Ebben a cikksorozatunkban a Sear Bliss idén 30 éves első demojának hatásairól kérdeztünk meg több zenészt és barátunkat. Megkértük őket, hogy visszaemlékezve arra az időszakra – mit jelentett számukra a demó megjelenése, mekkora hatással volt szerintük a hazai undergroundra, osszanak meg személyes élményeket velünk. Az első részben Sallai Péter (Bornholm), Kátai Tamás (Thy Catafalque, Gire), Cseh Gergely (ex-Evensong, The Moon and the Nightspirit), Gábor András (Malediction) mellett egy hollandi barátunk Xander Geisterfer mesélt a lemez hatásairól. A black metal és szimfonikus elemek különleges elegyével operáló Sear Bliss 1995-ben robbant be a színtérre a The Pagan Winter című demóval, amely azóta legendás státuszt vívott ki magának — december 6-án pedig 30 éves jubileumát egy különleges koncerttel ünneplil a budapesti Turbina falai között.
Cseh Gergely az Evensong és The Moon and the Nightspirit zenekarok basszusgitárosa így mesélt a lemezről:
A Sear Bliss-ről 1995 környékén hallottam először, természetesen az akkori Metal Hammerből értesültem a zenekar létezéséről, és azonnal felkeltette az érdeklődésemet a szimpatikus szombathelyi suhancokból álló brigád. 🙂 Érdekesség, hogy Zero (Tixa főnök, Fekete Zaj főszervező) is ugyanekkor értesült róla, mivel osztálytársak voltunk a gimiben, és úgy emlékszem, hogy övé volt az ominózus Metal Hammernek, amiben a Sear Blissről írtak. Rövidesen sikerült is beszerezni a demót, a kor szellemének megfelelően másolt kazettán. Első hallgatásra levett a lábamról a dallamos brutalitás, akkoriban nagyon nem volt jellemző, hogy egy magyar zenekar ilyen színvonalú demót adjon ki. Nagyon erős hangulata van az összes dalnak, a mai napig megállják a helyüket, a hangulathoz nagyon sokat hozzátesznek a rendkívül jó szinti témák és az ikonikus trombita dallamok is. Elég vaskosan is szól az anyag, sőt még a basszusgitár is jól hallható, amiért jár a külön plusz pont. Nem tudom, hogy a dobtémák eleve ilyenek voltak, vagy a beugrós dobos játszotta így őket, de szerintem nagyon jól illeszkednek a számokhoz, én örültem, hogy nem a tipikus black metal blastbeat variációk mennek a gyors részek alatt. Rám mindenképpen nagy hatással volt a Pagan Winter, ahogy tudtam, be is szereztem egy Sear Bliss pólót, és a Phantoms albumot már ’96-ban sikerült eredeti CD-n megszerezni. Később persze sikerült baráti viszonyba kerülni a zenekar tagjaival, amit ’95-ben, mikor először olvastam róluk, még nem gondoltam volna.
Alább Kátai Tamás a Thy Catafalque zenekar alapítójának szavait olvashatjátok:
„Óriásit ment ’95-ban a Sear Bliss demó. A Metal Hammerben olvastam róla először persze, aztán lett a kazettából nálunk is, szerintem a szegedi black metalos társaságból jutott el hozzám, ott is nagy becsben volt. Tisztességesen szólt, a szintik és persze a fúvós adta azt a pluszt az atmoszférához, ami kiemelte a többi hasonló stílusú anyag közül, illetve az, hogy okosan felépített dalokat tettek rá, nem kizárólag a blastbeat uralta a demót. Egy holland lemezszerződés még ma is nagy dolognak számít, 30 éve meg teljesen elképzelhetetlen volt, ezzel sok hazai zenekarnak is utat tudtak mutatni és inspirálták a többieket. Arra is emlékszem, mekkora csalódásként éltem meg, hogy a ’96-os Fekete Yukas Cradle Of Filth/Opeth koncerten végül nem léptek fel, pedig a szórólapon még rajta volt a Sear Bliss logó. Így kell elkezdeni egy zenekar életútját.”
