********    FOR ENGLISH CONTENT PLEASE SCROLL DOWN    ********

 

Vidám, folyamatosan mosolygó srác fogad, megöleljük egymást. Meginvitál a buszba, az az egyetlen csendes hely ide s tova. Elképesztő lelkesedéssel beszél a zenéről, a zenekarról, látszik, hogy imádja és ez az élete. Ő Steffen Kummerer, az Obscura és a Thulcandra agya.

 

Jelenleg egy 17 állomásos turnén vagytok két másik zenekarral, és ez most az ötödik fellépésetek. Még eléggé a turné elején járunk, de azért adódik a kérdés: mennyire vagytok fáradtak?
Tulajdonképpen nem vagyunk fáradtak, mivel minden este három zenekar lép fel: két fellépés között elegendő idő áll rendelkezésünkre az átszereléshez, és a turnén már kialakult egy rutin, így gyakorlatilag nap mint nap ugyanaz a menetrendünk, leszámítva a hosszú utazásokat. Például ma a sofőrünk kérte, hogy induljunk el egy órával korábban, mert holnap Romániában játszunk, és az egy hosszú út lesz. Tehát egy kicsit korábban kell indulnunk, de ettől eltekintve minden gördülékenyen működik. Az is sokat számít, hogy kik vannak a buszon: itt mindenki tapasztalt, laza és nyugodt személyiség, ráadásul mindenki megadja a másiknak a szükséges teret és szabadságot.

 

Ebben az évben sok lehetőségetek volt tesztelni ezt, hiszen februárban egy európai turnén vettetek részt (Silver Linings), később az Egyesült Államokban (Shred Fest) jártatok, és ez itt már a harmadik turnétok idén. Ennyire szerettek turnézni?
Nos, januárban is volt egy európai turnénk, két országban, és lezavartunk az ázsiai turnét is… de igen, én meg nagyon szeretek utazni, már a zenekar legkorábbi időszakától kezdve. Ez bizony nagy élmény! Meg időnként persze teher is lehet, hiszen egyértelmű, hogy napokig reptereken, vonatokon vagy buszokon ülni nem túl nagy élmény, de ebben a környezetben gyakorlatilag minden nap egy másik városban vagy akár egy másik országban ébredsz, és ez tényleg izgalmas… különösen akkor, ha olyan helyekre jutsz el, ahol még sosem jártál. Nem kell messzire menni: az egyik legszebb élményem tavaly egy cseh város volt – hiszed vagy sem, de korábban még sosem jártam Brnóban. Nincs is olyan messze a lakhelyemtől, de még sosem voltam ott, és… váó, egyszerűen gyönyörű! Ezen a turnén Dél- és Kelet-Európában játszunk, fellépünk Athénban és Szófiában, és ez az első alkalom, hogy eljutunk Törökországba is. Még sosem jártam ott, sem turistaként, sem magánemberként, szóval ez határozottan különleges élmény lesz. Az az ország nagyon gyorsan tárja szélesre a kapuit, szóval igazán kíváncsi vagyok.

 

Ez az ötödik alkalom, hogy Budapesten jársz: négyszer voltál itt az Obscura-val, és kétszer a Thulcandra-val. Volt már alkalmad körülnézni? Hogy tetszik ez a hely?
Gyerekként is jártam már Budapesten. Nem mondhatnám, hogy nagyon ismerem a várost, de nagyjából tudom, mi merre van, és nagyon tetszik az építészeti stílusok kavalkádja a belvárosban. Magyarországon Budapest és Pécs kivételével sajnos nem sok más várost láttam. Természetesen vannak barátaim, akik itt élnek, vagy Németországban laknak, de magyar származásúak. Az összes turné során egy ajándék, ha van egy-két szabad órám, amikor csak sétálgatok a városban, megiszom egy kávét… de egy országot vagy egy várost fél nap alatt nem lehet igazán megérteni vagy megismerni. Viszont ha csak a felszínt látod, és megkapod az első benyomást, az már önmagában izgalmas lehet legközelebb, ha később van időd mondjuk egy egész napod nézelődni.

 

Az új albumotok, az A Sonication, idén február 7-én jelent meg. Milyen visszajelzéseket kaptatok róla?
Minden albumunkkal ez van: azok az emberek, akik a kezdetektől ismerik a zenekart, mindig azt mondják, hogy az új album nem olyan jó, mint az előzőek, és ez most is így történt. Vannak dalok, amiket az emberek nagyon szeretnek, és vannak, amiket kicsit megosztóbbnak látnak – számomra ez teljesen normális. Minél népszerűbb leszel – nevezzük így a dolgot –, annál több pozitív és negatív visszajelzést kapsz. Számomra ez most elég klassz volt. Vannak albumaink, amik otthon, fejhallgatóval hallgatva adják a maximális zenei élményt, de élőben nem igazán működnek, mert tele vannak bonyolultabb részekkel. Néha adott dalok működnek, néha meg egyáltalán nem, úgyhogy ezen a turnén három-négy számot játszunk az új anyagból minden este… a pontos szám estéről estére változhat.

