Az Age of Agony nem szorul bemutatásra a hazai underground mezőnyt ismerők számára. Az itthoni death metal bandák közül a leghosszabb, legproduktívabb, és talán legbefolyásosabb pályafutást tudhatják maguk mögött. Nevük nem megkerülhető a műfaj iránti érdeklődés útján haladva.
A banda idén egy olyan konceptalbumnak is betudható EP-vel tért vissza, ami hiánypótlásnak tudható be a hazai metal mezőnyt általánosan is szemlélve. A Raven Black szigorúan középkori témákra fókuszál, és az EP erőssége, hogy az egységesség nemcsak a szöveg koncepció terén áll fenn, hanem a zene és a szöveg között is felfedezhető egyfajta analógiára törekvés (már amennyire a középkor rokonítható a death metal-al), és ez igen kivételes kiadvánnyá tette az EP-t. Természetesen mások is próbálkoztak már középkori magyar témákat metalosítani, azonban ezek többnyire a komolyan vehetőség talaját több szempontból is megingatva inkább demotiváló hatásúra sikeredtek, és inkább abban értek el eredményt, hogy a további kísérleteknek már csak az említése is aggasztó fejcsóválással nyerjen fogadtatást.
Az Age of Agony azonban ezzel a lépésével nem csupán kiemelt egy alternatívát a mélypontról, de a zenekar számára is előnyösnek tudható be a nem hétköznapi váltás. Az EP mind hangzás, mind zenei témák terén felülmúlja elődeit. A hagyományosan zajosabb, súlyos zenei összkép minőségibb kivitelezésben szólal meg mint korábban, olyan fogós, és melankolikusabb atmoszférát teremtő dallamok asszisztálásával, amik szabadabb teret hagynak a hallgató képzeletének. Ez a régmúlt homályába veszett események feldolgozása miatt egy igen szerencsés kombinációnak bizonyult. Habár az Age of Agony kapcsán feltehetően leginkább a magyar szemszögből bemutatott világháborús témák ugranak be első körben, illetve néhol magyar Bolt Thrower-ként is referálnak rájuk, ez az irányzat inkább gyakorta visszatérhetőnek mondható el, semmint általánosnak, és ennek a megrögzülésére is több lépcsőfokban került sor.
A Raven Black címadó dala például korábban már hallható volt a banda Death Metal Artillery című lemezén, az EP-n pedig újra felvett, felújított verziója található, egy olyan, valóban középkori hangulatú melódiával megtűzdelve, ami rövid, átkötő jellegének ellenére rendkívül hatásosra sikeredett. A koncepció függvényében pedig egy olyan kontrasztot teremtő mozzanattá vált, ami hitelesebben teremti meg a kívánt hangulatot, mint a korábbi hasonló célú próbálkozások.
Írta: Oroszi István
