Rockmaraton….mély lélegzet…..mindegy, menni kellett a Running Wild miatt! Azt tudni kell, hogy én 2005 és 2019 között egyetlen egy magyarországi fesztiválon se voltam, mert egyszer kikeveredünk a csehországi Brutal Assaultra és az Obscene Extreme-re és onnan kezdve nem kívánta a testem a 80%-ban magyar háztartási rokkzenével és fingszagú, sörnek nevezett fejfájást és heveny hasmenést okozó italokkal teli hazai dzsemborikat. Aztán 2019-ben valami okból kifolyólag elmentem a Rockmaratanon fesztiválra és tökre bejött vagy csak meghülyültem, de ki tudja. Mindenestre, annyira lelkes voltam, hogy 2020-ra meg is vettem vakon a bérletet, de tudjuk mi lett a sorsa. Aztán a tavalyi fesztiválról elég sok panaszt olvastam – főleg a lassan csapólódó sör aggasztott – így nem igazán lelkesedtem a Maraton után, de miután bejelentették a Running Wild fellépését nem volt mese, menni kellett. Már csak az volt a kérdés, hogy csak a Futóvad napra vagy az egész hányásra befizessek-e. Különböző megfontolásokból maradt csak a csütörtök, de azért elmondom miért: nekem ez a 72 zenekarból 40 magyar felállás nem túl vonzó. Idén kevés volt a death metal, black meg még annyi se, engem meg főként ezek a műfajok mozgatnak, a félkemény lakossági metal nem az esetem. A King Diamond-ot sajnálattal elengedtem, de mint utólag kiderült, jó lóra tettem azzal, hogy nem vettem szombati jegyet. (Sajnos a Mester torokproblémákkal küzdött pár napig, így a maratonos fellépését is kénytelen volt lemondani – a szerk.) Na de jöjjön a sztori:

Hawerral mentünk nyilván. Persze felhívott út közben már, hogy vegyek már neki egy kalapot, mert az elfelejtett berakni. Szerencsére a háztömbünkben van egy vietkong bazár és ott a terepszínű horgász kalap 800ft, kapott rá még egy Portrait felvarrót és irány Dunaújváros. Itt csodával határos módon rögtön találtunk egy patent parkoló helyet nagyjából árnyékben….délben. Hawer mindenképp üveg korsóból akarta inni az első sörét és ezt itt még Ethan Hunt se tudta volna végrehajtani. Egyedül a halászcsárdában lett volna ilyen, de ott csak 4dl-es korsó volt és MI OLYAT NEM ISZUNK. Marad a fesztivál, na de……a beengedésnél a karszalagon kívül semmit nem adtak, ami elég szomorú máshol egy egész túlélő csomag várja az embert söröskorsóval, programfüzettel, térképpel mifasszal…itt semmi…Úgy kellet vissza tántorognunk a bejárathoz egy reCUPonért persze eddigre már majdnem szomjan döglöttünk a kánikulában. Ééééééssss: az első pultnál csak whiskey van, másodiknál csak fröccs a harmadiknál csak kaja, na itt már majdnem meghaltunk……kezdett rossz előérzetem lenni. És végre a Malátbárban vagy mi a faszomban találtunk működő sörcsapoló helyet. Délben. Ami fura volt, hogy összvissz köbö 100 ember lézengett a fesztivál területen. Mi a faszom? Na kiderült, hogy a Borsodi az egyetlen ihatónak mondható csapolt sör…hát legyen. A második körnél (hoppdejó 14 óra elött csak 666huf a lőre) a pultos kiscsaj teljes kétségbeeséssel közölte, hogy lassan fog menni a csapolás. Beszartam: mert kb. 20 ember lézengett a környéken és már para van a sörrel. Aztán jött a lányka nagyjából két perc múlva és mondja, hogy elnézést meg minden és, hogy majdnem sírva fakadt annyira rosszul esett neki a lassúság. Gecire jó fejként megnyugtattam, hogy tökre nem gáz, gondoljon arra, ami lesz itt este hatkor, amikor 6666 embert kell majd kiszolgálnia. Szerintem ezek után felmondott, de nem vártuk meg, elkezdtük bebaszni, mivel más szórakozás nem nagyon volt a Malátabár fotelrészlegén folyó egymást interjúvoztató hazai rockszakmások totál fölösleges és követhetetlen trémázgatásán kívül. Állítólag lettek volna valami off programok, de elmaradtak, amik szerintem totál fölöslegesek egy ilyen helyre, ahol úgy is ezer ismerőse ott van az embernek, lehet inni, van kurvajó strand nem kell ide színező sarok, arcfestés, gyurmafújás meg karaoké bár. Nah, de túlélve az első fél óra viszontagságait, már minden ment a megszokott fesztivál módban. Koncert, sör, sör, koncsert szerintem sör meg mégegy sör lehet, hogy kongcserte, de nem emlékszem és sör….sör…konzert vagymi…..És meglepő módon minden jól ment az első pár perc bénázása után, egy rossz szavam se lehet semmire, tökre jó volt minden fasza fesztivál feeling-el.

