Ez a turné számomra egy remek bemutatása volt a magyar mentalitásnak. Kifejezetten élmény – sajnos az esetek 90%-ban nem pozitív – egy magyar városba két chilei metal bandával megérkezni úgy, hogy a helyszínen senki nem tudja, hogy én értek magyarul és, amit nem is igen igyekeztem gyorsan felfedni.
Az Ater európai turnéján belül 4 magyar helyszínre is ellátogatott a Miskolc – Budapest – Szeged – Pécs vonalon. Amiből aztán Budapestet lemondta a promoter az utolsó pillanatban mert, hogy bakker tényleg aznap lesz egy Machine Head koncert is a városban. A Machine Head turné jóval hamarabb be lett jelentve, mint az Ater turnéja, úgyhogy a magyar promoternek ezt tudnia kellett volna és több jelzés is érkezett felé, hogy nem biztos, hogy jó ez így, de hát el lett azzal intézve, hogy nem ugyanaz a közönség. De valahogy aztán még is csak eszébe jutott 1 nappal a koncert előtt, hogy ez mégse annyira jó ötlet. WTF komolyan?
Legalább annyival hamarabb lemondták, hogy egy kicsit könnyebb volt a banda helyzete hiszen így Romániából, egyből Szegedre mentek ennek köszönhetően és nem pedig Pestre full feleslegesen. Megérkezve Szegedre elfoglalták a szállást majd kis idő múlva egy újabb szállás elfoglalásán is túl kellett hogy essenek mert ez a hely lemondta a foglalásukat arra hivatkozva, hogy ezek a latin amerikaiak csak azért foglalnak szállásokat, hogy lakcímhez jussanak. Holy Hell de most tényleg? Két chilei metal banda idejön egy turné keretén belül és tuti, hogy Szegeden abbahagyja a turnét és ott kezdenek új életet… Most kicsit előre ugorva az időben Pécsett is volt probléma a szállással, de ott legalább nem kellett másikat keresni. Letudva ezt a kálváriát és megérkezve a klubba, az első mondat az volt, ami megcsapta a fülem, hogy a pultos lány kétségbeesve telefonál, hogy „Megérkeztek ezek a chileiek és én nem tudok velük mit csinálni.” Először is nem ezek hanem ők másodszor meg attól, hogy nem magyarok nem esznek embert.
Lépjünk a soundcheckre: az is egy élmény volt igen, kitalálhatjátok ez sem túl pozitív. Végig hallgatva, hogy a két hangtechnikus faszt méreget. A helynek is volt egy hangtechnikusa meg az első zenekarnak is. És egymás mögött ment a ki a jobb és az első zenekarnak jobb lesz a hangosítása, mint ezeknek (Ater) mert őket a helyszín hangosította.
Térjünk át a koncertre mert a negatívumokat tudnám sorolni egy darabig a rossz hozzáállás miatt. Az estén két magyar előzenekar nyitott: az Odion és a Vorlorn. Egyik bandát sem ismertem. Ahogy megszólalt az énekes, egyből az futott át bennem, hogy én ezt a hangot már tuti, hogy hallottam. És valóban Dudás Gábort akkor láttam amikor a Type O Negative tribute band énekeseként lépett színpadra Budapesten. Sajnos a hangosítás nem volt a legjobb, hiszen a csellót nagy bánatomra csak néha hallottam pedig nagyon szeretem a metal zenében megjelenő klasszikus hangszereket. Mondanám, hogy az se volt túl jó, hogy az ének sokkal hangosabb volt, mint minden más, de mivel számomra annyira jó hangja van az énekesnek, hogy ha ő kiáll a színpadra egyedül is meghallgatom, így engem ez nem zavart. Amúgy egy viszonylag új bandáról van szó, az EP-jük február 27.-én látott napvilágot. Két dal nagyon megfogott a setlistről az Irae és a Release. Számomra ők nagyon pozitív csalódás voltak az estén.
Jött a második banda, a Vorlorn. Csúszás volt, így a koncertjük hosszából le kellett vágni vagy 4 dalt. Igen, értem én, hogy szar ez, ha az ember készül a fellépésre és rövidíteni kell. De láttunk már ilyet a történelemben, hogy csúszás miatt az előzenekarnak rövidíteni kellett, sőt olyan is történt már, hogy fel sem léphetett. Sőt, a külföldi bandákat is tréfálta már meg a technika ördöge. Megértem, hogy rosszul esik, ha egy csapat nem tudja lejátszani azt, amire készül, de hisztizni miatta pláne ennyire rendkívül amatőr módon, vagy nem is tudom mi lenne erre a jó szó. Amikor a Within Temptation csak 40 percet játszhatott a 90 perc helyett a FEZEN-en önhibájukon kívül, letolták a koncertet és nem ment a hiszti. Zeneileg a Vorlorn a dallamos death metal terén alkot. Nem nagyon tudok mit mondani a perfomanszról. Hangosítás terén annyira nem volt oké. Zeneileg egy remek hangosítás mellett lehetett volna jó a koncert. Az énekes technikailag jól hörgött viszont aki csak néha hörgött, a gitáros nem igazán tetszett ahogyan néha már – már inkább üvöltésbe, kiabálásba ment át a hangja.
