Péntek este (naptár szerint március 6.) a bécsi underground egyik régi pontja, az Escape adott otthont egy három-zenekaros death metal estnek, amelynek apropója a klub születésnapja volt. A program már előre ígéretesnek tűnt: magyar, lengyel és német zenekarok érkeztek, hogy egy jó hangulatú, pincébe száműzött zúzdával ünnepeljék a helyet.
Az este egy klasszikus koncertes kihívással indult: a parkolással. Péntek este lévén Bécs belvárosában nem volt egyszerű megfelelő helyet találni az autónak, de némi körözés után végül sikerült viszonylag közel megállni a helyszínhez. Maga az Escape kívülről inkább egy egyszerű kocsmának tűnik. A földszinten egy kis bár fogadja az érkezőket, ahol az emberek beszélgetnek és hangolódnak az estére. A koncerttér azonban nem itt van: egy lépcső vezet le a pincébe, ahol egy családias méretű klubhelyiség várja a közönséget. Méretben valahol a budapesti S8 Underground és a Riff között képzelhető el – pont akkora, hogy igazán intenzív legyen a koncertélmény.
Számunkra természetesen a magyar Monastery fellépése volt a leginkább várt esemény. A zenekar friss felállással érkezett Bécsbe, és láthatóan nagyon egyben van most a csapat. Két új gitárossal bővült a banda, akik a színpad két szélén állva masszív ritmusgitár-falat húztak fel a dalok alá. Már az első számoknál érezhető volt, hogy ez a felállás komoly lendületet adott a zenekarnak: feszes, pontos játék és energikus jelenlét jellemezte őket. A Monastery mindig is a keményebb death metal vonalat képviselte, de most mintha még egységesebben szólalt volna meg az egész produkció. A közönség gyorsan ráhangolódott a zenekarra, és a kisebb tér ellenére is kialakult egy intenzív hangulat a színpad előtt. A koncert után volt alkalmam beszélgetni a zenekar tagjaival – elmondásuk szerint a hangulat a csapaton belül kifejezetten jó, és jelenleg inkább új dalokon dolgoznak, építik az új felállást. Éppen ezért most talán még fontosabb elcsípni őket egy-egy bulin vagy fesztiválon. Ez a felállás nagyon ígéretesnek tűnik, és ha ez az este bármit előrevetít, akkor a Monastery következő időszaka kifejezetten még izgalmasabb lehet.
A lengyel Hypnos számomra teljesen ismeretlen volt az este előtt, de a fellépésük gyorsan meggyőzött arról, hogy érdemes lesz még utánuk hallgatni. A zenekar egy masszív, thrash hatásokkal átszőtt death metal keveréket játszik, ami élőben különösen jól működött. A riffek gyorsak és agresszívek voltak, a dob pedig végig erősen hajtotta előre a dalokat. A közönség láthatóan hamar ráérzett a zene ízére, és a pinceklub atmoszférája kifejezetten jól állt ennek a nyers, energikus megszólalásnak. A csapat próbált néhány mondatot németül is mondani a közönségnek, ami ugyan kissé döcögősen ment, de pont ettől lett az egész szimpatikus és közvetlen. A bulijuk végére már egyértelmű volt, hogy a Hypnos sokak számára az este egyik kellemes meglepetése lett.
Az estét a német Hiares zárta, akik nemrég például a legendás 70,000 Tons of Metal hajófesztiválon is felléptek, így a bécsi pinceklub inkább csak egy intim állomásnak érződött számukra. A színpad mérete ugyan kicsinek bizonyult ehhez a produkcióhoz, de a zenekar gyorsan belakta a rendelkezésre álló teret. A banda központi figurája egyértelműen Britta Görtz, akinek brutálisan erős hangja azonnal dominálni kezdte a koncertet. A zenekar death metalja technikás és súlyos volt, de Britta vokálja adta meg azt az extra karaktert, ami igazán emlékezetessé tette a performanszukat. Élőben különösen jól működik ez a dinamika: a zenekar feszesen játszik, az ének pedig szinte rátelepszik az egész hangzásra. Az este végére egyértelmű volt, hogy egy rendkívül profi csapatot láttunk – és az is, hogy egy ilyen banda nagyobb színpadon még jobban érvényesülne.
Összességében egy kifejezetten erős underground estét kaptunk Bécs belvárosában. Az Escape nem egy nagy klub, de pont az ilyen eseményekhez ideális: közel a zenekarokhoz, intenzív hangulat, közvetlen élmény. A Monastery-t Magyarországon valószínűleg sokan ismerik, a Hypnos és a Hiares viszont talán kevésbé van benne a hazai köztudatban. Pedig érdemes rájuk figyelni: ha nem ismered őket, mindenképp hallgass meg pár számot vagy nézz meg egy koncertvideót – élőben mindkét zenekar kifejezetten erős élményt nyújtott.
Mivel a koncert pénteken volt, a hétvégére még Bécsben maradtam, és volt időm egy kicsit körülnézni a városban. Az osztrák főváros kifejezetten kellemes hangulatú hely, ráadásul most már szinte tavaszi idő fogadott: póló-rövidnadrágos séták, napsütés és nyugodt városi hangulat. Jó érzés volt egy-két napot eltölteni ott, amely elsősorban a történelmi épületeiről, kastélyairól és klasszikus hangulatú utcáiról híres. Emellett van egy modern művészeti negyede is, amely kifejezetten látványos és sokak számára ismerős lehet. Az igazán futurisztikus, felhőkarcolós modern városrészt azonban itt nem érdemes keresni – Bécs inkább a történelmi eleganciájáról szól. Egy hétvégi kiruccanásra viszont tökéletes célpont, főleg azért is, mert rengeteg jó koncertet szerveznek a városban. Nem ritka, hogy olyan zenekarok lépnek fel itt, akik Magyarországra már egyáltalán nem jutnak el. Emiatt abszolút megéri időnként útba ejteni Bécs városát: egy koncert, egy rövid városnézés, séta/kaja a hétvégi piacon és máris egy emlékezetes hétvégével térhet haza az ember.
Írta: K
Fényképek: K Photos Hungary