 

 

Az Obscura új felállása közvetlenül az album megjelenése előtt állt össze. Volt lehetőségük a srácoknak aktívan részt venni a zene megalkotásában, vagy gyakorlatilag már minden készen volt?
Az én véleményem szerint a zene mindig együttműködés, mindig kollektív munka eredménye, és mindenki részt is vett benne, bár nem feltétlenül a zeneírásban. Például fantasztikus szólógitárosunk van [Kevin Olasz – a szerk], és ő az ízlésével és a szólóival egyedivé formálta a dalokat. Ugyanez igaz a basszusgitáros Robin Zielhorst-ra: amikor ővele vesszük fel az albumot, az teljesen másképp szól, mint bárki mással, és James, a dobosunk esetében is pontosan ugyanez a helyzet. Ahogyan ő kitalálja és feljátssza a dobsávot, az teljesen egyedi hangulatot és hangzást ad a daloknak. Én vagyok az, aki „leszállítja” a dalokat mint a nagy egészet, de mindenki részt vesz benne, szóval ez ismét közös munka.

 

Ha valaki profi zenészként csatlakozik az Obscura-hoz, akkor van egy „kapcsoló”, amit átkattintva „Obscura módba” kerül, és onnantól képes az Obscura stílusában zenét írni vagy komponálni?
Szerintem minden zenekar teljesen másként működik, vannak hasonlóságok, de nem gondolom, hogy létezne egyfajta Obscura-sablon. Minden egy vízióból indul ki, egy képből – aztán megírjuk a zenét, és a legvégén kerülnek hozzá a dalszövegek, majd megpróbáljuk az egészet egy nagy műalkotásként átadni. Számomra tehát nem csak a zene számít – hanem a dalszövegek és a vizuális megjelenés is, és amikor a kész „termékről” van szó, mindennek egyensúlyban kell lennie. Ha csak a zenéről beszélünk, akkor is ugyanez a helyzet: mindig is teljes albumban gondolkodom, mert nem szeretnék olyan lemezt hallgatni, ahol az egyik oldalon csak blast beat-számok vannak, a másikon meg csak középtempósak – ezeket próbálom kiegyensúlyozni, és így az albumot az elejétől a végéig meg lehet hallgatni anélkül, hogy elfáradnál… ez a célom.

 

Amikor zenét írsz, együtt jam-meltek, vagy inkább külön-külön dolgoztok, ötleteket küldözgetve egymásnak? Mi a munkamódszer?
Erre nehéz válaszolni, mert az évek során ez is sokat változott. Amikor a zenekart elkezdtük a korai időkben, volt egy állandó próbatermünk abban a városban, ahol éltünk, és ott találkoztunk hetente egyszer – később meg heti kétszer, amikor már egy kicsit elkezdtünk belejönni. De az évek során, amikor a tagok tanulni kezdtek vagy külföldre mentek, elkezdtünk nemzetközi zenészeket is bevonni, így ezt már nem tudtuk működtetni. Jelenleg nincs próbatermünk. Van egy stúdió, amit bérelünk az pre-produkcióhoz, de már nincs lehetőség együtt jam-melni. A zeneszerzés azt jelenti, hogy a stúdióban ülök, demókat írok, majd ezeket lekottázom Guitar Pro-val. Ezután kipucolom az apró részleteket, felveszem mindezt, és utána vonom be a többieket, hogy elkezdjük kidolgozni a finomabb részleteket – például a dobot – amelyek teljesen átformálhatják a dalokat.

 

Szóval ebben az esetben – ha jól értem – akkor te mindent egy menetben írsz meg, anélkül, hogy külön reszelgetnél a részleteken?
Én jobban szeretem, ha egy albumot egyben írok meg. Az évek során rájöttem, hogy jó, ha egy adott gondolatvilágban maradsz, és pár hónapig csak egyetlen projektre koncentrálsz, dalról dalra haladva… itt nincs igazából határidő vagy ilyesmi. Van néhány ötleted, megpróbálod formába önteni őket, és lehet, hogy néha egy kis pihentetésre van szükségük – szerintem ezt nem lehet erőltetni –, és van, amikor egy-egy hiányzó rész vagy ötlet csak később lesz meg, és csak akkor tudod véglegesen összerakni az egész dalt. A következő lépés gyakorlatilag az, hogy mindent leírsz és átírsz, tehát minden végleges formát kap a Guitar Pro-ban, és ez a „kőbe vésett” verziója a dalnak. Tehát van egy demó fázis, van egy Guitar Pro fázis, aztán jön az pre-produkciós fázis, és ebben a szakaszban sok szólamot adok hozzá, itt dolgozok olyan extra elemekkel, mint például a szintetizátor vagy a vocoder… csak hogy itt-ott egy kis mélysége legyen a hangzásnak, és ezt is nagyon szeretem, ez is egy nagyon kreatív szakasza a munkának.