Koncertek: a tűző napon a H-Music sátornál belenéztünk néhány magyar produktumba a kánikulában aszalódva. Hát rosszat egyikre se tudok vagy akarok mondani, de abszolút nem ez én zenéim voltak. Ilyeneket láttam pár szám erejéig: Phrenia, Roses Of Thieves, Dying Wish, Wall Of Sleep, de mivel a nagyobb színpadokon is beindult az ipar, jó pár bandát kihagytam. Ami kissé fura volt, hogy olyan 16 óráig alig volt ember a fesztiválon, de nyilván a kánikula se kedvezett az ügymenetnek. Az első nagyobb produktum a Warmen volt a legnagyobb sztédzsen. Hawer nagy Children of Bodom rajongó ezért erre rá is izgultunk, mert a Bodomos billentyűs csávesz szoló bandája ez eléggé a Bodomra hajazó zenei megoldásokkal, de akkor a mondat végén is legyen: Bodom. Azon kívül, hogy profi volt illetve volt két Bodom nóta is a programban nekem olyan mindegy volt, hogy mire sörözök délután fél ötkor és a nap is odabaszott még ekkor. Egynek jó volt. Aztán jött a Moby Dick…huhh erről aztán tudnék hosszan írni. Utoljára a ’19-es maratonon láttam őket és nagyon nem jött át az akkori produkció, pedig a kilencvenes évek elején nagyon éltem a fehér bálnát, de szerintem rosszul öregedett. Mindegy akármi alapon belenéztem az elejébe és meglepően jól szórakoztam rajta, mert szinte csak az első négy lemezről jöttek a nóták ezért a nyolcadik számig kitartottam, de inkább léptem inni nehogy beüssön egy az Okosvilághoz meg a Vulkános akármihez hasonló újabb borzalom. Szóval kellemes meglepetés volt a soproniak bulija. Itt volt valami anomália, mert mintha kiesett volna némi idő, de ki tudja már, az viszont biztos, hogy bent voltam a strandon a vízben, mert tökig vizes voltam a cipőm sehol és leettem magam mustárral, mert valahol a strandon vettem egy hot-dogot. Ahhaa megvan…. itt jött a Cemetery Skyline. Na, ez tetszett nékem, ilyen Paradise Lost / Sisters of Mercy féle akárminek tűnt, de a tagok ritka vidáman tolták szóval nem volt bánat inkább gothdisco. Még az otromba Running Wild számkövetelésemet is csak egy mosollyal nyugtázta az énekes koma. Kár hogy nem készültem belőlük, mert nagyon jó koncert volt. Ja igen…bunkó voltam mert minden