Azon túl, hogy nem vagyok egy őrült nagy slam rajongó és nem jövök feltétlenül lázba ezekért a pacalogós bandákért, azért koncertre járós ténykedéseim során elkerülhetetlenül belefutottam már hasonló zenekarokba, akik élőben viszont teljesen meggyőztek, ha lemezen nem is annyira váltak kedvenceimmé. Ezen pozitív élmények vezéreltek arra, hogy ellátogassak a szerda esti gyilokra a Dürer Kertbe. Amúgy is csak otthon tv-ztem volna, most miért ne? Haha.
Nagyjából időben sikerült a helyszínre érnem és a hazai Paediatrician műsorának a felét még elcsípnem. Őket már láttam több alkalommal és mindig megbízhatóan hozzák a patalógiás goregrind fröcsögést. Most is minden tag szépen, elegánsan fehér ingben és maszkban látott neki a boncolásnak és kb a félig megtelt kisterem is serényen bólogatott a súlyos riffekre. A hangzás természetesen brutál mélyen szólt, ami ilyenkor elvárható és jól kivehetőek voltak a hangszerek is. A zenekar eleddig 7 nagylemezt termelt ki bő 15 éves pályafutásuk során, úgyhogy van miből szemezgetniük a setlisthez. Bevallom így számcímek alapján nemtudom miket húztak elő a boncteremből, de nagyjából mindegy is, hiszen koncepciózus zenekarként olyan nagy eltérések és kísérletezések nem övezték munkásságukat. Jól szólt, rendben volt és az előadás fő húzó erejét továbbra is Pőcz Balázs dobos elképesztően gyors és kimért blastbeat adagolásai nyújtják. Csak így tovább, most sem kellett csalódni bennük. Kezdetnek tökéletes volt.
Utánuk következett az angliai 357 Homicide, akiknek műsorát egy-két szám erejéig látogattam, de ők is jól befűtötték a termet és a közönség is jobban aktivizálódott. A duó felállású csapat masszívan és energikusan adta elő a belassult riffeket. Jake Gambe dobos és Mat Davies gitáros mindkét posztban adagolta a gurgulázásokat a mikrofonba és testes frontember is széles vigyorral fogadta a hazai közönség pozitív értékelését. Nagyon fiatal csapat és úgy gondolom kellő potenciállal rendelkeznek, hogy nagyobb nevet szerezzenek maguknak a slam szubkultúra lelkes hívei körében.
Az est haladtál következtek a nagyobb ágyúk. Az Orosz Traumatomy már járt kis hazánkban (kb 5 éve) és most is bebizonyították, hogy jól összeszokott csapatként milyen súlyt tudnak letenni a színpadra. A gyilkos show már rábírta a közönséget is egy jó wall of death-re és egyre nagyobb karatézás húzta a hangulatot. A döggel telt slam témák mellett faszán megfűszerezték az intenzitást a gyorsabb brutal death elemekkel. Engem teljesen meggyőztek és náluk a hangzás is nyújtott már valami pluszt, ami csak tovább fokozta a brutalitást.
A menet időt jól betartva nagyjából háromnegyed tíz körül jött az Cseh Epicardiectomy műsora. Nagyjából ugyanazt a sémát hozták mint az elődjeik. Brutal death és slam vágtázások hasították a levegőt. Mondjuk ilyen tekintetben nem volt túl változatos az est, hiszen minden zenekar minimál zenei eltérésekkel ugyanazt a stílust hozta. Engem addigra már elöntött kicsit a hasonszőrű riffek töményen adagolt sokasága, de így abszolút az élvezhető mészárlás volt. Otthon hallgatva talán ők győztek meg a legjobban és állt hozzám a legközelebb a stílusuk és erre a szimpátiára mindenképp rátett egy lapáttal az előadásuk.
Az est zárásaként pedig jött az amcsi Cerebral Incubation. Az „énekes”, Andrew LoMastro raszta hajjal és a Karib-tenger Kalózai küllemével elképesztő vitalitással állt bele a műsorba. Látszott rajtuk, hogy nagyon formában vannak és jó hangulatban voltak. Bár nekem kissé egysíkú volt a műsor, meg eddigre már tényleg slam mérgezést kaptam, de nyílván a „hiba” az én készülékembe volt keresendő, hiszen a műfaj nálam lelkesebb hívei fáradhatatlanul headbangeltek és karatéztak továbbra is így a hétköznapi időpont ellenére is. A hangzás baromi telt és vastag volt, ami nekem is lemarta a fejem és meghitt bólogatásra késztetett. A műsor pihenőidejét bevágott filmes részletek tették emészthetővé, amik bár ismerősek voltak néha, de meg nem mondom ezek honnan származtak. Mindenestre kiváló banda, akiket mindenképp érdemes egyszer látni.
A buli legvégén a teremből kissé megizzadtan kimászva ránéztem a merch pultra is, (bár vásárlási szándékom nem volt) és a legváltozatosabb színkavalkádban úszó póló minták, vinyl és cd és felvarró hegyek borítottak be a falat és az asztalokat. Akik gerjednek az efféle portékára, bizonyára tudott miből válogatni.
Összegezve egy nagyon tömény és súlyos este volt ez és bár továbbra sem lettem a műfaj leglelkesebb híve (maradok inkább a szimpla death metal és brutal death rajongója), de én azt mondom, hogy aki jelen volt és amit a csapatoktól ellehetett várni, az példásan teljesítették és nagyon csalódott arcokat sem véltem felfedezni a közönség soraiban. Az IHE csapata ismét egy kellemes bulit hozott el nekünk és mindenképp üdítőbbé tette ezáltal ezt a vénasszonyok nyarai kellemes estét! Köszönjük!
Írta: Darabos István
