********    FOR ENGLISH CONTENT PLEASE SCROLL DOWN    ********

 

Az elmúlt 48 évedben melyik volt a legintenzívebb 12 hónapod? Másképp megfogalmazva: mennyire vagy most fáradt?

Jól vagyok, és eléggé elfoglalt is, leginkább a Dürerben tartandó dupla koncert miatt, meg előtte játszunk még Görögországban, Spanyolországban – és ezek teljesen más szettek. Vígh Zoli nem tud velünk jönni külföldre, ő a Sear Bliss-szel turnézik most. Erdélyi Petya lesz velünk, aki tavaly is beugrott a Fishing On Orfűre. Vele egy kicsit más a program, emiatt is sokat kell próbálni, minden vasárnap lent vagyunk. Az új lemez is megjelenik nemsokára, ezzel is van munka.

 

Oké, akkor nézzük végig, hogy mi 2024 mérlege. Elég sok mindent történt itt a februári Magyar Zene Háza fellépés óta: volt egy turné Húsvét körül, az új album tulajdonképpen elkészült, zajlanak a Gire próbái, ezzel párhuzamosan készültök egy novemberi dupla fellépésre a Gire-ral együtt, és ezentúl egy Fonogram Magyar Zenei Díjat is kiosztottak a zenekarnak. Mi az, amit kihagytam?

Kijött két klip…

 

..igen…

…játszottunk a Campus-on Debrecenben – ez volt az egyetlen nyári fellépésünk, meg Romániában is játszottunk szeptemberben. Ez nem olyan sok, de ugye volt még közben egy Európa-turné. És most egy kicsit sűrűbb lesz, mint tavaly, az biztos. De az a helyzet, hogy nagyon sokkal sűrűbb már nem tud lenni a dolog. Zolinak ott a Sear Bliss, nekik is idén jött ki a lemezük, többet is játszanak nálunk. Martinának ott van a The Answer Lies in the Black Void, ami szintén egyre aktívabb, és jövőre méginkább aktív lesz, Ivett most már az Orkristben is énekel, Bálintnak is ott van a Diabolus in Musica, amivel nagyon sokat játszanak, plusz a Sosevolt, és persze Árpinak is szintén sok zenekara van folyamatosan. Dudiék is zenélnek a Reason után, és Kriszu is beugrik rendszeresen ide-oda. És mert mindenki dolgozik a zenekar mellett, így a munkahelyen is folyamatosan szlalomozni kell, hogy ki mikor tud szabadságot kivenni, vagy tud-e online dolgozni, mert van, akinek nem lehet külföldről online dolgoznia például. Ezeket mind nagyon nehéz összeszervezni. Ráadásul állandó hangos munkatársaink vannak, akik mindketten mindig jönnek velünk, és ők a legelfoglaltabbak.

 

Magyar Zene Háza. Mik voltak az elvárások meg az elképzelések a hangzás tekintetében? Mire készültetek lélekben?

Azt gondoltam, hogy nem lesz olyan nagyon jó a hang – ez egy nagyon komoly akusztikájú hely, csak nem igazán hangos zenére lett optimalizálva. Viszont maga az épület olyan atmoszférával bír, annyira erős kívül-belül, hogy nagy örömmel mentünk, és végül aztán nagyon is jól sikerült. – szép este volt, és bármikor szívesen visszamennénk.

 

 

Egyáltalán: hány csatornával dolgozik a Thy Catafalque, és ki keveri?

Ezt fejből nem tudom neked megmondani, de ha összeszámolom… a dob mondjuk 8-12 között valahol talán, két gitár, basszus, és van még a négy ének. Alkalmanként jön még Veres Gábor és például a Magyar Zene Házában ott volt Mici [Michaela Bos] csellón, Vajk [Kobza Vajk] údon, plusz van a HD-nek 2 sztereó sávja, meg van egy takk mindenkinek a fülében, de az másik sztori, nem megy kifelé. Biztos, hogy belefér a 32-be.

 

És kinek köszönjük a hangzást?

Csobinak [Csobánczi Péter] – őt nagyon sokan ismerik, ő kever sok zenekarnak, illetve Pufi (Czirók Dávid) a monitorosunk a színpadon.

 

Aztán volt egy turné az Answer Lies in the Black Void-dal. Hogyan tetszett? Milyen volt 48 évesen először turnébuszon utazni?

Mindenki a korommal jön, haha. Teljesen simán ment. Nem voltak fizikai problémák, igaz az is, hogy vigyáztunk magunkra: próbált mindenki rendesen aludni, pihenni. Nyilván arra is, hogy ki mit eszik-iszik, oda kell figyelni ilyenkor, és ez nagyjából meg is volt. Én amúgy is elég tudatosan élek hosszú évek óta ebből a szempontból, szóval ezzel sem volt gond.

 

Tudnád ezt főállásban csinálni?

Tudnám, de nem feltétlenül szeretném, mert az azt jelentené, hogy anyagilag függök a zenétől, a kreatív dolgoktól. Így viszont, hogy van rendes munkán, gyakorlatilag teljes szabadságot élvezek, mert az életem nem függ attól, hogy milyen lesz a következő lemez. A kreatív szabadságot értem ez alatt, de hát az is a legfontosabb talán ebben a játékban.

 

Egy ilyen buszos turnén mi a napirend?

Semmi orbitális. Beszállsz a buszba, majd amikor odaérsz a helyszínre, akkor leszállsz, és ott megkezdődik a folyamat: kipakolás, felpakolás, beállás. Merch-kiteregetés, koncert, összepakolás, majd vissza a buszba mindent, belegózni úgy, ahogy volt – és aztán jó esetben indulunk is egyből. Mindenki tud aludni a buszon, és amikor reggel felébredtünk, akkor sokszor előfordult, hogy már ott is voltunk a következő klub előtt. Ilyenkor még van idő szétnézni a városban, ami nagy áldás és nekem legalább akkora élmény, mint az egész zenekarosdi.

 

Ez azt jelenti, hogy napi 24 órából össze vagytok zárva – ennek milyen közösségépítő vagy közösségromboló ereje van?

Az egésszel kapcsolatban csak annyit tudok mondani – és szerintem a zenekar is így van vele –, hogy jól összekovácsolta a társaságot ez a típusú együttlét. Előtte egy kicsit féltem, hogy mi is lesz – nem volt még ilyen korábban –, meg én kicsit introvertáltabb is vagyok talán, szóval nem mindenki éli meg egyformán ezt a helyzetet, de a zenekarnak szerintem nagyon-nagyon jót tett, és mindenki várja, hogy legyen még egy ilyen. Azt mindenképpen hozzátenném, hogy a nightlineres variációról beszélek most, egy kisbusz plusz hotel kör halál lehet néhány állomás után.

 

Sok turné utáni interjúban lehet olvasni, és akkor XY ezt-azt tanulta egy ilyen turné során. Volt-e valamit, amire azt mondod, hogy enélkül a turné nélkül ezt nem tudtad volna meg a világból?

Persze, már az első állomáson Bécsben. Az Answer Lies in the Black Void-ék olyan HD-játszót használtak a backing trackekhez, aminek van HDMI kimenete, azaz a vizuált is kezelte a hangsávok mellett. Tudtam, hogy van ilyen, de nem láttam még működés közben, és Jason [Jason Köhnen] ott helyben meg is mutatta, hogy mit is tud. Azóta vettem is egyet, és használtuk már a Campus-on is.

