A tavalyi sikeres debütálás után tegnap megkezdődött a második Abaliget Prog Camp fesztivál, mely elsősorban a progresszív rock és metalzenék kedvelőit hivatott kiszolgálni, másrészt számos műfajreleváns underground zenekarnak ad lehetőséget újfent a bemutatkozásra. Nem utolsó szempontból pedig egy varázslatos környezet ad otthont a fesztiválnak a Mecsek egyik völgyében, az abaligeti tó partján, ahol a kiváló Kapucnis kézműves sörökkel és kemencében sült finomságokkal várják a fesztiválozókat és a kempingezőket.
Pénteken délelőtt már útnak is indultunk, hogy időben ráhangolódjunk erre az igen tartalmas hétvégére. Kora délután a színpadot a pécsi Avement nyitotta volna, de a koncert végül az aznapi line-up végére került át, így a Barions műsorával kezdődött meg a fesztivál. A tatabányai progresszív rock ötös gondoskodott róla, hogy a korán érkezők nagy levegőt vehessenek az atmoszfárából, majd ezt a hangulatot a soron következő Solidity emelte egy szinttel feljebb. A budapesti trash/melodeath veteránok egy markáns hangzású, kerek, érezhetően kiforrott műsort tettek le az asztalra – ahogyan tavaly is már megtapasztalhattuk. Idén először a Plasticocean hozta el nekünk a soproni modern metalcoret, valamint a hamarosan megjelenő új lemezük anyagából is hallhattunk néhány spoilert. A zenekar betonstabil alapokon nyugszik, Kocsis Dániel dobos ízes és precíz játékát pedig sokan megirigyelhetnék. A produkció élőben olyan elementáris erővel szólal meg, amit a túlkompresszált felvételek egyáltalán nem adnak vissza – ráadásul a srácok színpadi jelenléte, a közönséggel való kommunikációja többnyire végig fent tudja tartani a figyelmet. A frontember Pap Gergő „Geo” még egy közös aerobikra is invitálta a népet. A színpadképük is vonzza a tekintetet, az egységük a banda megjelenésében is megnyilvánul. Csordás Bálint basszeros világító Blasiusa csak hab a látványtortán.
Az első igazán progresszív metal zene élményét a Skore zenekar adta meg, akik karakteres riffekkel képviselik azt az egyedi, elvont világot, ami rögtön magára vonja a hallgatóság figyelmét. A tiszta éneken még lehetne mit fejleszteni, a hörgés és az instrumentális szekció azonban kifogástalan, összességében egy igen izgalmas produkciónak lehettünk tanúi. A fesztiválon idén megforduló több szegedi banda egyike, a The Void elmondása szerint sci-fi metalban utazik, és ez tényleg elég hűen leírja az izgalmas, samplerrel és szintivel feltüzelt, brutálisan dögös riffelést, amivel elkápráztatott minket a zenekar. Az összhatás hibátlan, a banda mind látványban, mind hangzásban odatette magát. Az utolsó számban beálló kis hangtechnikai gubanc miatt a szemük sem rebbent a srácoknak, figyelemre méltó profizmussal folytatták a játékot, mígnem mintha pont így lett volna megírva, az utolsó refrénre ismét nagyot dörrent a hangzás, ezzel tökéletesen lezárva és maradandó élményeket okozva. Ezután a Nova Prospecten volt a sor, hogy fenntartsa az egyre növekvő közönség már igencsak beizzított hangulatát. Aki ismeri őket, tudja, hogy zenekar-közönség interakcióból és mozgásból nem lehet hiány egyik koncertjükön sem, amit Besnyő Gabi energikus frontvezénylete garantál. A Macarena-táncból mi sem maradhattunk ki, Gabi most is lelkesen buzdította a nagyérdeműt a közös táncra. A jól ismert, közkedvelt slágereik között felcsendült pár régi és új, döngölős-pogózós, de dallamosabb, poposabb jellegű track is – bár valljuk be, zenéjük progresszív elemeket csak csekély mértékben tartalmaz.
A Szolnokról érkező, magukat radcore-ként avagy tróger hardcoreként emlegető Over My Dawn hozta a szokásos „ittas pajtatánc” jellegű punk-metal műsorát. A zenekar már sok vidéki bulin és fesztiválon bebizonyította, hogy indokoltan szerepel ezen tematikus rendezvények repertoárjában, hiszen a mélyre hangolt dögös riffek a két énekessel – valamint a színpadi jelenlétükkel kiegészülve – egy igazán hangulatos és változatos bulimetál élményt adnak minden egyes alkalommal.
A The Royal Freak Out érdekessége, hogy Londonban alakultak 2012-ben. A zenéjüket energikus funky-s, valamint feszes groove-os rock témák jellemzik. A banda támadhatatlan produkcióval állt elő többszöri meghallgatás/megcsekkolás után is, az országban egyedülállóan idézik meg a 90-es évek grunge legszebb pillanatait, melyet kellő szakmai alázattal, ízlésesen fúzionálnak a környező műfajok elemeivel. Az estét végül a már feljebb említett Avement zárta, akik miatt érdemes volt kivárni a későre került időpontjukat. A metalcore és post-hardcore keverékével operáló banda szemtelenül fiatal tagjai felrobbantották a színpadot az energiájukkal és pörgős témáikkal, amiket dallamos, néhol egészen fülbemászó refrének törtek meg. A két ének harmóniái brilliánsan vannak kidolgozva, legalább is elméletben – a gyakorlatban sokkal több odafigyelést igényelne, főleg a pozícionálások szempontjából. Külön kiemelnénk Hegyes Tamás őrületes színpadi jelenlétét, aki folyamatosan el-ellopta a szempárokat a produkció többi részéről – viszont sajnos sokszor az összkép és a zene minőségének a rovására is, bár a hangulaton és magán a koncertélményen ez egyáltalán nem változtatott. Ha a srácok rendbe rakják a vokálrészeket, és egálba hozzák a tagok egymás között a színpadi jelenlétet, akkor egy igen értékes feltörekvő produkciót fogunk kapni hosszú távon.
Írták: Hekkai & Norah
Fotó: Szakál Róbert
