nem lehet egyszerű. Pláne már a sokadik napon, az 5 – 6 ezredik kilométer után Németországot keresztbe-kasul átszelve. Konkrétan azt hittem, hogy Düsseldorfba sosem fogunk odaérni. Forgalmi dugók, útfelújítás egymás hegyén-hátán. Soha véget nem érő út, itt már azért nagyon szenvedett mindenki, hogy ugyan érjünk már oda. Amilyen szenvedés volt az utazás, a koncert annyira remekül sikerült. Hatalmas buli volt. Sold-out, fullon a klub. Az első koncert után nekem ez volt a top-második helyen, pedig tényleg erős bulikból kellett választani. De mindig más a közönség energiája és persze mindig más, hogy mennyire őrülnek meg az emberek. Na itt nagyon. Pogó, szörf minden volt.
Kicsit szívfájdalmunk lett másnap, hogy gyakorlatilag Düsseldorfból át kellett menni Ingolstadtba, mert tudtuk, hogy utolsó nap meg mehetünk vissza Kölnbe. Kölnt én nagyon vártam, na nem amiatt, hogy utolsó helyszín és jöhetünk vissza az országba mert vége a körútnak, hanem mert évek óta meg akartam nézni a Kölni Dómot és ez pont egybe is esett november elsejével a születésnapommal. Pont ez volt a nyávogásom tárgya 1 nappal a megkeresés előtt, hogy nem hiszem el, hogy miért nincs a szülinapomon egy külföldi turné… Na bumm, minden vágyam így teljesüljön! Kölnben konkrétan a legjobb fénytechnikát kaptuk. De ez az aztak*rva kategória, olyan fény show-t varázsoltak a színpadra. A technikus maga is láthatóan élvezte a koncertet. A hangosítás hibátlan volt, itt szintén nagyon sokan eljöttek. A srácok is olyan beleéléssel nyomták, ami tényleg méltó volt az utolsó állomáshoz ezen a turnén. A koncert végén még a visszatapsolást követő dal után is hosszan hangzott fel németül a közönség soraiból, hogy szeretnének még több dalt hallani. Nem volt már több szám, sem állomás, de ez méltó zárás volt.
A turné-setlist az új lemezről 6 dalt tartalmazott, amiket jól fogadott és szeretett a közönség. Brutál erős 18 dalt hoztak a srácok erre a német tripre. Másnap reggel indultunk vissza, én előtte reggel 6 órakkor a Kölni Dóm-ot mentem megnézni. Elmondhatom, hogy egyedül lehettem benn, mert ilyen korán még senki nem volt. A reggelink után röpke 1150km várt ránk csak Budapestig és a srácokra még onnan plusz 250km, hogy hazaérjenek. Látszott már mindenkin, hogy fáradt.
Amit megtapasztaltam ezen az úton, hogy Németországban az Ektomorf hatalmas népszerűségnek örvend. Rettentő erős és lelkes közönségük van. A csupán csak két állomásra csatlakozó Zord és a M.U.F. előzenekarokat is jól fogadták szinte mindkét helyszínen. Annak ellenére, hogy ez egy kisebb körút volt és rengeteg más nagyobb együttes turnéja is futott párhuzamosan ezzel együtt, még így is sikeres turnét zártunk. Nem csak a kezdő-állomás volt emlékezetes, hanem ez az egész végig, sold-out és közel sold-out koncertek is adódtak. Az Ektomorf történetében először lehetett VIP: Meet and Greet jegyeket vásárolnia a közönségnek. És minden helyszínen éltek is emberek ezzel a lehetőséggel. Nem mondanám, hogy mindenhol tökéletes sound volt, de még sokszor a helyek akusztikai adottságai ellenére is sikerült kihozni szuper hangosításokat. Ez többször meglepett. Kíváncsian várom ezekután, hogy a következő nagy európai turnéjuk milyen lesz.
Említettem már hogy respect azért, hogy mindennap így fent álltak a színpadon és teljes energiával játszottak, de azért még nagyobb respect jár, hogy ugyanazzal a töretlen lendülettel pakoltak ki és be javarészt szakadó esőben. Nekem be kell valljam mindenem is fájt a merch-ös dobozok emelgetésétől pedig segítséget is kaptam többször a fiúktól.
Összességében egy emlékezetes turnénak éltem meg ezt és ha néha nyűgös is voltam a fáradtságtól, ez az élmény kárpótolt. Szerettem velük lenni és örülök, hogy ott lehettem és a részese voltam.
Ektomorf – Heretic Release Tour 2025 setlist:
01. Heretic
02. Dear God
03. Bitch
04. Pure Hate
05. Suicide Note
06. Down
07. The Prophet Of Doom
08. I know them
09. Gypsy
10. Show your fist
11. Serial Men
12. Never be the same again
13. Surfacing (Slipknot cover)
14. Fire
15. You Leech
16. I choke
17. Fuck you all
18. Outcast
Írta és fényképezte: Olivia d’Evil
