Akárhonnan is nézzük, az Ice-T által vezetett Body Count egy olyan intézmény, ami egyszeri és megismételhetetlen a metal zenei palettán. Az 1990-ben alakult formáció a rap kultúra gyökereit integrálta a keményebb hardcore és thrash metal elemek világába és a zenészek afro-amerikai származása pedig csak rátett egy lapáttal a rendhagyó mivoltukra, már csak a színpadi megjelenést illetően is. A zenekar 1992-ben hozta ki első, Body Count névre keresztelt nagylemezét, ami a mai napig egy örök klasszikus, de az azt követő életművűkben sem hasonultak meg, sőt egyre csak keményedett az extrémebb metal vonal irány. A csapat először 1993-ban látogatott el hazánkba, egészen pontosan a Rocklandbe, majd 1997-ben a Rockvárba. Ezeket a bulikat a mára minimum 40+ korosztály tudhatja magáénak élményszinten, de nagy szerencsénkre az újból egyre aktívabb koncertezéseknek köszönhetően bő 20 év múlva, 2018-ban a Budapest Park nagyszínpadán már a következő generációk is átélhették a vérbeli old school rap-metal vegyületet. Majd eltelt 6 év és láss csodát, 2024-ben ismét azonos helyszínen láthatjuk a legendát egy szép kora-nyári napon!
Az idő bizony pereg és Ice-T már a 66. életévét tapossa és bár látszik rajta, hogy nem mai gyerek az öreg ganxsta, de láthatóan és hallhatóan még mindig gond nélkül tovább viszi a banda szekerét… Kíváncsi voltam milyen színvonalú produkciót tud manapság nyújtani, de meg kellett állapítsam, hogy egyáltalán nem áll rosszul neki még ennyi idősen sem a gengszter-rap frontemberi szerep. Sok megfáradt produkciót láttam már a színtéren és nem is elvárható, hogy valaki olyan teljesítményt nyújtson, mint lázadó, életerős 20 évesként, de itt egyáltalán nem volt ezzel gond. Formában van még mindig az öreg és vele együtt a csapata is!
Szinte takkra pontosan 20:00 órára érkeztünk a helyszínre és sajnos a késői érkezés miatt az előzenekar, a Slope produkciójáról lemaradtunk, így az ő koncertjükről érdemben nem tudok nyilatkozni. Egy rövid beszélgetés, nézelődés és ital rendelés után beálltunk nagyjából a hátsó-közép szekcióba. Szép kis tömeg gyűlt össze, de szerencsére nem is volt nagy hering invázió, így teljesen komfortosan tudtuk készenlétbe helyezni magunkat a showra. Pár perc asszimilálódás után bele is csaptak az OG gengszterek! Természetes az örökérvényű Body Count’s in the House-szal indítottak, ami már hagyománnyá vált, kiváló felvezető dal, majd nagy meglepetésemre rögtön egy Slayer klasszikus, a Raining Blood című 1986-os himnusz átiratával gyalulták le mindenki arcát, amit a Postmortem-el lágy dallamaival fűztek tovább. Ha már Slayer koncertre nem nagyon tudunk menni már a jövőben idehaza (aztán ki tudja), így kaptunk némi dózist az életművükből Ice-T és csapata tolmácsolásában. Az öreg Jegestea mellett a banda másik nagyöregje, a bohókás kinézető Ernie C is tud még villantani a hangszerén, nagyszerű gitáros és a kisujjából rázta ki a technikásabb szólókat is. Egyébként a hangtechnikát illetően is teljesen klappolt minden: vastag, telt és erőteljes hangzás áradt a közönségre minden irányból és minden hangszert szépen kilehetett hallani. Az est folyamán olyan klasszikusok dörögtek még, mint a There Goes the Neighborhood, Necessary Evil, Drive By, Talk Shit, Get Shot és persze a Cop Killer. A feldolgozásokat illetően kaptunk még némi adagot: a The Expolited Disorder klasszikusát is eltolták, majd a produkció végén a Born Dead himnusz (Born Hungarian – Born Dead, haha, zseni volt!) után egy Pink Floyd (!) dal átiratát, a Comfortably Numb-ot, ami úgymond egy kiváló lecsengést adott az egész shownak utolsó számként. Körülbelül 21:50-kor már le is vonultak a színpadról a mesterek és a közönség soraiban szétnézve nem nagyon láttam elégedetlen arcot. Nem is csoda, hiszen nem volt az estben hiba: Szép nyári idő, kiváló helyszín, egy energikus zenekar és egy lelkes és hangos közönség állt rendelkezésre a művelet lebonyolításához. Itt kérem nem volt hiba, az év egyik legjobb haza koncertélményeként tartom számon és az év végi top 5-ben biztosan ott lesz nálam a helye!
Nem tudom, hogy a jövőben még láthatjuk e idehaza a Ice T-t és a Body Count-ot, ezt nehéz lenne megjósolni, de ha legközelebb jönnek, én biztos jegyet váltok a produkcióra, hiszen még mindig van bennük potenciál és egy őszinte, nyers és mindenféle megjátszás nélküli odabaszós produkciót tudtak a színpadra rakni!
Írta: Steve Gore
U.I.: Aki részletesebben szeretné megismerni a Body Count zenekart és frontemberét, annak itt egy ajánló: Ice-T önéletrajzi könyve ugyanis nemrég jelent meg magyar nyelven, a Konkrét Könyvek jóvoltából!