Utánuk az Ater lépett a színpadra, az est főzenekara. Májusi itt létükhöz képest most csatlakozott hozzájuk egy új gitáros és egy szintetizátoros. Így a trió 5 főre gyarapodott. Nagyon kíváncsian vártam milyen lesz ez az új line-up. Szeged és Pécs volt nekem a 10. és a 11. Ater koncertem. Sokszor láttam őket, de valahogy mindig más volt. Tavaly ősszel játszottak először Budapesten és azóta 6 koncertet adtak az országban. A hangosítás itt sem volt tökéletes, a szintetizátort nem annyira lehetett hallani. De mindenképpen egy új szintet hozott a zenéjükbe. Kifejezetten örömmel töltött el a koncert után, ahogy hallottam a közönséget beszélni, hogy mennyire tetszett nekik az Ater. Többen megjegyezték, hogy ez jobb volt, mint amit vártak. A tiszta ének volt még, amit nem annyira lehetett hallani, bár nem sok tiszta ének van jelenleg a zenéjükben. De az hatalmas pozitívum, hogy bekerült egy szintetizátor.
Másnap Szegedről Pécsre indultunk. Pécsett, amit Szegeden negatívumnak tudtam felhozni, az ott pozitívum volt. Kedvesek voltak, jobban kommunikáltak angolul, segítőkészek voltak. Ugyan a hangtechnikus itt is késett, de már szerintem ez olyan, mint a MÁV, az a csoda, ha időben érkezik. A srác, aki a jegyeladást csinálta nagyon jó fej volt. Tényleg egy teljesen más hangulatban történt az előkészület a koncertre. Itt sem tudták jó darabig, hogy értem a nyelvet, de itt nem hangzott el semmi olyan mondat, ami felcseszett volna mert oknélküli külföldi fikázás lett volna. Úgyhogy le a kalappal a pécsi Várárock stábja előtt.
Itt ezen az estén a Mawiza volt az előzenekar az Ater előtt. Ők Wallmapuból jöttek, ez Dél-Amerikában a mapuche népek által lakott terület megnevezése. Az együttes Mapuzungu nyelven énekel ez az ottani népek ősi nyelve. Nem sokan élnek már akik beszélik ezt az ősi nyelvet. Nagyon vártam, hogy végre halljam. Különösen szeretem, ha egy banda nem a megszokott nyelven énekel pláne, hogy ha ennyire különleges a nyelv, amin megszólalnak. Amikor elkezdtek zenélni, egyből az Alien Weaponry jutott eszembe, hogy hasonlóak. Tudom, hogy az Alien Weaponry Új-Zélandról jött és hogy maori nyelven énekelnek, de még így is volt hasonlóság a két együttes zenéjében. És mind a két banda egy ősi nyelvhez nyúl vissza és mély gyökerű tradíciókat tart életben.
A Mawiza színpadi outfitjét kiegészítették tradicionális elemekkel: szőttesek, tollak, smink stb… Mawkának rendkívül jó hangja van. Először hallottam őket, de azóta rendszeres hallgatója vagyok Spotifyon az együttesnek. Sajnáltam, hogy nem ők léptek fel Szegeden is. Nagyon tetszettek. Rendkívüli, amit játszanak és nem győzöm megjegyezni, hogy ez a nyelv ez a Mapuzungu mennyire szép és különleges. Kifejezetten tudom értékelni, amikor fiatalok nem hagyják veszni ősi nyelvüket és régi tradíciókat hoznak vissza a zenével. El tudtak repíteni magukkal pár ezer kilométerrel arrébb az idegen kultúrájukba.
Őket az Ater követte, most szerencsére jól lehetett már hallani a szintetizátort. Viszont az egész koncert alatt valami zajt lehetett hallani, ami ugyan annyira nem volt zavaró, de hallható volt mind a Mawiza és az Ater alatt is. De mind a két csapat hangosítása jónak volt mondható. Itt is mint Szegeden, elég kicsi volt a színpad, de itt legalább fel tudott állni Vincent a dobok mögött. Kevés volt a közönség sajnos, de ez egyik zenekar lelkesedéséből sem vett el szerencsére. Remekül hallható volt az ének, a tiszta és a hörgés is, ami tényleg külön dicséretet érdemel. Számomra abszolút ez az este volt a jobb a két napból. Mind az előzenekar miatt és mind a hangosítás miatt és az ott dolgozó emberek hozzáállása miatt is.
Én imádtam ezt a két napot velük. Végtelenül kedves emberek alkotják a Mawizat és a Atert is.
Viszont tényleg nagyon pontos tükre volt ez a magyar társadalomnak, hogy hogyan állnak a magyarok a külföldiekhez pláne, ha mondjuk Chiléből jött. Mennyire vagyunk előítéletesek még a metal, rock közösségben, is azon kívül meg pláne. Mindenesetre én nagyon várom a legközelebbi koncertjeiket. Kíváncsi vagyok milyen újdonság jön most tőlük. Nem sokára új albumot is jelentetnek meg úgyhogy abszolút itt lesz az ideje még egy turnénak.
Írta és fotózta: Olivia d’Evil
