A Death Metal, mint műfaj 1992-re már erősen be volt járatva, sok nyolcvanas években alakult, mára klasszikusnak nevezett banda ekkor már kiforrott zenei arculattal rendelkezett és minőségi lemezekkel árasztotta el a színteret, amik külön stílusokat teremtettek és mai napig állandó hivatkozási alapok. Az ún. második generációs bandák csak a kilencvenes évek elején kaptak szárnyra újabb és újabb kihívásokat felállítva. Meghatározó időszak volt ez a metal zenei történelemben, hiszen még rengeteg új lehetőséget tartogatott az extrémitás határainak feszegetése, még korántsem volt annyira kiaknázva és túltelítve a színtér, mint manapság, de ennek az egész folyamatnak valahol ez is a törvényszerűsége. 10 olyan lemezt gyűjtöttem össze azon jeles alkalomból, hogy mindegyik idén ünnepli 30. születésnapját és nem csak azért kerülnek említésre, mert személyes kedvenceim, hanem mert szerintem megkerülhetetlenek azok számára, akik élik a műfajt! Tartalmilag nem egységesek az ismertetők, csak azt írtam le, amit fontosnak tartottam, de minden anyag egy külön regényt érdemelne. Így is visszafogtam magam.
Deicide – Legion (1992. június 9.)
Az 1990-ben megjelent első Deicide lemezhez képest a Legion egy jóval komplexebb és technikásabb anyag lett zeneileg. A Floridában kialakult versenyhelyzet hevében ők is rákapcsoltak a gázpedálra és gyorsítottak a tempón. A zenészek hallhatóan rengeteget fejlődtek, a gitároknál a Hoffman tesók és a dobos Steve Asheim őrült tempót és technikázást diktálnak, Glen Benton ordítós/hörgős orgánuma pedig még tovább mélyült pár oktávval és itt már majdnem teljesen kialakult a ma is jól felismerhető öblös vokálja.
Bár a mai napig hatalmas közönség kedvenc, a zenekar utólagos elmondása szerint túl kaotikusnak ítélte meg, így tudatosan váltottak vissza a tagoltabb és primitívebb dalszerkezetekre a három évvel később megjelent Once Upon the Cross lemezen. A lemez felvételei után egy rövid időre, de nem hivatalosan kiváltak a Hoffmann testvérek, ugyanis Eric Hoffmann azt nyilatkozta, hogy Glen Benton nem volt hajlandó hosszabb szetteket játszani és nem is tudta követni a Legion felvételeihez illő technikás basszusgitározást. (Ez megmagyarázza azt is, hogy miért nem fejlődtek tovább a technikásabb death metal irányába).
A későbbiekben a Dead But Dreaming-en kívül nem is nagyon játszottak a lemezről a koncerteken, de idén a zenekar úgy döntött, hogy a 30 éves évfordulót megünneplendő, letolja a teljes Legion szettet, májusban a Maryland Death fesztiválon fel is lépnek a születésnapos show-al!
Nem mondom, hogy ezt az anyagot hallgatom a legtöbbet, ha Deicide-hoz támad kedvem, de évente párszor azért visszakúszik a lejátszóba! Mindenképp kiemelkedő alkotás a kilencvenes évek első felében elkövetett death metal anyagok között!
CANNIBAL
A sorozat eddig megjelent részei:
Cannibal Corpse – Tomb of the Mutilated
Bolt Thrower – The IVth Crusade
INCANTATION – Onward to Golgotha
Következő részek:
Fear Factory – Soul of the New Machine
Disastrous Murmur – Rhapsodies in Red
Vader – The Ultimate Incantation
Grave – You’ll Never See
Monstrosity – Imperial Doom
Impetigo – Horror of the Zombies
