Mert kétfajta módon működhet ez az egész: vagy ők meghozzák ezeket az áldozatokat, és akkor lesznek például a Sear Bliss harmincéves szülinapjához hasonló bulik – vagy pedig mindenki kényelmesen próbálja megközelíteni a dolgot, kisimultan-kipihenten, a komfortzónából még véletlenül sem kilépve, és ebben az esetben egyszer csak az üres színpad látványa fogadja a hallgatóságot.