 

 

És hogyan kell elképzelni egy ilyen tízállomásos buszos turné szervezését?

Zero (Varga Balázs) és Adorján Balázs voltak azok, akik ezt végigszervezték. Iszonyatosan hálás vagyok nekik azért, ahogy ezt megcsinálták, mert teljesen zökkenőmentes volt. Nem voltak kaotikus jelenetek, amik azért előfordulhatnak egy turné folyamán, úgyhogy minden gördülékenyen ment. Például Hollandia: a hetedik állomásnál már elfogyott szinte az összes merch-ünk, amit vittünk – a pólók legalábbis. Balázs előtte két nappal már látta, hogy ez lesz, és utánrendelt, amiket kihoztak nekünk Eindhovenbe a klubba, így nem volt lyuk a legfontosabb állomáson, és a merch is kitartott turné végéig.

 

Sokan azt mondják, hogy tulajdonképpen egy magyar zenekarnak nem is érdemes nemzetközi turnéra mennie, mert nem éri meg az előfeszítést, nem fogják megjegyezni, egy zenekar lesz a sokszázból.

Az tény, hogy egy zenekar a sokszázból, ezzel nem is érdemes vitatkozni, de annak, hogy magyar vagy nem magyar, nincs sok jelentősége. Vagy van egy lista a Wikipedián azokról az országokról, ahonnan érdemes nemzetközi turnéra menni? A mi esetünkben az történt, hogy nem fizettünk be sehova, hanem önerőből tettünk egy kört, ami olcsóbb, de jóval rizikósabb út, mivel nekünk kell megtölteni a nézőteret, nem egy ismertebb zenekarnak – és végül hála a merch-nek és a jegybevételeknek, majdnem nullára jöttünk ki, de ez csak az egyik fele az egyenletnek. Emellett ott vannak azok a személyes élmények, amiket átéltünk a zenekarral együtt: volt olyan ország, ahol én még soha nem jártam, és felléphettünk olyan helyeken, olyan emberek előtt, ami később nagyon fontosnak bizonyult. Például Eindhovenben ott volt nagyjából a teljes Season Of Mist vezetőség – így előtte és utána is tudtunk velük beszélni, ami elég ritkán sikerül, mert nem túl sűrűn találkozunk és láthatták, hogy milyen a produkció élőben, aminek például jövő nyárra már megvan a látható hozadéka.

 

Kicsit más: Gire. Tavaly júniusban kérdeztelek, és azt mondtad: „aztán, hogy a Gire-ral mi lesz még vagy lesz-e még valami, nem tudni. Zolcsi folyamatos időhiányban szenved a napi munkája miatt, én meg a Thy Catafalque plusz munka miatt, Balázs pedig Glasgow-ban él”. Mi változott?

Ez mind igaz még mindig.

 

 

Valami azért mégiscsak megváltozott.

Az változott, hogy egyszer lent voltam az Aurorában az egyik barátom a koncertjén, és ott egy másik barátom azt kérdezte tőlem, hogy miért nem játszik a Gire a Thy Catafalque előtt. És akkor elgondolkodtam azon, hogy tényleg, miért nem tettük ezt meg eddig? A Gire a hősidőkben is 40-45 percet tudott játszani, ami kevés egy önálló koncerthez, nem erőltettük az egészet annyira. Itt viszont más helyzet, ezért Zolcsit megkérdeztem, és azt mondta, hogy akkor kezdjük el, csináljuk. Áldoz rá az idejéből, és én is: szombatonként megyek Makóra a Gire-próbára, de vasárnap reggel 10-kor meg már Pesten van Thy Catafalque-próba, ezért a hajnali 4:55-ös busszal szoktam visszajönni Budapestre. De ez teljesen jó így, muszáj próbálnunk a Gire-ral nyilván, hiszen tizenhét éve léptünk fel utoljára. Igaz, hogy volt ez a Fekete Zajos koncert 2022-ben, de az meg nem Gire volt, hanem alapvetően az Ahriman fellépésének egy része, négy dallal. Így hát készülünk. Balázs pedig Glasgow-ban él, de ő is jönni fog.

 

Honnan jött a dupla koncert ötlete? Tavaly már bevált ez forgatókönyv?

Bevált, meg az a probléma – ami ugye az évek óta fennáll –, hogy nincsen olyan hely, ami pont a mi méretünk. Az A38-on megcsináltuk tavaly ezt a duplát, ami nagyon hamar sold out lett, és akkor úgy gondoltuk, hogy próbáljuk meg a Dürer nagytermet, ami 950 fős: az egy következő lépcsőfok, és akkor abból is legyen egy dupla koncert. És úgy néz ki, hogy nagyjából jó is a számítás: teltházas lett ez a két koncert is viszonylag hamar.

 

Saor: honnan jött, hogy ők legyenek az előzenekar?

Nevezzük őket inkább vendégzenekarnak. Egy órát fognak játszani, nem is szeretjük előzenekarnak nevezni a produkciókat, akikkel játszunk. Én vetettem fel: szeretem a Saor-t, meg ők is a Season Of Mistnél vannak. A lemezeket ismerem, megkerestük őket, és szívesen jönnek is.

 

Hogyan kell elképzelni egy ilyen dupla koncert? Milyen állapotban vagy az első és a második nap után, különösen úgy, hogy most előzenekar is leszel, meg főzenekar is?

Nem tudom, mert ugye még nem történt meg. Majd akkor kérdezd meg, ha túl vagyunk rajta.

 

Azért a tavalyiak alapján csak lehet valamit tippelni.

Tavaly keményebb volt a hajón, mert két teljesen külön szettet játszottunk, nem volt átfedés. 38-39 dalt kellett megtanulni, az elég erős volt. Mindenki megemlegette később, meg akkor is, amikor készültünk, hogy ilyet többet nem biztos, hogy kellene csinálni.

 

Az első nap végén van nagy fellélegzés, hogy akkor megcsináltuk, és másnap újra stressz?

A hajón nekünk a második nap sokkal jobb volt, mint az első. Felszabadultabbak voltunk már, valószínű, hogy ez lesz most is.

 

 

Kinek köszönhetjük az előzenekarok szervezését úgy általában? Azért kérdezem, mert szerintem kivétel nélkül mindig valamit csemegért hoztok.

A két Balázzsal közösen szoktunk ezen ötletelni. Az az elképzelésünk, hogy különleges zenekarokkal szeretnénk játszani, akik nem kézenfekvő választások. Hogy olyanok legyenek, amiket mi is érdekesnek tartunk, mi is szeretünk, és a közönségnek is – még ha nem is ismerik őket – emlékezetes előadást adnak. És ebben nagy segítség egyébként Balázs a Fekete Zaj miatt, mert ő nagyon sok izgalmas produkciót lát, az ő keze alatt mennek át ezek a dolgok, meg persze nekem is van tippjeim. A lényeg, hogy valóban igyekszünk formabontó és érdekes előadókkal zenélni.

 

Azt már, gondolom, meg sem kell kérdezzem, hogy új anyagon dolgozol-e?