koncerten bekiabáltam, hogy „tojjatok Ránnigvájdot” ez mondjuk jobb mint a funkciótlan Akelázás, de attól még topa. Illetve arra jutottam, hogy ha már ennyi magyar fellépő van, kötelezően kidanám nekik feladatnak, hogy az aznapi főbandától tanuljanak meg egy számot és adják elő. Mekkora lett volna, ha a Don Gatto előadta volna a Port Royal-t vagy a Wall of Sleep az Evil Spirit-et bazm…  Ekkor meglett a Warmen közben elhagyott Hawer is és beültünk valami fotelekbe onnan hallgattuk a Steel Panthert aminek az utolsó három számára aztán be is mentem mert sok volt a csaj….a színpadon is. A zenéről nem tudok nyilatkozni, de az emberek jól szórakoztak rajta akkor már énis…. Voltak rúdtáncosok meg minden és találtam egy vörös rúzst is a küzdőtéren….átvehető a Blahán. Jah és még egy érdekesség, politika és prájd mentesen amit eddig én még nem tapasztaltam ilyen helyeken: vagy három fickó rám nyomult a nap folyamán ilyen beporzó szándékkal. Tudom, hogy csini fiú vagyok de nemár…faszán rám kacsintott az egyik meg hozzám dörgölődzött koncerten a másik meg ilyenek. Itt is nagyon ittunk valamiket aztán jött a Dragonforce. Hallottam pár lemezüket, de nem igazán fogtak meg pedig papíron nekem való is lehetne. Csiriviri Casio metal ez az ehhez tartozó csinnadrattával. Nekem beadta ez a kissé a flippermúzeumot idéző színpadkép az eszeveszetten rohangáló zenészekkel. Nem mondanám, hogy zeneileg lekötött, de a giga látvány elvitte a show-t. Aztán jött a nyomor: My Dying Bride. Kurvára szeretem, de a %-os lemez utáni dolgaik nekem összefolynak, addig azért megvan minden, felismerem a nótákat. Mivel Aaron Stainthorpe énekes nem koncertezik velük, beugró énekes van Mikko Kotamäki a Swallow the Sun-ból aki egy az egyben lehozta Aaron témáit, totál respekt a csávónak kivéve a téli sapkáját 40 fokban. Mondjuk a dobos meg kapucnis pulcsiban dobolt, barmok ezek. A szett is patent volt két szám a Like Gods-ról kettő az Angel and the Dark River-ről majdnem besírtam baszdmeg. Főleg a From Darkest Skies csapott meg valahogy, újra átéltem azt, hogy túléltem egy szívműtétet, ami harmadjára sikerült….ahh nagyon kemény percek voltak haver!!!