 

 

Inkább a digitális technológiát kedveled, vagy analóg-párti vagy?
Mindkét világot szeretem, és inkább pragmatikusan közelítem meg a dolgot. Ha például egy latin-amerikai vagy ázsiai turnén vagy, ahol naponta repülsz, akkor nem fogsz analóg felszerelést vinni… próbálkozhatsz vele, bérelhetsz cuccot minden országban, de ez… nos… őszintén szólva, ez inkább egy kaland lesz. Szóval teljesen megértem, ha ilyen esetekben digitális eszközöket használsz, de stúdiókörnyezetben, ahol bármit választhatok, természetesen az Engl erősítőimet használom, és ugyanez igaz a dobokra is. Mindig különböző mikrofonokkal, különböző előerősítőkkel dolgozunk: jó kísérletezni és kipróbálni dolgokat, mert minden terem más, minden dob más, a hangmérnökök is különböznek, ahogy a stúdiók is. Például nem kell nagy terem, ha csak blast beat-eket játszol, de szükséged lesz rá, ha dinamikát akarsz belevinni és nyugisabb részeket is szeretnél.

 

Amikor zenét írsz, különböző riff-ek jutnak eszedbe. Melyik megy az Obscura-ba, és melyik a Thulcandra-ba?
Nos, szerintem ezek a zenekarok és ezek a zenék azért eléggé különböznek egymástól. Talán itt-ott van némi átfedés, hiszen ugyanaz a személy írja őket, de a Thulcandra inkább egy dallamos black-death metal zenekar, míg az Obscura sokkal inkább progresszív, például az előbb említett vocoder használata miatt is. Szerintem teljesen más a stílus akkor is, ha a riff-ekről beszélünk. Más tempók, más technikák, és én mindkét világot szeretem – jó érzés váltogatni közöttük.

 

Hallod a dobokat, miközben komponálsz?
Többnyire igen, de sok szabadságot hagyok a dobosnak. Tudom, mikor van egy gyorsabb tempójú rész vagy valami hasonló, de például a bonyolult ritmusképleteket már a dobosra bízom. Ő néha játszik a gitárokok ritmusával, és kicsit módosítgatja őket – például ezt csinálta James is a legutóbbi albumon, és ez nagyon menő lett. Szóval ez inkább egy irány, de nem kőbe vésett szabály: nem mondom meg pontosan, mit kell csinálni, inkább olyan, így olyan lesz a végeredmény, mint egy ujjlenyomat a lemezen.

 

Hogyan kezdtél el gitározni?
16 évesen kezdtem, emlékszem, március elseje volt, amikor végre lett elég pénzem, hogy vegyek egy gitárt… egy nagyon olcsó Jackson-t vettem valahol. És hat hónappal később megalapítottuk az Obscura-t. Ez volt az abszolút nulla kilométer mindenki számára, aki a zenekarban játszott… egyszerűen csak elkezdtük, és innen fejlődtünk oda, ahol most tartunk. Tudom, hogy az elején nagyon egyszerű zene volt, de igen, innen indultunk. Nem tagadom meg, amit korábban csináltunk: ez egy folyamatos út volt. Akkoriban még csak diákok voltunk, és egyszerűen csak zenélni akartunk. Nagyon jó volt, és nagyon hálás vagyok azért az időszakért – rengeteget tanultunk belőle.

 

Van bármilyen formális zenei képzettséged, vagy autodidakta módon tanultál?
Mindkettő. Van zenei képzettségem, Németországban voltam ösztöndíjas egy bentlakásos iskolában, oda jártam… kilencéves voltam akkor, és zongorát kellett tanulnom… az egész képzés a zenélésre fókuszált. Kórusban kellett énekelnem, szólóban is … később egy második hangszert is választanom kellett, én meg hegedülni akartam… aztán pár évvel később otthagytam az egészet. De az a képzés, amit akkor ott kaptam, még ma is a hasznomra válik. Például voltak – már nem emlékszem pontosan, heti vagy kétheti rendszerességgel – vizsgák: a tanár lejátszott egy dallamot, és nekünk meg le kellett kottázni, hogy lássa, mennyire halljuk ki a hangközöket. Szóval azt mondanám, hogy a hallásom elég jól karban volt tartva, és emellett volt egy elég erős zeneelméleti alapunk is, ami engem sosem érdekelt különösebben, én mindig inkább a technikai háttérre koncentráltam. Tinédzserként valahogy meg kell találnom a saját utamat az életben – és sok barátom volt, aki dobot kezdett tanulni vagy zeneszerzést, és jópáran el is mentek Hollandiába Bajorországból, mert ott egy kicsit lazább volt a rendszer. Ott például lehetett popzenét vagy rockot tanulni, míg Bajorországban akkoriban elég konzervatív volt a hozzáállás: csak jazzt vagy klasszikus zenét tanulhattál. Én meg nem láttam magamat az egész életemben csak egy hangszeren játszani, ezért úgy döntöttem, hogy zenei produkciót tanulok, és hang- és videótechnikai mérnök leszek. Megszereztem a diplomámat, dolgoztam a bajor televíziónál, ahol sokféle dolgot csináltam, de annak mindig volt köze a zenéhez. Én készítettem az Obscura első négy-öt-hat videóklipjét, a vizuális produkciókat, a fényeket, az összes nyomtatott anyagot és a kottákat – a zene első ötletétől a végső “termékekig”. Ez olyasmi, amibe rengeteg energiát fektettem, és nagyon élvezem – nem csak a kottákat, hanem az albumokat, az összes merch-öt, a színpadi produkciót is, mert mindennek mindennel összhangban kell lennie… imádom. Emellett mindig nagyon tehetséges művészekkel dolgoztunk. Az első öt albumhoz egy amerikai művész, Orion Landau készítette a borítókat, akivel találkoztam is az amerikai turnén. Olyan zenekaroknak dolgozott, mint a Misery Index vagy a Dying Fetus… így ment ez az első években, de később már Elinar Kantorral dolgozunk, egy berlini művésszel, aki szintén rengeteg más zenekarnak készített grafikákat. Nagyon szeretem azt a tényt, hogy ha hátradőlsz, és megnézed az összes albumunk borítóját, akkor az összhatás nagyon egységes, mégsem teljesen ugyanaz.