Gábor András alias Andro a hazai underground legendás alakja, a Malediction basszusgitárosa így emlékszik vissza arra az időre:
„Uggghhh, a Pagan Winter! Emlékszem, hogy a ’90-es évek első felében folyamatosan lestük az újabb hazai csapatokat, hátha valaki kijön egy olyan demoval, amivel megismételhető a Tormentoréhoz hasonló diadalmenet. Annak azért sok fasza kapcsolatot köszönhettünk annak idején (is), lehetett csereberélni a nemzetközi undergroundban stb., de az ígéretes próbálkozások sorra befulladtak és a Hammer Demonstráció rovatát is hiába böngésztük. Lassan már kezdtem feladni a reményt, ám egyszercsak megérkezett a kazi Szombathelyről! Bandóval már volt valami kapcsolatunk Death Trap Disztrós black metal CD bizniszek kapcsán, meg a Sear Bliss logo-t is felfedeztem egy Exreme Deformity promo fotón az egyik tagon, de leírhatatlan az a döbbenet, amit éreztem, amikor először hallgattam meg a Pagan Winter demot. Borító, logo, hangzás, minden rendben, de a zene, a hangulat volt, ami teljesen szétküldött! Ráadásul trombitával!!! Mi a fasz!!!??? Az akkori pécsi brigád egyből ráugrott, mentünk is minden Sear Bliss livére, akárhol is volt, meg közben győztem rendelni az újabb példányokat, amik mentek kifelé a külföldi cserepartnereknek, fanzine-os ismerősöknek, mindenféle dögevőnek. Volt egy angol arc, aki százat rendelt, miután meghallotta a neki küldött példányt, meg hasonlók. Nagyon nagy idők voltak, de ez a demo kiállta az idő próbáját is, és ugyan elfogult vagyok – szeretem az összes későbbi anyagot, minden felállással súlyosan király emlékeim vannak – de a Pagan Winter számomra minden idők egyik legfaszább bemutatkozó demoja, nem csak hazai viszonylatban!”
A Bornholm gitáros frontembere, Sallai Péter mesélt a lemez hatásáról:
„A Sear Blissel egészen későn találkoztam. Úgy alapvetően a metallal és a rockzenével én nem a magyar előadókon keresztül ismerkedtem meg. 94-ben fedeztem fel a black metalt a Mayhemmel, Absuval, korai Dimmuval, Satyriconnal, Immortallal stb. Megfogott a mély misztikum, a negatív előjelű mély vallásosság amivel a sötét művészetekhez közelítettek. Valamikor ‘99 tájékán kaptam még a demós felállás előtt az akkori énekesünktől pár Sear Bliss kazettát. A Phantoms mellett a Pagan Winter volt ami leginkább megfogott. Bár én kifejezetten nem vagyok ez a természeti témákkal operáló black metal arc, de átjött az anyag. Bár nem volt kifejezetten okkult, ami akkoriban a fő érdeklődési körömet jelentette, se nem harcias, viszont zeneileg egy teljesen más irányt mutatott mint bármi ami itthon akkoriban fellelhető volt. Emiatt egyfajta külön polcos zenekar volt számomra mindig is. Később persze zenéltem pár taggal, volt némi keveredés személyileg a két zenekar között. Az a lemez tartalmazza azt a fajta őszinte zenei hozzáállást ami manapság nem létezik. Egy szinte kész zenei univerzumot nyitott és a fiatal évekre jellemző kreativitással karöltve maradandó anyagot eredményezett.”
És zárásként egy holland barátunk, Xander Geisterfer szavait is megosztanánk, aki bár nem zenész de több mint 30 éve költözött Magyarországra és az egyik meghatározó magyar zenekarként emlékszik vissza a Sear Bliss-re:
1998-ban viszonylag gyakran jártam az Europark melletti lemezboltba – Magyarországon nemigen volt számomra sok hely ahol hozzá lehetett jutni. Három órás vonatozás egy-két kazetta miatt. Bár a nyelvet alig beszéltem, mindig próbáltam a boltostól megtudni van-e valami érdekes magyar black/death metal amit ajánlana. Így jutottam hozzá a Pagan Winter-hez. Boltba nem tudtam akkoriban meghallgatni, úgyhogy hazáig kellett várnom mit is vettem. Nem sok magyar metal zenekart ismertem, volt már Ektomorf meg Pokolgép, amolyan „meh”, de ez a négy dal teljesen elsodort. „Where the Darkness Always Reigned” volt az a dal amit agyon hallgattam, végül vettem még egy kazit belőle amit Hollandiába küldtem a bátyámnak. Amint megkapta, belehallgatott, felhívott, hogy amúgy ő pont megvette az első nagylemezüket Hollandiában (Phantoms) amit ráadásul holland cég adott ki. E két lemez miatt kezdtem aztán komolyabban érdeklődni a magyar (underground) metal iránt, vörös/kék yuk, de még ekkora zseniális zenekarral azóta sem találkoztam Magyarországról.
A decemberi koncerten a Rivers Ablaze és a Khargash vezeti fel az estét ahol a Sear Bliss a The Pagan Winter összes dalát eljátssza, korábbi tagok vendégszereplésével. Jegyeket a koncertre a linkre kattintva tudtok venni: https://www.tixa.hu/sear-bliss-pagan-winter
Ha pedig még szeretnél a koncert előtt beszerezni a Sear Bliss lemezeiből, nézz körbe nálunk a webshopban.