Megkérdezheted, de nem egyértelmű a válasz, mert tényleg nincs rá elég idő most. Egy dal már kész van egyébként. Illetve zeneileg van kész, az éneket is felvettük hozzá, egy másik ének még hiányzik – itt tartunk most. De még lehet, hogy újraveszem a gitárokat. Ezért is jó, hogy most máshol van a fókusz – a koncerteken lényegében –, mert pár hónap után újra rá lehet hallgatni a dalra, és akkor már jobban érzékelhető a valódi természete; ilyenkor szokott kiderülni, hogy bénabéla.

 

A Thy Catafalque 2022 után 2024-ben is megkapta a Fonogram-díjat, amihez feltétlenül gratulálni szeretnék. Ez a második Fonogram-díj, ami egyfajta kiemelt megbecsültséget jelent. Viszont fölmerül bennem a kérdés, hogy van egy többé-kevésbé a mainstream által meghatározott díj, amit egy underground zenekar kap. Hol van itt a kapcsolódási pont?

Örülök, hogy megkaptuk, szerintem egy fontos vetülete ennek az úgynevezett szakmai elismerésnek, hogy segít tájékozódni olyan embereknek, akik teljesen más közegben mozognak. Például amikor a Kalákát megkérdeztük, hogy jönnének-e játszani velünk, ők is látták, hogy nem csak egy mezítlábas metalzenekarról van szó, akik valamit ordibálnak, hanem hogy ez egy szakma által díjazott zenekar. Vagy például amikor Sebő Ferenccel beszéltem – akinek egy feldolgozása hallható a lemezen –, és engedélyt kértem, akkor beleírtam az e-mailbe, hogy Fonogram-díjas a zenekar, ő meg visszaírt, hogy hűha, azt ők sosem kapták meg. Holott, ugyebár. És így sokkal komolyabban veszik az embert ebben a közegben. A mi köreinkben ugyanakkor azért ennek a díjnak nincs olyan sok jelentősége, éppen azért, mert kívülállók adják, ki tudja milyen szempontok alapján.

 

Amikor az előző anyagról beszélgettünk, akkor bennem az állt össze, hogy az Alföld-ön megjelentek a célratörő metal dalok, és az agyalósabb zenék jötten most. Ez történt?

Ez történt, mert most újra úgy éreztem, hogy kalandozni van kedvem, és színesebben fogalmazni. És végülis ez is lett a vége. Az Alföldre kijöttek azok a dalok, amik évek óta megvoltak, és sosem mertem rátenni semelyik lemezre őket, mert túl egydimenziósak. Akkor az egész lemezt ilyennek szántam, homogénnek, sötétnek. Vagyis megpróbáltam erre fókuszálni, ami nem minden esetben sikerült.

 

Rekord mennyiségű együttműködő van – hogyan tudtál ennyi embert koordinálni?

Úgy ment, mint eddig bármikor. Azért vannak ilyen sokan, mert az volt most a filozófia, hogy amit csak lehet, azt élő hangszerrel oldjuk meg. Amit tudtam, feldemóztam VST-kkel, és amikor volt rá lehetőség, vagy olyan jellegű hangra volt szükség, akkor élő hangszert használtam még akkor is, ha csak pár másodpercről volt is szó. Emiatt jött össze a sok-sok apróságból ennyi hangszer, de ezek nem szólnak folyamatosan, nincs túlzsúfolva – remélem legalábbis, hogy nem érződik túl soknak. A dob még mindig programozott a lemezen, és azt szerettem volna, hogy ezt ellensúlyozandó minden más a lehető legorganikusabb legyen.

 

 

Lesz élő dob valamikor?

A tervek szerint a következő anyagon már Árpi fog dobolni. Most is úgy lett volna, de annyi minden történt már tavaly is, nem akartam még azzal is terhelni, hogy megtanulja és feljátssza az egész lemezt a koncertek mellé. Bár ő mondta, hogy nagyon szívesen, de nem akartam teljesen kizsigerelni szegény embert.

 

Ilyenkor a zenésztársakat te választod, vagy vannak jelentkezők?

Én szoktam megkérni embereket, és általában megvannak már az ismerősök. Zoli egy dalban szólózik, Kriszu egy másikban, meg van Breno, aki szintén egy pár helyen játszik, de minden mást – a sima basszust meg a gitárt – magam játszottam fel.

 

Ilyenkor riffenként veszed föl, egy az egyben veszed föl, esetleg hangoként, ha bonyolultabb?

Én nagyon béna zenész vagyok, ezt bárki tanúsíthatja a zenekarból. Ennek folyományaként riffenként szoktam felvenni mindent, ennyire futja. Eleinte ugye nem volt tervben, hogy valaha is lesz fellépés, így nem kellett különösen kigyakorolnom a témákat. Aztán kiderült, hogy lesz élő fellépés, azóta sajnos gyakorolnom is kell. Ami nem esik jól, mert én inkább írni szeretek, mint előadni, de hát az élet nem habostorta!

 

Amikor az előző albumról beszéltünk, bennem az a kép állt össze, hogy hát igen, a lányoknak nem jutott túl sok ének az Alföld-ön, de majd most.

Azért van összesen három ilyen dal, az nem olyan rossz arány. Martinának – ahogy említettem –ott van a saját zenekara, amivel sok időt eltölt, meg neki is rengeteg vendégszereplése van és kevés ideje, ahogy Ivettnek is. Emellett el voltunk foglalva azzal, hogy a koncertre készüljünk, de mind a ketten szerepelnek a lemezen, nem is akárhogy. De egyébként nem is mehet bárhova bármi, sok dal nem igényli vagy nem bírja el a női éneket, vagy teljesen más jellegűt kíván. Mindennek megvan a helye.

 

Piros kocsi, fekete éj. Amikor megláttam ezt a dalcímet, nekem azonnal a felszámolt makói vonal és a BZMot, illetve az ehhez fűzött facebook-os kommented jutott eszembe. Jó az irány?

Így is lehet, végülis innen indul a kép maga. 140 év után tavaly megszűnt az a Mezőhegyes-Újszeged vasúti vonal – pontosabban a személyszállítás rajta –, ami Makót is érintette. Ez egy nosztalgikus, múltidéző dal. És az sem jelentéktelen, hogy Bakos Attila énekel benne, aki Róka hasa rádión és a Rengetegen énekelt, illetve még egy dalban a Metán. Jó újra hallani a hangját.

 

Egy dolog azért nagyon megragadt ennél a dalnál, ez pedig az út, az utazás mint motívum, amire ráerősít a „halál a vasutas a peronon” sor. Az utazás az életet mutatja?

Ha így látod, akkor az így is van.

 

Sok esetben azt csinálod, hogy teljesen hétköznapi képeket népmesei stílusú elemekkel keversz: „hova száll, hova vissza vonatom // a szívem olyan kicsi hatalom // ha csillaga nincsen // semmije sincsen – én mondjuk egy népdalban várnám ezt az utolsó két sort. Ezek megkomponált dolgok, vagy egészen egyszerűen így jön a szöveg?

Nem is gondoltam erre, amit most mondasz, szóval valószínűleg az utóbbi.

 

Nekem egy olyan érzésem volt, hogy azért nem sikerült az összes nagyon döngölős dalt az Alföld megírása során kiírni magadból, és a Mindenevő – legalábbis szerintem – talán egy példa erre, nem?