 

 

Az Obscura maga a valóra vált álom?
Alapvetően igen… őszintén szólva, nem mindig egy habostorta, de imádom, amit csinálok.

 

Az Obscura zenéje nem könnyen játszható. Van valamilyen bemelegítési rutinod?
Ha otthon vagyok, akkor napi két órát gyakorlok, de amikor tinédzser voltam, ennél is többet játszottam, de az már nem segített… szóval most próbálok fókuszáltabb lenni: van egy körülbelül félórás bemelegítés, egy óra a koncertanyag gyakorlására vagy arra, amit éppen előadni készülünk, aztán egy fél óra csak úgy, az új technikák kipróbálására vagy simán céltalan zenélésre.

 

Most az ESP támogat, de ha jól tudom, korábban RAN gitárokat használtál, amiket nem túl gyakran látni színpadon.
Ez igaz… és sajnos az a cég néhány évvel ezelőtt megszűnt, egyik napról a másikra eltűntek. Pedig fantasztikus hírnevük volt, és még most is, ha például eBay-en előkerül egy RAN gitár, eléggé borsos áron adják őket, pusztán azért, mert a minőségük kiváló. Nem tudom pontosan, mi történt velük. Nem hallottam róluk semmit azóta, és amikor új gitárt kerestem, egy-két évig nem tudtam elérni őket, így végül más gyártót kellett keressek. Beszéltem néhány céggel, de az ESP bizonyult a legjobb választásnak, mivel korábban is ESP gitárokat használtam, és benne voltak abban, hogy elkészítsék azt az egyedi formát, amit most is használok. Jelenleg egy gitárom van, ezzel játszottam az összes koncertet az A Valediction turnékon, és most az A Sonication-turnék során is – tökéletes állapotban van, remekül néz ki –, és az új hangszerre várok. Az ESP egy nagyon klassz cég… náluk minden zenész megtalálhatja a saját hangszerét. Rengeteg jó hangszerész van a világban… kicsik, nagyok… gitárcégek, amiknek a termékeit minden boltban megtalálhatod, és néha olyan kis műhelyek is, akik évente csak négy-öt hangszert készítenek. Mindenkinek meg kell találnia a saját, magához illő hangszerét. Számomra az is fontos, kik dolgoznak a cégnél – volt lehetőségem ellátogatni az ESP németországi központjába, jártam a kaliforniai boltjukban is, és körbe vezettek az ESP tokiói részlegénél… lenyűgöző élmény volt.

 

Tényleg?
Igen, ott teljesen kézzel készített hangszerekkel készülnek, kizárólag az éves kiállításokra, és van ott néhány hangszerkészítő, aki mondjuk három évig dolgozik csak ilyen darabokon… ezek igazából műalkotások, nem is arra készülnek, hogy játsszanak rajtuk… elképesztő! Imádom látni, hogyan működnek ezek a cégek. Ugyanezt tettem az Engl-lel, a Warwick-kal és sok más céggel is… jó érzés egy arcot társítani ahhoz az e-mail-címhez, amivel levelezel…

 

A Sheet Happens által kiadott kották azok, amiket te írtál, vagy ezek az ő átirataik?
Nem, a Sheet Happens által kiadott kották gyakorlatilag azok, amiket mi írtunk; volt velük néhány konzultáció, és segítettek az intonálás pontosításában. Például amikor a tremolós szólókat írtam át, nagyjából tudtam, hogy hogyan kellene lekottázni, de amikor a pontos kottázásról van szó, abban ők egyszerűen jobbak… és az egészben a klassz, hogy a Sheet Happens mindent elérhetővé tesz digitálisan is. Megrendelheted a fizikai kottát, és a nyomat – őszintén szólva – sokkal jobb, mint amit mi magunk meg tudnánk csinálni, hiszen ők saját nyomdagépekkel dolgoznak. A dizájn is szebb, és a tapintása is jobb, mint azoknak a kottáknak, amiket mi készítettünk. Az tök jó, hogy ha külföldön élsz, mondjuk Dél-Amerikában vagy Ázsiában… mindig problémánk volt azzal, hogy a csomagok elvesztek, amikor saját magunk postáztuk a kottákat, de a digitális világban ezek másodpercek alatt elérhetők. Ez így öröm a rajongóknak is… nem kell öt hetet várni egy vámnál elakadt csomagra, meg egy vagyont fizetni a postázásért.

