Vannak zenekarok, akik menetrend szerint pár évente feltűnnek kis hazánkban – időnként olyanok is, akiknek a látogatásához tulajdonképpen az órát lehetne igazítani. És vannak olyanok, akik inkább véletlenszerűen járnak felénk – ilyen például a több mint 30 éve működő lengyel Hate.

Ez a hét, úgy tűnik, a késések hete. Hosszas és kitartó munkával sikerült háromnegyed ötre interjút lebeszélni Dani-vel, és nagyon rossz előérzetem támadt, amikor tíz perccel annak időpontja előtt megérkezve az autó tükrében egy hatalmas turnébuszt láttam, amint...

Számos aspektusa van ennek a cikknek, és ezen témákhoz tökéletes ürügyül szolgál a Thy Catafalque szombati, a Magyar Zene Házában tartott fellépése.

Az idén 15. életévét ünneplő rendezvénysorozat szülötte ez a hiánypótló winter edition, mely utoljára 2019-ben volt megtartva, de akkor még teljesen más világ volt és a Dürer is a régi helyén létezett.

Egyrészt adott egy már-már zsenialitással határos tehetség, aki a negyedik emeleti szobában a számítógép mögött ülve egyre-másra írta azokat a csodálatos dalokat, amik külföldről is vonzzák rajongókat – például erre a dupla fellépésre is. További nélkülözhetetlen komponens az a nagyjából egytucatnyi közreműködő, akik a már meglévő szerteágazó zenekari projektjeik mellett ezt a teljesen professzionális fellépést összerakták.

Az Insomnium újra bebizonyította, hogy nagyon komoly, nagyon pörgős, fantasztikus és hibátlan bulit tud adni