Ó, nem arról van szó, hogy az új lemezen nincs metal, nagyon is van, csak sok minden más is mellette, és talán nem is annyira sötét a hangulata az egész lemeznek. Bár vannak sötét pillanatai, mégis sokkal színesebb, mint az Alföld volt, játékosabb. És még a Mindenevőben is annyi minden történik, hogy az sem egy szimpla metal dal – elég fura a felépítése. Van egy Leitmotif, egy olyan központi motívum, ami végighalad az egész dalon más-más formában és hangszereken, ami a műfajban nem gyakori megoldás, de a Thy Catafalque esetében sokszor előfordul. Akkoriban viszonylag sok Sztravinszkijt és korábbi, tizenkilencedik század végi orosz zeneszerzőt hallgattam, az is lehet, hogy belenyúltak kicsit a dalba.

 

 

És nem sokban tér el a következő dal, a Vasgyár, amelyik esetében szerintem a Csillagkohóval tökéletes az áthallást. Indusztriális környezet, hozzávaló narráció – ez egyfajta stílusjegy, vagy csak így alakult?

Szándékosan régebbi visszautalásokat használtam benne, például a narráció a dal elején – ami Varga Viktória hangja, aki a régebbi lemezeken is szerepelt, a Róka hasa rádión, a Sgùrr-ön és a Geometrián is lehetett hallani a hangját. És Zolcsi énekel az első felében a dalnak, így emiatt van egy kis Gire is a hangulatában. Az indusztriális elem – mint például a vas csapódása – ugyanaz a hang, mint amit az Eocén expresszben használtunk.

 

Gondolom, hogy ezek mind a légkör megteremtésének eszközei?

Igen, persze… vasgyárról van szó, tehát logikusnak tűnik, hogy azokat az eszközöket használjuk, amik ezt a hangulatot aláfestik. És valahogy vonzódom is ehhez a gyári környezethez, egyszerre tartom borzongatónak és izgalmasnak és azt is, amit jelképez.

 

Lehet, hogy már én kombinálom túl a dolgot, de itt a Vasgyárban tulajdonképpen egy hatalmas passzív folyamaton mennek keresztül a dolgok, és hogyha ezt az élettel próbálunk kombinálni, akkor… ez az élet, tehát tulajdonképpen egy gyárban haladunk előre, passzívan?

Volt már róla szó, hogy nem szívesen magyarázok dalszövegeket, mert lehet, hogy teljesen másra gondol a hallgató, mint amire én, és mindig a befogadó értelmezése az érvényes. De akkor legyen egy ilyen gondolat is: ez a dal a magyarországi helyzetre is reflektálhat. „Henger préseli testük, // Vasból és acélból ország. // Készül a múltból a holnap, // Fehéren izzik a fém. // Öntöde önti a formát, // Mindig a régi leszel! // Kalapács tanít a rendre, // Izzik az égen a hold”. Az ötvenes évek első felében, az első ötéves terv idején hangzott el a híres mondat Gerő Ernő szájából, hogy Magyarországot a vas és acél országává kell tenni, szovjet mintára. Az ország természeti adottságait és képességeit maximálisan figyelmen kívül hagyták az erőszakos iparosítás érdekében, ami kudarcba is fulladt, és láthatjuk, mi maradt belőle. A társadalom azonban ugyanúgy csapdában van, nem sok minden változott egy emberöltővel később sem.

 

Pontosan ezzel kapcsolatos a következő, hogy a „vasból és acélból ország” mögött nehéz nem meghallani a lényeget, meg a „kalapács tanít a rendre” esetében is. Jól látom, hogy elkezdesz politizálni?

Ez nem direkt politizálás, inkább egy egyszerű társadalomrajz pár tőmondatban – nem kötném napi politikához, bár talán rá lehet húzni a képet az aktuális helyzetünkre is. De attól, hogy van egy gitár a nyakamban néha, még nem leszek sem közgazdász, sem szociológus, és nem is akarok úgy csinálni, mintha az lennék. Ugyanakkor nem látok abban problémát, hogy valaki zenészként vagy művészként a műveiben az aktuális folyamatokra reflektáljon. Ez szerintem nagyon is fontos része főleg a rockzenének, de bármilyen más zenének is, teljes stílusok szólnak erről. Amit mi csinálunk, az nem igazán ez a vonal, és nem akarom belekeverni. Én a csillagokról, gőtékről, vakondokról, madarakról, esőről meg kabócákról írok dalokat, de az a baj, hogy jószerivel nem tudsz úgy mondani valamit az országról, a környezetedről, a saját életedről, hogy annak ne legyen valami politikai konnotációja. Eljutottunk oda, hogy annyira kiélesedett a helyzet itthon, hogy nagyon nehéz úgy megnyilatkozni, hogy valaki ne értelmezze azt szinte politikai támadásként – ezért aztán nincs is kedvem okoskodni.

 

Kapsz ezzel kapcsolatban visszacsatolás, hogy ezt így nem kellett volna?

Voltak kritikus hangok a Magyar Zene Háza miatt, hogy ott nem szabad fellépni, mert az egy fideszes projekt, de legutóbb a Mindenevővel kapcsolatban merült fel, hogy az meg libsi vegánpropaganda. Van, akinek már az is magyarkodás, hogy a borítón van egy tulipán. Ezeket nem lehet kivédeni, de ez a típusú harctéri vakság észrevehetően egyre jobban elharapózik.

 

Lydiához. Radnóti-fordítás, Sebő-féle feldolgozás, és ugye volt itt nekünk egy Kaláka-feldolgozás is. Azért ez nem az a kiköpött metal – honnan jött az ötlet, hogy egy Kaláka-feldolgozás után egy Sebő-feldolgozás is legyen?

Onnan jött, hogy pont a Magyar Zene Házában voltam két éve egy Sebő-koncerten, és ezzel kezdtek. Nagyon tetszett, egyből megütött az a verzió, és már a dal alatt gondoltam is rá, hogy ezt meg lehetne fejteni. Úgyhogy megnéztem, hogy egyáltalán mitől ennyire jó ez a dal. Elég nehezen ment ezt a tört bolgár ritmust megszelídíteni, de végül is meglett. Mint kiderült, Martina ismerte is a dalt, mert már énekelte korábban, talán még a Niburtában.

 

 

Mondtad, hogy színesebb lett az album – én meg azt jegyeztem fel, hogy ilyen pajzán dalt a Thy Catafalque széles határában nem láttam.

Pajzán lenne? Lehet. Én azt tartom szépnek, hogy ezt a verset Horatius megírta kétezer évvel ezelőtt latinul, Radnóti lefordította kilencven éve magyarra, Sebő írt hozzá zenét negyvenöt éve, mi pedig megcsináltuk ezt a feldolgozást most – és a vers ezalatt a hosszú idő alatt mindig aktuális volt, mindig igaz volt. Az emberi természetről szól, az életről – ez egy örök téma, ami nagyon szép. És hogy ehhez a körhöz valahol mi is csatlakozhattunk, én is egy pontja lehetek és mindannyian, akik hozzátettünk.

 

Radnóti már másodszor kerül elő – ha jól számoltam – a Thy Catafalque-kal kapcsolatban. Milyen szerepet tölt ő be az életedben?