 

 

Amikor utoljára találkoztunk 2020-ban, azóta kijött két Thulcandra-album, két Obscura-album is, rengeteg turnén vettél részt… hogyan lehet ennyi mindent egyszerre menedzselni?
Néha nehéz, meg persze rengeteg munkával is jár. Egyszerűen elég fegyelmezett és szervezett ember vagyok: megvan a napi rutinom a zenére meg minden másra, amit el kell végezni… például ezen a turnén én vagyok a turnémenedzser is, mert egy barátom családi okok miatt kiesett. Ha mindenki segít a csapatban, akkor nagyon jól működik – de természetesen nem egyedül csinálom, ez az igazság. Fantasztikus stábunk van, és kiváló zenészek a stúdióban és a fellépéseken. Ha valaki valami miatt nem tud jönni, mindig vannak barátaink, akik be tudnak ugrani. Nagyon sokat tanultam az iparban és a zenei világban is; itt is, ott is alapvetően nemzetközi projekteken dolgozunk, különböző kultúrákból és országokból érkező emberekkel, és mégis az a cél, hogy mindenki jól érezze magát. Most még csak az az ötödik napnál tartunk, de mindenki remekül van, nem rohanunk sehova.

 

Hamarosan jön az Obscura 25. szülinapja. Vannak konkrét tervek ezzel kapcsolatban?
Őszintén szólva, még nem is gondolkodtam rajta. A huszadik évfordulóra saját fesztivált terveztünk a szülővárosunkban, Landshutban, de aztán jött a Covid… és ezzel nagyon rosszul sült el. Szóval még nem döntöttem el… ha csinálunk valamit, annak különlegesnek kell lennie, de egyelőre nincs ötletem. Majd meglátjuk, mindenesetre jó gondolatébresztő téma. De megyünk tovább… még rengeteg dolgot szeretnék elérni… sok hely van, ahol még nem jártam… sok dal van, ami még nincs megírva…

 

Mit jelent számodra a zene?
Bármelyik pillanatban segít egy teljesen más tudatállapotba kerülnöm… ha például sima jazzt hallgatsz, teljesen más hangulatba kerülsz, mint bármi mással. Másrészt ez az önkifejezés része: ki tudom vele fejezni magam, és egy zenekari kontextusban rengeteg terület van – nem csak maga a zene, hanem a dizájn, a színpadi produkció, a hangszerelés… annyi különböző terület van, amiből ha csak egy-két dologra koncentrálsz is, már az önmagában fantasztikus.

 

És mit jelent számodra a metal?
Őszintén szólva, többször is elgondolkodtam ezen… maga a metal színtér adott nekem valamiféle identitást gyerekként. Tinédzserként próbálod megtalálni a helyed a társadalomban és a világban, és ennek a metal közegnek köszönhetően – különösen a szülővárosomban és a barátaim révén –, valahogy ezen a kötődésen keresztül tudtam azonosulni… egyrészt ott volt maga a zene, másrészt máig tartó barátságok alakultak ki. A mai napig tartom a kapcsolatot az összes régi barátommal azokból az időkből, amikor még csak feldolgozásokat játszottunk az akkori menő zenekaroktól. Ha meghallgatom ezeket a bandákat, vagy például olyan fesztiválon játszunk, ahol az Obituary, a Sacramentum vagy a Gates of Ishtar is fellép, akkor látom magam előtt a régi zenekart. Nagyon boldog vagyok, amikor tőlük bármi fellépést látok, mert közben hálás vagyok azokért az időkért, amiket akkoriban átéltünk… ez egy klassz közösség, ahol mindenkinek megvan a helye. Ez valami igazán különleges, és ezt fedeztem fel azáltal is, hogy a világ minden táján játszhattam… mindenhol ugyanaz, ez egy egyetemes dolog! Egyszerűen otthon érzem magam, és szívesen fogadnak – ez az őszinte válaszom.

 

Nagyon köszönöm!

 

Írta: Á

 

********    ENGLISH CONTENT    ********

 

A lovely guy, constantly smiling, greets me, and we hug each other. He invites me onto the tour bus, the only quiet place around. He talks about music and the band with amazing enthusiasm; it’s clear that he loves each and every moments and that’s his life. He is Steffen Kummerer, the engine behind Obscura and Thulcandra.

 

You are actually doing a 17-stops trip with two other bands, and this one is your fifth stop. We are quite early on this tour, but still, how tired you guys are?
Actually, we’re not tired as we have three bands every evening. We have enough time to change over in-between and there’s already a routine on tour, so we have basically a day-to-day schedule the same, except we have long distances. For example, our driver asked to leave an hour earlier today because tomorrow we’re playing in Romania and it’s a long drive. So we have to leave a little bit earlier, but aside that, it’s working easy. It also depends on the people you have on the bus, and here everybody are experienced, cool and relaxed character, also everybody leaves each other some freedom on the bus.

