A Death Metal, mint műfaj 1992-re már erősen be volt járatva, sok nyolcvanas években alakult, mára klasszikusnak nevezett banda ekkor már kiforrott zenei arculattal rendelkezett és minőségi lemezekkel árasztotta el a színteret, amik külön stílusokat teremtettek és mai napig állandó hivatkozási alapok. Az ún. második generációs bandák csak a kilencvenes évek elején kaptak szárnyra újabb és újabb kihívásokat felállítva. Meghatározó időszak volt ez a metal zenei történelemben, hiszen még rengeteg új lehetőséget tartogatott az extrémitás határainak feszegetése, még korántsem volt annyira kiaknázva és túltelítve a színtér, mint manapság, de ennek az egész folyamatnak valahol ez is a törvényszerűsége. 10 olyan lemezt gyűjtöttem össze azon jeles alkalomból, hogy mindegyik idén ünnepli 30. születésnapját és nem csak azért kerülnek említésre, mert személyes kedvenceim, hanem mert szerintem megkerülhetetlenek azok számára, akik élik a műfajt! Tartalmilag nem egységesek az ismertetők, csak azt írtam le, amit fontosnak tartottam, de minden anyag egy külön regényt érdemelne. Így is visszafogtam magam.
Cannibal Corpse – Tomb of the Mutilated
Megjelenés: 1992, Szeptember 22
Az első két nagylemez sikere és a rengeteg turnézás kellően megalapozta a Cannibal Corpse hírnevét 1992-re, de még korántsem történt még meg az az áttörés, ami később oly magasra emelte a presztízsüket a színtéren. A zenekar fokozatosan ment egy még extrémebb irányvonalba és cseppet sem akartak szoftosabb, fogyasztó-barátok lenni annak reményében, hogy még több lemezt tudjanak eladni, sokkal inkább még megbotránkoztatóbb eszközökhöz nyúltak. Bár, mint tudjuk, a hírnévnek jót tesz a hírhedtség! A lényeg, hogy kitartóan maradtak a bevált receptnél.
Chris Barnes az Eaten Back to Life és a Butchered et Birth lemezekre írt boncolós, belezős horror szövegtémák borzalmait szerette volna még tovább fokozni, ezt pedig a szexualitás, nekrofília, perverzió és női erőszak témaköreiben fedezte föl. (Elég csak a számcímekre tekinteni) Ezen ihletés alapján alkotta meg Vince Locke a legendás kriptánál zajló orális jelenetet, ami még párhuzamba vonható Alfred Kubin Osztrák képzőművész 1903-ban alkotott Pocalunek alkotásával. (Érdemes csekkolni a többi művét is) A cenzúrák miatt ezúttal is kellett egy visszafogottabb verziójú borító, ami ugyancsak nagy kedvencem lett. Igazi sejtelmes, obskúrus hangulatú alkotás.
A fokozódó extrémitás, a szöveg és grafikai világ mellett zeneileg is megnyilvánult. Hallható, hogy nagyon összeszokott zenészek játszanak már a lemezen, a dallamvilág tekintetében pedig még többet fejlődött az Owen/Rusay duó és minden addiginál sokkal változatosabb és komplexebb témákkal rukkoltak elő. Egyáltalán nem akarták másolni önmagukat és megragadni egy szintnél. Még egyet tekertek a fordulatszámon és zömében a gyors tempók diktálnak a lemezen végig. Hangzás tekintetében is más lett elődjénél, sokkal nyersebb lett, evvel együtt rendkívül súlyos, valamint a dobok hangzása kellően lepusztult, de összességében így lett jó a végeredmény! Mint azt írtam, a Butchered at Birth-nél nem nagyon lehetett hallani Alex Webster basszus sávjait, itt a problémát sikeresen kiküszöbölték és már kiválóan lehet hallani. Sőt! Kifejezetten, ki is lettek emelve.
További érdekesség, hogy Addicted to Vaginal Skin elején elhangzó monológ Arthur Shawcross, amerikai sorozatgyilkostól származik, ami ugyancsak passzol a koncepcióhoz.
…és igen! Ennek a lemeznek a nyitódala a mai napig legnagyobb slágerüknek számító Hammer Smashed Face is, ami nem kicsit járult hozzá a zenekar és a műfaj népszerűségéhez. Erre később még rátett egy lapáttal az Ace Ventura-beli filmes szereplésük, ahol ugyancsak ez a tétel hangzik el. Másik nagy pillanata még az anyagnak a ma is koncerteken rendszeresen játszott I Cum Blood, továbbá még kiemelt személyes kedvencem a The Cryptic Stench. A többi szerzemény is igazi vértől és ejakulátumtól bűzlő, rothadó kreálmány, nem mondható el, hogy lennének töltelékdalok az anyagon, az egész lemez egyben megállja a helyét!
Kétségtelen, hogy a Tomb of the Mutilated minden idők egyik legnagyobb klasszikusa a műfajban és egyben ez volt az eredeti felállás utolsó közösen elkészített nagylemeze.
CANNIBAL
A sorozat következő részei:
Bolt Thrower – The IVth Crusade
Incantation – Onward to Golgotha
Deicide – Legion
Fear Factory – Soul of the New Machine
Disastrous Murmur – Rhapsodies in Red
Vader – The Ultimate Incantation
Grave – You’ll Never See
Monstrosity – Imperial Doom
Impetigo – Horror of the Zombies