Én nagyon szeretem Radnóti Miklóst, elkísért, velem volt tizenéves korom óta. Sokat olvastam, megvannak a kötetei. Folyamatosan itt van velem, más költőkkel együtt – magyar költőkkel főleg. A Nyugatos szerzőkkel nőttem fel, és nagyon sokat jelentenek, Ady-tól Weöres Sándorig leginkább.

 

A gyönyörű álmok ezután jönnek – mi után?

Ami most van. A jelen után. Ez a dal leginkább a reményről szó. Most éjszaka van.

 

Ez teljesen egyértelmű, különösen a videó az, hogy egyértelműsítik, vagy valami pozitív változásra kell gondolni.

Én így szeretném látni, mert enélkül elég nehéz lenne.

 

A videóban engem nagyon megütött az az Alföld-ből vett jelenet, amikor elfutsz saját magad mellett. Ez kinek volt az ötlete?

Én találtam ki, hogy legyen egy ilyen. A forgatás maga néhány kilométerre zajlott attól a helyszíntől, ahol a Néma vermeket vettük fel egy évvel korábban. Azt gondoltam, hogy érdekes kikacsintás lenne, ha visszautalnánk az előző klipre.

 

 

Két feldolgozás is van ezen az albumon.

A fizikai verziókon nincs rajta a Babylon, az csak a digitális kiadáson jelent meg. Nem is akartam rátenni a lemezre, mert úgy éreztem, hogy az album egy egész kerek egységet alkot a tíz dallal, ahogy elkezdődik a Piros kocsi, fekete éjjel, és véget ér A gyönyörű álmokkal. Nem találtam helyet a Babylonnak, nem tudtam hova rakni a lemezen, ráadásul ha felkerül, 52 perc lesz az album és azt már nem lehetett volna jó szívvel szimpla vinylre nyomni – dupla kellett volna, azt meg megint nem akartam. Ha dupla, akkor legyen tényleg hosszú lemez, de plusz négy percért pazarlás kétszer annyi nyersanyagot elhasználni. Ezért jött ki annak idején – már márciusban – digitális single-ként. A vinylen és a CD-n nem lesz rajta, és talán ha lesz a CD-ből újranyomás később, oda felkerülhet bónuszként.

 

De honnan jött az ötlet?

Szerettem ezt a számot, amikor gyerek voltam. És arra gondoltam, hogy meg lehetne csinálni kicsit huszárosabban is, mint az eredetit, mert az elég tatás volt. Meg is lett, ez könnyebben ment, mint a Lydia. Már kész volt a Vadak idején, de instrumentális formában, mivel nem volt hajlandó senki sem felénekelni. Három énekesnek adtam oda, de nagy sikert nem aratott, jól kiröhögtek vele, mert hát a szöveg egy kicsit valóban suta, meg a zene is nagyon a nyolcvanas évek. Végülis úgy döntöttem, hogy akkor ez instrumentális maradt, úgy is működik. Vári Gáborral megcsináltuk a keverést, és amikor Dudi [Dudás Gábor] megtudta, hogy ez létezik, és mondta, hogy ő ezt elénekelné. Meg is lett a finisben.

 

Hogy lehet mindezt másként csinálni, ha nem 0-24-ben? Amikor eddig szó volt, ez szerintem egy 48 órás napot feltételez.

Nem…

 

…de ezzel kelsz, ezzel fekszel, nem?

Az való igaz, hogy nagyon sokat foglalkozom vele, és valóban, általában ez az első gondolatom reggel… meg amikor lefekszem, akkor is azon szoktam gondolkodni, hogy mi is legyen holnap. De azért nem az van, hogy mint egy őrült monomániás, csak ezzel foglalkozom – van normális életem. Igyekszem egészséges életmódot folytatni és mentálisan is ép maradni, ez a kettő egyébként is összefügg. Próbálok kiegyensúlyozott lenni, és nem mindent alárendelni a zenének. Azért nem a végletekig fontos ez.

 

Lesz ennek az egésznek egyszer egy csúcspontja, ahonnan már csak lefelé lesz?

Persze. Minden pillanatban tisztában vagyok vele, hogy ez akármikor véget érhet, és nagyon régóta csak bónuszként tekintek erre – ez egy ajándék az élettől. Én nem is gondoltam rá mondjuk három-négy évvel ezelőtt sem. Akkor még szó sem volt arról, hogy igazi zenekar is lesz. És nem gondoltam volna, hogy a Gire után színpadra állok még. Nem is éreztem úgy, hogy hiányozna, már letettem erről minden fájdalom nélkül. Most nagy örömmel veszem ennyi évvel később, élvezem a próbákat, az utazást, a játékot, a fellépéseket, a barátokat, ezt a sok izgalmas hülyeséget a zeneírás mellett. És azt is tudom, hogy mennyire szerencsés helyzetben vagyok azzal, hogy van egy kiadó, ami gyakorlatilag bármit megjelentet, amit csinálok, úgy, ahogy szeretném, olyan formában, ahogy szeretném – és az összes dolgom az, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek. Aztán majd látjuk, meddig.

 

Köszönöm a türelmedet!

 

Írta: Á

 

A szerkesztőség köszönetét fejezi ki Kátai Tamásnak és a Seasons of Mist képviselőjének, S Gamez-nek. 

 

 

********    ENGLISH CONTENT    ********

 

 

In the past 48 years, which has been the most intense 12-month period of yours? Alternatively phrased: how tired you are now?

I am doing very well and quite busy actually, primarily due to the double gigs to be done at Dürer in November, along with performances scheduled in Greece and Spain. Each of these will require totally different sets as Zoli cannot came with us because he is currently touring with Sear Bliss. Petya Erdélyi will join us on guitar, who filled in last year at Fishing On Orfű. The program with him is somewhat different, obviously requiring a significant amount of rehearsal, hence we are down there every Sunday. The new album will also be released shortly, which involves additional work.

 

Alright, let us review what 2024 has yielded. A lot of events since the February performance at the Magyar Zene Háza (House of Music Hungary): there was a tour around Easter, the new album is basically complete, rehearsals with Gire are ongoing, you are preparing for a double performance in November with Thy Catafalque plus Gire, and additionally, the Fonogram Award has been given the band. Have I missed anything?

Two music videos have been released…

 

…yes…

…we performed at the Campus Fest in Debrecen, this was the only summer performance of us, and we also played in Romania this September. This is not an extensive list, but there was a European tour on the top of that. And now things are a bit busier than last year, that’s for sure. In fact, it cannot become busier than already is. Zoli has Sear Bliss, and their album came out this year, they also perform more frequently than we do. Martina has The Answer Lies in the Black Void, which is becoming increasingly active and will be even more active next year. Ivett is now also singing in Orkrist, Bálint has Diabolus in Musica, which plays live a lot, he also has the band Sosevolt, and of course Árpi has numerous bands that are consistently active. Dudi and the other guys are also performing, and Kriszu frequently jumps in here and there. As everyone are working in full time alongside the band commitments, organizing anything requires a continuous slaloming at the workplace to coordinate who can take days off or work remotely, as some guys cannot do that from abroad, for example. Organizing all of this is quite challenging. Furthermore, we have permanent sound engineers who always came with us, and they are the busiest guys of all of us.