 

This year you had a lot of chance to test it because you did a European tour in February (Silver Linings), later on in the US (Shred Fest), and this one is your third tour this year. You guys like touring so much?
Well, and in-between we had a tour in Europe with two countries in January, we also did the Asia tour… but yes, I love traveling a lot since the very early days of the band. This is the big advantage for some people! It’s more or less a burden because I understand, sitting in airports or in trains or in buses is not that exciting, but in this environment you basically wake up in a different city or in a different country every day, and this is really exciting… especially if you visit countries or cities you haven’t been before. Doesn’t have to be that far away: one of my nicest achievements last year was a city in the Czech Republic as I’ve never visited Brno before. It’s not so far from my place, but I’ve never been there and… wow, it’s just beautiful! On this tour we are playing South and Eastern Europe, with shows in Athens and in Sofia, and this is the very first time we are visiting Turkey. I’ve never been there, not even as a tourist, or on any personal level, so this is definitely something special. That country is opening wide and very quick, so I’m really curious.

 

This is your fifth time here in Budapest: you have been here four times with Obscura, and twice with Thulcandra. Have you had a chance to look around there? How do you like this place?
I have been in Budapest also as a kid. I’m not too familiar with the city, but of course, I know it and I really love the melting architecture you have downtown in the city. I haven’t seen too much of other cities in Hungary except of Budapest and Pécs. Of course, I have friends living here, or living in Germany but coming from Hungary. Within all those tours, it’s a gift if I have an hour or two hours off, and I can just walk through the city, have a coffee… but you never understand or really get to know a country or a city within half a day. But if you just see the surface and get the first impression, I think that’s really exciting next time, if you have time or one day break.

 

Your last album, A Sonication, came out on the 7th of February this year. What about the feedbacks?
I think it’s the same with every album we put out: all people, who knew the band from the beginning, always say the new album is not exactly as good as the previous ones, and also that happened with this album. So there are songs what people love, and there are also songs what people see a little bit more controversial, and to me, that’s just normal. The more positive feedback you get, also the more negative feedback you get the bigger you grow in a fairly small scene. The more popular you get, let’s call it like that, the more positive and negative feedbacks you’ll get. But to me it was quite cool. We had albums that are splendid to listen to with headphones, but they don’t translate into a live setting because they are full of complicated lines. Sometimes songs work in a live setting, and sometimes absolutely not, therefore we play three or four songs [from the new material – the eds.] every night… it differs every evening a little bit.

 

 

There is a new Obscura line-up which came together just right before the album has been released. Have the guys had the chance to actively participate during the creation of the music or everything was basically written and set in stone?
From my point of view, it’s always a cooperation, it’s always a collective effort and everyone has been involved but not necessarily in writing. For example, we have a fantastic lead guitarist [Kevin Olasz – the eds] on the record, and he, just with his taste and his solos, formed the songs. And the same goes for Robin Zielhorst on bass: when he records the album, it sounds different than anyone else recorded, and with James on drums, it’s exactly the same. So how he basically arranges his drum lines, it alters the vibe and the sound of the songs. I’m the person that delivers the songs like the big thing, but everybody participates, so it is, again, a collective effort.

 

My impression is that Obscura has a special musical character. We can call it technical death metal, but it’s an absolutely unique sound which changes from album to album. Where this musical character is coming from? Is that something which is driven by yourself, and everyone can contribute and add parts? Is my understanding correct?
I think so. On the other hand, the band is around since many-many years already… we have a lot of albums recorded and released, so the band itself already developed a kind of distinctive sound and if you join the band, doesn’t matter on which instrument, you somehow know what you’re getting.

 

How it works in the case of a professional musician? If someone becomes a member of Obscura as a professional, is there a ‘knob’ switching on to an ‘Obscura mode’, and then having the ability to compose or write music in the style of Obscura?
I think every band works completely different, so there are similarities, but I don’t think there’s like a blue print for our band. Everything comes from a vision, like a picture, and then we write music and in the very end, lyrics are added, and then we try to deliver it like one big piece of art. So to me, it’s not only the music – it’s also the lyrics and the visual aspect when it comes to the product, and all has to be in a balance somehow. When we’re talking only about the music it’s the same: I’m always thinking in a whole album, I don’t want to listen to blast beat songs on one side and only mid-tempo songs on the other side, so I try to balance it out, and basically leave some kind of room for storytelling. So you can listen to an album from start to end and you’re not tired… so that’s my aim if it works.

 

When you’re composing, are you jamming together or you are trying to work in an isolated way sending ideas back and forth? What’s your preferred methodology?
That’s actually hard to say and it also shifted over the years. When we started with the band in the early days, we had a regular rehearsal room in the city where we have been living in, and we met there once a week or two times a week when we started getting a little bit better. But over the years, when people started to study or to study abroad, we started to include international musicians, therefore we couldn’t maintain this. So we actually do not have a rehearsal room. We have a rehearsal studio, we rent it to do the a pre-production, but there’s no room for jamming anymore. Writing music means I’m sitting in my studio, I’m writing demos and then I’m going to write them down as sheet music with Guitar Pro. Then I’m going to arrange all the tiny little details and record the pre-production, and then I involve everybody else, so we start working on the real details like drums, for example… they shift songs completely.