Your sorry own

Will be piled upon me

That I can’t see

My……

Nos, elröppent a szomorúság ideje gyorsan és még a Soulfly végéből hallottam pár artikulátlan obégatást. Nem vagyok igazán képben velük, a Seput is elengedtem a Roots után, ebbe a majomparádéba pedig bele se kezdtem, de azért vágom merre tart az öreg Max. Állítólag most egészen jó formában van és itt is odakureltak a népeknek, de eddigre én már felcsatoltam a falábat, kampókezet és a szemkötőt. Irány Tortuga büdös banda! Áhh, de szeretem a Running Wild-ot. Az első kedvenc bandám volt pöcsös koromban még az iskolarádióba is beraktuk napköziben. Az Under Jolly Roger magnetofonkazit még úgy kaptam kölcsön, hogy a rádióból volt felvéve az elején a magyar kommentárokkal eképpen: -Most az NSZK-ból a Running Wild lemeze következik, a számok: Under Jolly Roger – Csoli Rádzsőr fogságában, Raw Ride – Zord utazás, War in the Gutter – Háború a nyomortanyán, Raise Your Fist – Szorítsd ökölbe kezed…ésatöbbi…beszarsz!  Életem első külföldi koncertje lett volna ’91-ben, de elmaradt és 2017-ben láttam csak őket előszőr a cseheknél a kibaszott cool Masters of Rock fesztiválon. Van egy csomó RW sztorim, de lehet nem kéne ezt itt szakdolgozat hosszban tárgyalni. Amúgy már kinéztük az augusztusi cseh dátumot, de mennyire király, hogy magyar földön nézhettük meg az öreg kalózokat. A setlistet nyilván ismertem már és mit mondjak nem voltam odáig, szegény feleségemet le is beszéltem a koncertről. Ilyen életműből a legszarabb lemezükről két tré számot is berakni…faszom Rolf, ne menj kendő nélkül a fedélzetre basszalak meg! De menjünk sorba. Eret vágok attól, hogy egy Kiss nóta az intró, jah meg hozzá még három saját intró mintha soha nem akarna kezdődni a portya. Erre pazarolni az értékes színpadi időt, ejnye. Aztán a színpadra rebbentek a Fistful of Dynamite-al amitől 2017-ben orgazmusom lett, most csak egy gyenge erekciót tudtam produkálni, ami a másodikként érkező Piece of the Action le is lohasztott, de mindegy mert tudtam, hogy utána kemény felszopás jön a Bad to the Bone képében. Na, itt keveredett elő Hawer is és önfeledten onanizáltuk végig a Death or Glory legnagyobb slágerét. Erre jött a még faszább Riding The Storm ami a program leggyorsabb nótája volt. Hát igen az öreg Kasparek már nem igazán bírja szuflával a speed tételeket. Amúgy kibaszott jól énekelt az öreg, habár néha lekéste a verzék elejét és a refréneket is rábízta a nagyérdeműre. Yo ho, meg bezavarták az öreget a rovarok éneklés közben, amiket nem égetett szét a piró. Tibike haverom meg is jegyezte az okosságot, hogy: ezek kalózók…az óceán közepén nincsenek szúnyogok baszdmeg ezért nem bírják őket. És tényleg, haha. Na ezek után jött a „kedvencem” a Lockomotive ettől már 2017-ben is szét mentem, hogy milyen topa egy fos nóta, totál érthetetlen, hogy miért nem a Mordor van helyette monnyuk. Viszont innen már nem volt hiba, maximum annyi, hogy a Port Royal-ról nem volt semmi. Felháborító. Mindegy, a Soulless kárpótólt a Black Hand Inn-ről. A végén nyilván az Under Jolly Roger-el búcsúztak, de még visszajöttek az össznépi vigadalom után és elnyomták a Treasure Island-ot. Tökre menő, hogy bevállalnak egy ilyen hosszú számot, de igazából nem ütött nagyot a végén, tudtam volna helyette javasolni néhány másik tételt, de ne legyünk szőrszálhasogatóak. A banda amúgy top formában volt, faszán nyomtak mindent, a hangzás szuper volt a jelmezek és a vetítés is okés volt kivéve Rolf gatyáján a farzsebeket. A kalózoknak NINCS FARZSEBE! Talán a közönség volt kissé „sajt” ha jobban átélik a bulit az egész még élvezetesebb lehetett volna. Még volt hátra egy Pro-Pain és egy Pokolgép koncert, de eddigre már a végét jártam, húztam aludni. És egy bölcsesség a végére: ne vegyetek be vízhajtót este 8 után. Ötször keltem fel húggyozni, emiatt semmit nem tudtam aludni, amit a hajnali háromig üvöltő rockdiszkónak is köszönök.

Összegezve roppant elégedett voltam a Maratonnal: jó a fesztivál helyszín, vannak tiszta klotyók, kedves és nyugodt mindenki olyan mintha családi napon lenne az ember, rengeteg ismerős, iható sör, szerintem olcsó is (talán a jegy, ami nem, 2019-ben annyi volt a heti mint most a napi) baromi jó a strand, de nem hinném, hogy négy teljes napot kibírnék itt.

Írta és fényképezte: Pester