 

Regarding the Magyar Zene Háza (House of Music Hungary) gig: what were the expectations regarding the sound there? What were you preparing for?

I thought the sound would not be particularly good. This is a venue with very serious acoustics, although it is not really optimized for loud music. However, the building itself possesses its own atmosphere, both internally and externally, that we approached it with great enthusiasm, and ultimately the gig went exceedingly well. It was a lovely evening, and we would gladly return there at any time.

 

 

How many channels does Thy Catafalque work with, and who handles the mixing?

I cannot tell you out of my head, but if I count… the drums are somewhere between 8-12, two guitars, bass, and there are also four vocal tracks. Occasionally, Gábor Veres joins us, and for example, Mici [Michaela Bos] was on cello at the House of Music Hungary, Vajk [Vajk Kobza] on oud, plus there are two stereo tracks for HD, and each person has a metronome in ear monitor but it does not go out. It is certainly within 32 channels.

 

And who do we thank for the sound?

Csobi (Péter Csobánczi) – he is well recognized and mixes for many bands, and we also have Pufi (Dávid Czirók) helping us out with the monitors.

 

There was a tour with The Answer Lies in the Black Void. How did you find it? How did you feel travelling on a tour bus for the first time at 48?

Everyone brings up my age, haha. It went completely smooth. There were no physical issues; obviously, we took care of ourselves as everyone tried to sleep and rest properly. Of course, one must also pay attention on foods and drinks during such times, and that also was successfully managed. Regarding this, I have lived quite consciously for many years, so there were no problems.

 

Could you do this as a full-time job?

Sure, but I wouldn’t necessarily want to, because that means I am financially dependent on music and creativity. However, with a regular job, I can essentially enjoy a complete freedom, as my life does not hinge upon the nature of the next album. I say this in terms of freedom of creativity, which is, perhaps, the most important aspect of this whole adventure.

 

What is the daily schedule like during a bus tour?

Nothing special. Get on the bus, you disembark upon arriving at the venue, and the whole process begins: unloading, loading, setting up everything. Distributing merch, performing, packing everything up again, and then back onto the bus, packing everything as it was, like a jigsaw, and then, in an optimum case, we leave immediately. Everyone can sleep on the bus, and when we wake up in the morning, we already were often in the front of the next club. At such times, there is still time to explore the city, which is a great adventure.

 

This means you are together for 24 hours a day – what kind of team building or team destroying power does such a tour have?

All I can say regarding the entire situation, and I believe band mates feel similarly, is that this type of closeness has greatly set the group. Beforehand, I was somewhat worried about what it would be like, as having not experienced anything similar before. On the top of that, I am a bit more introverted perhaps, so not everyone experiences this situation the same way. However, I think it has been tremendously beneficial for the band, and everyone is looking forward to have another similar experience. Here I am specifically referring to the nightliner way; a minibus plus hotel style trip can be utterly exhausting after a few stops.

 

In many post-tour interviews, one can read about how a given individual managed to learn various things during the tour. Was there anything you would not learned about the world without this tour?

Of course, right from the first stop in Vienna. The Answer Lies in the Black Void used an HD player for the backing tracks, that has an HDMI output, so it also handled visuals alongside audio tracks. I heard about such a device, but I haven’t seen it in operation before, and Jason [Jason Köhnen] demonstrated its capabilities on-the-fly. Since then I acquired one, and we already used it at Campus Fest.

 

 

And how can I imagine the organization of such a ten-stop bus tour?

Zero (Balázs Varga) and Balázs Adorján are the guys who organized it. I am extremely grateful to them for the way they managed it, as everything went completely smooth. There were no chaotic scenes which can easily occur during such a tour, so everything proceeded seamlessly. For example, in the Netherlands: by the seventh stop, we had almost run out of merch, at least out of T-shirts. Balázs had already anticipated this two days prior and reordered the merch, which was delivered to us at the club in Eindhoven. This way we ended up having no gaps at the most crucial stop, and the merch lasted until the end of the tour.

 

Many people say it’s not worth for a Hungarian band to do an international tour because the efforts do not justify outcome; the band will not be remembered and it will just on be one of hundreds of bands.

It is a fact that one single band is only one among hundreds and hundreds of another bands, so nothing to question here. However, it does not matter too much whether one is Hungarian or not. Is there a list on Wikipedia of countries where it is worthwhile to embark on an international tour from? In our case, we did not pay to participate, but we made a trip on our own cost, which is cheaper but significantly riskier. In this case, it is up to us to fill the venue, not to be done by a more recognized band. And ultimately, thanks to merchandise sales and ticket revenues, we came out to nearly zero, but obviously that’s just half of the equation. Additionally, there are the personal experiences we shared with the band: there were countries where I had never been before, and we performed at places in the front of people that later became very important. For instance, in Eindhoven, nearly the entire management of Season Of Mist was present, and this allowed us to talk with them both before and after the gig. It is a rare occasion, we do not meet too often, and they could see what the live production was like, which already resulted in some benefits regarding next summer.

 

A different topic: Gire. Last June, I asked you about this, and you said, ‘what will happen with Gire, or if anything will happen at all, it’s still unknown. Zolcsi is constantly suffering from a lack of time due to his daily routine, I’m busy with Thy Catafalque and extra work, and Balázs lives in Glasgow’. What has changed for now?

It’s still all true.

 

 

But something changed nonetheless.

Once I was down at Aurora participating a gig of a friend of mine, where another friend of mine asked me why Gire wasn’t playing before Thy Catafalque? And that made me thinking about: why haven’t we done this before? Back in the day, Gire could only play for 40-45 minutes, which was too little for a standalone concert, so we didn’t push it that hard. But here the situation is different, so I asked Zolcsi, and he said, let’s start, let’s do it. He’s willing to sacrifice his time, and so am I: on Saturdays, I go to Makó for Gire rehearsals, but at 10am on Sunday, I’m already in Budapest to do the Thy Catafalque rehearsals, so I usually take the 4:55am bus back to Budapest. But that’s completely fine, we obviously need to rehearse with Gire since we haven’t performed in the last seventeen years. Okay, there was a half-a-gig at Fekete Zaj in 2022, but that wasn’t really Gire as it was essentially part of Ahriman’s performance with four songs. So, we’re preparing. And Balázs, who lives in Glasgow, will also participate.

 

Where did the idea for the November double gig come from? Did it work out last year so well?

It worked out very well. The main problem of us, which has been existing for years, is to have no venue matching the right size for us. Last year, we did this double gig at A38, and it sold out very quickly, so we thought we’d try the larger hall at Dürer, which has a capacity of 950 people: it’s the next step, so we planned another double gig. And apparently the idea worked very well: both shows got sold out relatively quickly.

 

How did Saor became the opening band?

Let’s call them a guest instead. They’ll play for an hour, and we don’t really like to refer to bands we play with as ‘openers’. That’s me who suggested them: I like Saor, and they’re also with Season of Mist. I’m familiar with their albums, later on we reached them them, and they were happy to came.

 

How should we imagine a double gig like this? How will you doing after the first and second day, especially because you’ll be part of both the first and main act?

I don’t know because it hasn’t happened yet. Ask me once we’re through with it.

 

I think you should be able to make some guess based on the experience from last year.