 

So in this case, if my understanding is correct, you are writing everything in one go without polishing the details?
I prefer to write albums and produce albums in one go. Over the years I figured it’s nice if you have one mindset and you work a couple of months only for this single project, and do it song by song… there’s no real deadline or anything like that. You have a couple of ideas, you try to bring them into a form and sometimes they need a little bit of rest, I say you can’t force it, and sometimes that missing link comes a little bit later and then you build the whole song. Then the next step is, basically, writing down and transcribing everything, so everything has a final form written in Guitar Pro and that’s basically the carved-in-stone version of the song. So we have the demo process, the Guitar Pro process, then we have the pre-production process, and within the pre-production I also add a lot of layers because this is the part, where I can work with additional layers like a synthesizer or a Vocoder… just to add a little bit of depth here and there, and this is also a very creative part.

 

 

You prefer mostly the digital technology, or you are an analogue guy?
I like both worlds, and I see it more pragmatic. I love to see the positive things of all gear you can have, of course. I understand if you do a Latin American or an Asian tour, where you fly every day, you cannot bring an analogue equipment… so you can try to force it and rent stuff in every country but it’s… well… that’s also an adventure, to be honest. So I do understand if you use digital gear for that as well, but in a studio environment, where I can choose whatever I want, of course, I’m using my Engl amps, and the same goes for drums. We always work around with different microphones, with different pre-amps: it’s nice to experiment and also try out stuff because every room is different, every drums are is different, the engineers are different, same with the studios and arrangement. As an example, you don’t need a big room if you play only blast beats, but you need a big one if you really want to bring in dynamics and have more silent moments.

 

When you are composing then there are different riffs which are coming into your mind. How you differentiate, which one goes to Obscura and which goes to Thulcandra?
Well, I think the bands are fairly different from each other. Maybe here and there, there’s a hint because it’s the same person being involved, but Thulcandra is like a melodic black-death metal band, and Obscura is much more prog oriented also with the vocoder. I think it’s a completely different style when it comes to riffing. Different tempos, different techniques, and I like both worlds, it’s cool to switch between them.

 

Can you hear the drums while composing?
Mostly, and I leave a lot of freedom for the drummer. I do know when there’s an up-tempo part or something, but when it comes to, for example, polyrhythms, that is for the drummer. Sometimes he plays around with the given rhythms from the guitars and alternates it a little bit, that’s what James did on the recent album, and that’s pretty cool. So it’s a guideline, but it’s not set in stone: I don’t tell what exactly to be done, it’s like a fingerprint on the record.

 

Your music is not an easy thing to listen, to and not an easy thing to play. So how you started playing guitar? What’s your background regarding that?
I started playing guitar at the age of 16, I remember, that was the 1st of March, when I had enough money to buy a guitar… it was a very cheap Jackson what I bought somewhere. And six months later, we founded Obscura. This is the absolute beginning also of everybody who played in the band… we just started and evolved from this point to where we are now. I know in the beginning, it was a very easy and simple music, so to say, but this is where we started from. I don’t neglect what we did in the past, it’s just a steady path we followed. We have just been students or pupils at that time, and just wanted to make music. It was cool, and I’m very grateful for this time, we learned so much.

 

Do you have any kind of formal musical education, or you are self-educated?
Both. So I do have a musical education, I got a scholarship in Germany like in a boarding school, so I went there, I got a scholarship there. I was nine years at the time and I had to learn piano… it was fully focused on playing music. I had to sing in a choir, I had to sing solo… later on, there was a second instrument to learn and I wanted to do violin… and couple of years later I left. But all this training what we did back then, is something I still benefit from. For example, we had… I don’t remember, on a weekly or bi-weekly basis, but we had tests: the teacher, in front of us, played a melody and we had to write it down, just to see how we do understand the intervals. So I would say my ears are very well trained, and on the other hand, we also had the basics of music theory, what I was never interested in too much, as I was more focused on the technique behind. As a teenager, you have to find your own way in life somehow, and I have many friends who started to study drums, who started to study composition and some of them even left to the Netherlands instead of staying in Bavaria, because there, it was a little bit more liberal. They could study like pop music and rock while Bavaria was pretty much conservative: you could only do jazz or classic music at that time. I didn’t see myself playing only an instrument for the rest of my life, so I decided to study music production and become an engineer for audio and video production. I did my bachelor, I finished my master, I worked for the national TV where I did a lot of different things, but it was always connected to the music. So I did the first four-five-six music videos of Obscura, the visual productions, the lights, all prints and the tabulature books from the first idea of the music until the final product. That’s something I really put a lot of effort in, and I enjoy it as well – not only the tabulature books, but the albums, all the merchandise, also the stage production, because everything has to link to together… I love it. On the other hand, we always worked with very talented artists. So for the first five albums, we had Orion Landau, a US-based artist, and I just met him on the US tour. He worked for many bands like Misery Index and Dying Fetus… so did this way in the first years, but in the second chapter, it’s Elinar Kantor, a Berlin-based artist who also works for many-many other bands. We keep it steady and consistent, and I really love the fact if you just lean back and see all the album cover artworks of the band, it’s super consistent, but never the same.

 

 

In this case, altogether, Obscura is a dream come true?
Mostly… to be honest, the Sun doesn’t shine every day, but I still love what I’m doing

 

Obscura’s music is not an easy thing to play. Do you have any kind of warm-up routine?
If I’m at home, I have my routine of playing two hours a day and when I was a teenager, I did more but it didn’t help. So I try to be a little bit more focused: I have like half an hour warm-up routine, about one hour for the material of live shows or what we’re going to do, and half an hour is just for fun and trying out new techniques or just playing around.