Last year was tougher at A38 because we played two completely different sets with no overlap. We had to learn 38-39 songs, which was quite intense. Everyone remarked, even during rehearsal, that we shouldn’t do that again.

 

Is there a big relief at the end of the first day, and then stress comes again next day?

On the ship, we enjoyed the second day way better than the first one. We were more relaxed by then, and that will probably be the case this time too.

 

 

Who is generally responsible for organizing the guest bands? I ask because you always bring something special.

It’s something we brainstorm together with Balázs Varga (Zero) and also Balázs Adorján. Backbone of our idea is to play with unique bands who are not necessarily an obvious choice. We aim to select those who we found interesting, who we like, bands even the audience isn’t familiar with, but can give a memorable performance. Balázs Varga can give a lot of help regarding this because of organizing Fekete Zaj as he comes across many exciting acts, and he also has a hand in these things. I also have some suggestions. The point is that we try to play with unconventional and interesting artists.

 

I suppose I don’t even need to ask if you’re working on any new material?

You can ask, but the answer isn’t straightforward, because isn’t time enough for it now, really. One song is already finished regarding the music at least. We’ve recorded half of vocals, though another part of vocals are still missing, so this is where we are now. I might even need to re-record the guitars. It’s good to have a focus elsewhere now, mostly on gigs, because after a few months you can listen back to the song and get a better sense of its true nature, and that’s when you usually discover that it’s a mess.

 

Thy Catafalque received the Fonogram Award in 2024 just as it did in 2022, so my congratulations. This is the second Fonogram Award, which indicates a certain level of recognition. This is an award somehow defined by the mainstream, now given to an underground band, so how mainstream and underground are connected?

I’m glad we received it. I think an important aspect of this so-called professional recognition is to guide people who are coming from a completely different environment. For instance, when we asked Kaláka if they would come to play with us, they immediately saw we aren’t just a random metal band but we are recognized by professionals. Or, for example, when I spoke with Ferenc Sebő, songwriter of ‘Lydiához’ of which a cover we play on this album, and I applied for his permission, I included in my email that the band had won the Fonogram Award, and he wrote back saying ‘Wow, we’ve never received that’. In these situations, people take you more serious. In our environment, however, this award doesn’t have too much importance, because it’s given by outsiders based on an unknown criteria.

 

When we spoke last time about the previous material, I got the impression that with Alföld, the more straightforward metal tracks were released, while now a waz more complex music is taking over. Is that what happened?

That’s basically what happened, because now I felt the need expressing myself more colourful again. And that’s how it turned out to be in the end. The songs ending up on Alföld were the ones I had for years but never dared to put on any album because I felt them to be one-dimensional, so that whole album was planned to be homogeneously dark. That’s something I tried to focus on, though it didn’t always succeed.

 

There’s a world record number of musicians collaborating. How did you manage to coordinate so many people?

It went as always. There are so many musicians because the philosophy this time was to have live instruments wherever possible. I made the demos with VSTs, and when an opportunity arose, or there was a need for a specific kind of sound, I used to use live instruments, even if it was just for a second. That’s why there are so many instruments. They don’t play continuously, it’s not overcrowded, at least I hope it doesn’t feel too much. The drums are still programmed on the album, and I wanted everything else to be as organic as possible to balance that.

 

Will there be live drums at some point?

The plan is for Árpi to play drums on the next material. Same was the plan for this time as well, but a lot of things happened last year so I didn’t want to overload him by asking him to learn and record the whole album in addition to the gigs. Although he said he’d be happy to do it, I didn’t want to completely kill the poor guy.

 

 

Do you choose the musicians yourself or they volunteering?

I usually invite people, and I already have some acquaintances. Zoli does a solo in one song, Kriszu in another, and there’s Breno, who also plays in a few songs, but everything else, the bass and guitar parts, are recorded by myself.

 

Do you record it riff by riff, or even note by note if it’s more complex?

I’m a really terrible musician; anyone in the band can confirm that. As a consequence, I tend to record everything riff by riff, this is the best I can manage. Initially, there were no plans for live performances, so there was particularly no need to practice the parts thoroughly. Later on it turned out to have these live shows, so now, unfortunately, I have to practice as well. That’s something what I don’t particularly enjoy as I prefer writing, but life is not always a piece of cake!

 

When we talked about the previous album, the impression I got that the ladies didn’t get too much vocals on the album Alföld, but now they will.

There are a total of three such songs, which isn’t a bad ratio. Martina has her own band which takes a lot of time of her, and she also has many guest appearances. It results in having very little free time like in the case of Ivett. In addition, we were busy preparing for the gigs, but both ladies are featured on the album. On the other hand, not every song can incorporate anything: many songs don’t need or can’t accommodate female vocals, or they even require something completely different. Everything has its own place.

 

Piros kocsi, fekete éj (Red Carriage, Black Night): when I saw this title, the dismantled Makó railway line with the vintage red carriages, also your Facebook comment about the demolition if this railway, came into my mind immediately. Am I on the right track?

It can be seen that way. After all, it starts from there. After 140 years, the Mezőhegyes-Újszeged railway line, or more precisely, passenger transport on it, which also affected Makó, was closed last year. This is a nostalgic, retrospective song. And it’s not insignificant that Attila Bakos sings on it, who also sang on the Róka hasa rádió and Rengeteg albums, and in another songs on the Meta album. It’s good to hear his voice again.

 

One thing what really catched my ears in this song, is the journey as a motif, which is even strengthened by the line ‘Death, the conductor stands on the platform’. Does this journey represent the life itself?

If that’s how you see it, then that’s how it is.

 

You often mix completely ordinary images with elements in a folklore style: ‘Where does my train fly, where does it lead? // My heart, such a tiny power // Without a star // It has but nothing’, and I could imagine these last two lines even in a Hungarian folk song. Are these things composed purposefully, or do they just come out this way?

I hadn’t thought of it the way you put it, so probably the latter.

 

I had the feeling that you couldn’t manage to draw out all the really heavy songs with Alföld, and Mindenevő (Omnivore), at least in my opinion, might be an example of that, right?

Oh, it’s not about having no metal anymore on the new album, there’s plenty of it, but there’s a lot of other stuff alongside, and the mood of the whole album isn’t as dark perhaps. Even though it has dark moments, it’s more colourful than Alföld, more playful. And even in Mindenevő, there’s so much going on showing it’s not just a simple metal song; it has a pretty weird structure. There’s a Leitmotif, a central theme that goes throughout the song in different forms performed on different instruments, which is not a common approach in the genre, but it’s something what Thy Catafalque often does. At that time, I was listening to a lot of Stravinsky and other late 19th-century Russian composers, which may have had an influence on the song.

 

 

And the next song, Vasgyár (Ironworks), in my opinion perfectly echoes Csillagkohó. An industrial setting with narration, is this a stylistic hallmark?

I deliberately used recalls to earlier songs in it, like the narration at the beginning of the song. That’s the voice of Viktória Varga, who also appeared on the earlier albums like Róka hasa rádió, Sgùrr, and Geometria, where her voice could also be heard. And Zolcsi sings in the first half of the song, which gives the vibe of Gire as well. The industrial elements, like the clashing, are the same sound samples we used in Eocén expressz.

 

I assume these are tools to create an atmosphere?

Yes, of course… It’s about a steel factory, so it seems logical to use tools enhancing that mood. And I am somehow gravitating towards this industrial environment; I find it both chilling and exciting, and the same with what it symbolizes.

 

Maybe I’m overcomplicating it, but in Vasgyár, things are essentially going through a passive process, and if we try to combine this with life, then the outcome is that life is something what we are participating passively?

I’m not keen on explaining lyrics because the listener might interpret something entirely different than what I had in my mind, and interpretation of the audience is always the valid one. But let’s consider this thought: this song could also reflect the situation in Hungary. ‘Rolling mills shape their bodies // From iron and steel a nation unfolds // From the past tomorrow takes hold // White-hot metal gleams in the mold // Foundry pours its form // Forever you’ll be the same! // The hammer teaches you order and tolls // The moon in the sky smolders’, says the song. In the early 50s, during the first five-year plan, a famous statement was done by Ernő Gerő that Hungary should be turned into the country of iron and steel, following the Soviet model. The country’s natural resources and capabilities were completely disregarded for the sake of forced industrialization, which ended in failure, and now we can see what remains of it. However, society is still trapped in the same way; not much has changed even one generation later.

 

This is related to my next question: behind ‘from iron and steel a nation unfolds’, it’s hard not to hear the underlying message, and the same goes for ‘the hammer teaches you order and tolls’. Am I right in thinking you’re starting to get political?

This is not about politics, it’s more of a social sketch in a few short sentences. I wouldn’t tie it to the daily politics, though it can be applied to our current situation as well. But just because I occasionally holding a guitar, doesn’t make me an economist or sociologist, nor do I want to pretend to be one. At the same time, I don’t see a problem with musicians or artists reflecting on actualities in their works. I think it’s a very important part of rock music, or any other kind of music as entire musical styles are built around this. What we do is not like this, and I don’t want to go that way. I write songs about stars, salamanders, moles, birds, rain and insects, but the problem is that recently it’s almost impossible to say anything about the country, about your environment or about your own life without having any political connotation. We’ve reached a point where the situation in our country has become polarized making very hard to express anything without someone interpreting it as a political attack, which is why I don’t even try reasoning.

 

Do you receive feedback that you shouldn’t have said certain things?

There were critical voices regarding the gig at Magyar Zene Háza (House of Music Hungary) saying that performing there is not the best because it’s a government project, and recently there were remarks about Mindenevő calling it a liberal vegan propaganda. Even having a tulip on the cover is considered as a ‘nationalist posturing’. You can’t really avoid these things, but this kind of blindness is remarkably becoming more and more pandemic.

 

Lydia, a text translated by Radnóti, adapted by Sebő, and we also had a Kaláka cover before. These aren’t typical metal tracks, so where did the idea come from to do a Sebő cover after a Kaláka one?

There was a gig of Sebő two years ago at Magyar Zene Háza, and they opened with this song. I really liked it, it catched my ears immediately, and during the song I was already thinking how it could be transcribed. So I started looking into what makes this song so good. It wasn’t easy to transcribe this Bulgarian rhythm, but in the end we managed it. As it turned out later, Martina already knew the song because she sung it before with Niburta perhaps.

 

 

You mentioned the album became more colourful, and I think there’s no song as impish within Thy Catafalque’s track list as Lydia is.

Is it impish? Maybe. I find beautiful that Horatius wrote this poem in Latin two thousand years ago, Radnóti translated it into Hungarian ninety years ago, later Sebő did set it to music forty-five years ago, and we made this adaptation now, and over all this time, the poem has always been relevant. It’s about human nature, about life, which theme is an eternal one, so that’s what makes it beautiful. And somehow being part of this circle, to be one of its elements, that is something special for us.

 

Radnóti has come up for the second time in relation to Thy Catafalque. What role does he play in your life?

I really love Miklós Radnóti. He has accompanied me and been with me since I was a teenager. I’ve read a lot of his work, I have all of his books. He’s constantly here with me, along with other poets, mostly Hungarian ones. I grew up with the authors of the literary movement called ‘Nyugat’, and they mean a lot to me from Ady to Weöres.

 

The beautiful dreams are yet to come – after what?

After the present. This song is mostly about hope. Right now, it’s nighttime.

 

This is very clear in the movie which makes it obvious. Should we expect a positive change?

That’s how I’d like to see it, because without that, it would be quite difficult.

 

In the video, the scene taken from Alföld really struck me, where you run past yourself. Where this idea is coming from?

It was my idea to include a scene like that. Recording of this movie took place a few kilometres away from the location where we shot Néma vermek last year. I thought it would be an interesting nod to refer back to the previous movie.

 

 

There are two covers on this album, one from Sebő, and another one from Omega.

Babylon is not included on the physical versions, it was only released digitally. I didn’t want to include it on the album because I felt the ten tracks made a complete unit, starting with Piros kocsi, fekete éj (Red Carriage, Black Night) and ending with A gyönyörű álmok ezután jönnek (The Beautiful Dreams Are Yet To Come). I couldn’t find a proper place for Babylon on the record, and if it were added, the album would be 52 minutes long, which wouldn’t fit comfortably on a single vinyl therefore a double one would have been necessary, which I didn’t want. If it was a double, then it should be a long album really, but using double amount of material for an extra four minutes of track just felt wasteful. That’s why it was released digitally back in March. It won’t be either on the vinyl or CD versions, but if there’s a CD reissue later, it could be included as a bonus track.

 

But where did the idea come from?

I liked this song when I was a kid. I thought it could be done in a slightly more fresh way than the original one, which was quite dusty. It came together easily, unlike Lydia. It was already finished during the Vadak period, but in instrumental form, because nobody was willing to sing it. I gave it to three different singers, but they laughed me out because the lyrics are a bit clumsy and the music is very much in the style of the 80s. So, I decided to keep it instrumental, and it worked that way. Gábor Vári and I did the mixing, and when Dudi [Gábor Dudás] found out it exists, he said he would be happy to sing it. So, everything came together in the end.

 

How can you do all this if not in 24/7? From what I’ve heard, this seems like a 48-hour day.

No…

 

…but you wake up and go to bed with this in your mind, don’t you?

It’s true that I spend a lot of time on it, and it’s generally the first thing I think of in the morning… and when I go to bed, I often think about what needs to be done tomorrow. But it’s not about being a monomaniac who only focuses on this, I have my private life. I try to maintain a healthy lifestyle and stay both physically and mentally fit. I aim for balance and not to prioritize music above everything else. It has not a quintessential importance.

 

Will there be a peak after which will change to a downhill?

Of course. I’m aware at every moment that this could end at any time, and for a long time now, I considered it as a gift from life. I never thought about it even three or four years ago. Back then it was not even in my mind to have a real band. And I didn’t think I would ever be on stage again after Gire. I didn’t feel it is desperately missing from my life, and I did let it go without struggles. Now, years later, I do enjoy rehearsals, travels, performances, friendships, and all this exciting craziness alongside songwriting. And I know how fortunate I am to have a label that essentially releases anything I create, exactly in the form I want it, and my only job is to focus on what I love. We’ll see how long it lasts.

 

Many thanks for your time, much appreciated.

 

Written by Á

 

The editorial team expresses its acknowledgement to Tamás Kátai and representative of Seasons of Mist, S. Gamez.