 

Now you are endorsed by ESP, but in the past, if I am right, you used to use RAN guitars and those ones are not very usual.
That’s true… and that company, unfortunately, went out of business a couple of years ago, from one day to another they disappeared. But they had a fantastic reputation, and still, if you find their products on like eBay, they still have a very high price just because the quality is excellent. I’m not sure what happened to them. So I haven’t heard anything from that company anymore, and when I was looking for a new guitar, I couldn’t get hold of them for, I think, one or two years, and then at one point I had to look for someone else. Then I was talking to a couple of companies, but ESP has been the right for me because I used to play ESP guitars, and they also gave green light to build this special shape I’m playing. I now have one guitar with me, I played all the shows for A Valediction and now for A Sonication with this instrument and it’s still in shape, it looks brilliant… and I’m just waiting for the new one. ESP are a very cool company… every musician can find their own instrument and their own brand, and there are many-many good guitar luthiers out there… small ones, big ones… guitar companies you find in every store, and sometimes small companies, that are just building like four or five instruments a year. Everybody has to find their own, fitting instrument. And to me, it’s also about people who work in the company – I got the chance to visit ESP in Germany, and I also visited their custom shop in California, and I got the whole tour for ESP in Tokyo. That was amazing.

 

Really?
They have hand craved instruments, only built for the shows every year, and there are a couple of luthiers who work for three years just for a few of those… they are pieces of art, and they are not meant to be played… amazing! I love to see how companies work. I did the same with Engl, with Warwick, with many other companies.. it’s just nice to see also a face to the email you’re writing…

 

Tablatures: the ones released by Sheet Happens, are basically written by yourself or that’s their transcription?
No, the guitar transcriptions from Sheet Happens are basically everything we did, but they have a couple of lectures and they helped with all the expressions. For example, when you do whammy bar dives, I know how to transcribe, but when it comes to the correct expression, they’re just better… and the cool thing is that Sheet Happens also offer everything in the digital world. So you can order the physical book, and the prints are… to be honest, better than everything we could do on our own because they have their own printing machines. Everything they do, also from the layout, looks just better and also the haptic part is better than the books we did. The cool thing is if you live abroad, let’s say South America or Asia… we always had the problem that packages got lost when we sent the tabulature books on our own, but with the digital world, they’re there in seconds. And this is really a pleasing thing for the fans…. you don’t have to wait like five weeks for a package stuck at customs and you have to pay a lot of money again…

 

 

Time management: when we last met was in 2020, since that, two Thulcandra albums came out, also two Obscura albums, you did s lot of tours… so how it is possible to manage so many things at the same time?
It’s hard sometimes, it’s a lot of work. I’m just a quite disciplined and organized person: I have my routine for playing guitar and for working on everything that has to be done… for example in this tour, I’m also tour managing because a friend of mine had to drop out for family reasons. If everybody in the team are helping you, it works super well, it’s not me alone, that’s the truth. We have a fantastic crew here. We have great musicians in the studio environment and also in live shows. If somebody can’t do it, we have always friends who can join. So I learned so much in the industry and in the music worlds. Basically, you have international projects when you work with people from different cultures and different countries, and you just still want to make everybody feel welcome and also feel convenient and have a good time. Yeah, so far day number five, everybody feels cool, we are in time.

 

25th anniversary of Obscura is coming soon. Any specific plans for that?
To be honest, I didn’t even think about it yet. We planned to make our own festival for the 20th anniversary in our hometown in Landshut, but then Covid hit… that was really unfortunate. So I haven’t made my mind up for… if we’re going to do something, it should be something special, but I don’t have an idea yet. Let’s see, it’s a good food for thoughts. We just go on… there are always bumps on the road, sometimes that’s life. So just going on… and there are so many things I would love to achieve… so many places I haven’t visited yet… so many songs that are not written yet…

 

What music means to you?
I can just jump into a different mindset every second I want. I can move my brain somewhere out for a second and that works in different ways… if you listen to a smooth jazz, you’re coming into a different vibe than something else.. On the other hand, it’s a part of expression: you can express yourself and within a band context, there are so many fields, it’s not only the music, it’s the design, the stage production, all the gear… there are so many fields and even if you’re just focusing on one or two of those fields, it’s just fantastic.

 

And what metal means to you?
I thought about it a few times to be honest… the metal scene itself gave me some kind of identity when I was a kid. When you are a teenager, you try to find your place in society and in the world and thanks to this metal scene, especially my hometown and all my friends, somehow we identified through this bonding somehow… it was the music in one hand, but also a strong friendship on the other and I’m still in touch with all my old friends from back in the early days, when we just covered all those cool bands. If I listen to those bands, and for example, when we play a festival where bands like Obituary are playing, or Sacramentum, or Gates of Ishtar, I just see that old band. I’m super happy seeing a cool live show, and at the same time somehow you’re grateful for the good times you had… it’s a cool community where everybody has their place. This is something cool, and this is also something I discovered playing everywhere on the planet… it’s everywhere the same, it’s universal! I just feel at home and welcome, that’s my honest answer.

 

Thank you very much for your time!

 

Written by Á