A rock és metalzene közönségének valószínűleg egyetlen fesztivál sem hiányzott annyira az elmúlt években a nyári szezonból, mint a 2019 után, pont a 30. jubileumi esemény előtt kényszerszünetre vonult Rockmaraton. A legfrissebb bejelentések szerint viszont úgy tűnik, öt év várakozás után, 2024. július 11 és 15 között végre ismét a kemény zenéké lesz a főszerep a dunaújvárosi Szalki-szigeten. Arról, hogy mi történt a háttérben az elmúlt időszakban, és miért pont most jött el az idő, a fesztivál főszervezőjét, Varga-Csajkás Zoltánt kérdeztük, aki zenekarneveket egyelőre nem árult el nekünk a minden eddiginél nagyobb szabásúnak ígérkező fesztiválról, sok minden mást viszont igen. Interjú!  

 

A 2021-es Metal Factory után eredetileg 2022-re terveztétek az akkor már többször elhalasztott 30. jubileumi Rockmaratont, de végül két újabb év telt el a fesztivál nélkül. Most viszont már biztosra vehető, hogy 2024-ben végre megvalósul az évfordulós rendezvény, amire már öt éve vár a hazai közönség. Nyilván a járványhelyzet már a múlté, de azért rengeteg más feltételnek is teljesülnie kell ilyenkor. Mi változott mostanra? 

2019-ben egy olyan sikeres évet zártunk, beleértve a programot és a nézőszámot is, amit a harmincadik jubileummal szerettünk volna még inkább felülmúlni, viszont erre az elmúlt években több körülmény miatt sem volt lehetőségünk, sem anyagi, sem emberi szempontból. Az üzleti része az, hogy a Covid után végbement gazdasági változások és az infláció következtében ma már a korábbi költségvetés sokszorosát igényli, hogy egy hasonló, vagy akár nagyobb volumenű rendezvényt szervezzünk, mint a legutóbbi volt, ezt pedig egyedül nem tudtam volna vállalni. Emellett időközben két gyermekem született, aminek következtében máshová kerültek a súlypontok az életemben, tehát nem is fért volna bele az időmbe, hogy fesztivált szervezzek. És ebben nyilván benne volt az is – amit sokszor elmondtam korábban, amikor felmerült a kérdés, hogy lesz-e Rockmaraton – hogy nekem ez mindig is egy hobbi, vagy ha úgy tetszik, szerelemgyerek volt. A mindennapi megélhetésem, az egzisztenciám nem ettől függött, azaz akkor volt mód arra, hogy ezzel foglalkozzak, ha más tevékenységekkel megteremtettem rá a lehetőséget.

 

Hogyan jutott el a helyzet odáig, hogy most már biztosnak tűnik a jövő évi Rockmaraton?

Egyrészt az kellett, hogy a Covid utáni káoszban utolérjem magam munka és magánélet terén, amire rá is ment egy-két év, de onnantól lett módom arra, hogy ismét fel tudjak készülni azokra a feladatokra, amik a Rockmaraton szervezésével járnak. Másrészt kellett az, hogy találjunk egy olyan szövetségest a Barba Negra képében, akiknek a segítségével sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak meg előttünk gazdasági értelemben és kapcsolatok terén. Egymagam nem tudtam volna vállalni egy olyan költségvetésű fesztivál megvalósítását, mint amilyen a jövő évi, 30. jubileumi Rockmaraton lesz, de szerencsére ezúttal már nem egyedül kell belevágnom. 

 

Hogy jött képbe Barba Negra szakmai partnerként? 

A Barba Negra régóta napi szinten részese és aktív szereplője ennek a szakmának, sokat tesznek azért, hogy a hazai rock-metal színtér életben maradjon. Régi kapcsolat ez, hiszen évek óta volt Barba Negra színpad a fesztiválon, sok mindent csináltunk együtt, és ez elmúlt években rendszeresen felmerült valamelyik fél részéről, hogy valamit kezdenünk kéne a Rockmaratonnal, így találtak egymásra ezek a gondolatok 2023 nyarán. Ahogy mások, ők is látták azt az űrt, a hiányt, ami a kényszerszünet óta keletkezett a hazai rendezvénypiacon. És itt jön be a harmadik tényező, ami szerepet játszott abban, hogy jövőre újra megszervezzük a fesztivált, hogy ez az űr végül is betöltetlen maradt. Sokáig azt hittem, hogy lesz olyan rendezvény, ami átveszi majd a szerepünket, hogy valaki csinál majd egy többnapos, komoly nemzetközi neveket felvonultató rock-metal fesztivált, de nem így lett.

 

Szerinted miért nem? 

Nem mindenki lát fantáziát abban, hogy egy fesztiválra sokkal nagyobb gázsiért külföldi zenekarokat hívjon, amikor adott esetben hazai fellépőkre is ugyanúgy megtelik a sátor. Kelet-Európában – de főleg Magyarországon, mert a környező országokban lassan, de biztosan változik a helyzet -, nem annyira kifizetődő nemzetközi rock és metalfesztivált szervezni, mert sokkal lassabban térül meg ez a féle befektetés. Kell hozzá, hogy egyfajta személyes ügyként álljon hozzá az, aki ilyesmibe kezd. Sokáig én is úgy éltem ezt meg, mint az egóm harcát, és az utóbbi években nem feltétlenül voltam biztos abban, hogy újra fel akarom venni ezt a keresztet.

 

Ha ennek ellenére több év kihagyás után mégis belevágtál újra, akkor ott komoly személyes motiváció is kell legyen a dolog hátterében. Meg tudod fogalmazni, mi ez?  

Nehéz kérdés, de talán az egyik ilyen tényező, hogy elkezdtem újra kötelességemnek érezni, hogy valamit tegyek a rockközegért. Hiányérzetem volt amiatt, hogy nem lett hasonló fesztivál helyettünk. A másik része meg az, hogy mielőtt megszülettek a gyerekeim, kicsit a Rockmaraton töltötte be ezt a szerepet, hiszen 2004 óta vittem a hátamon ezt az egészet tűzön-vízen át, és miután családos ember lettem, nem voltam benne biztos, hogy kell egy ilyen „fesztivál-gyerek” is a sajátjaim mellé. De akik ebben a szakmában vannak, zenészek, háttéremberek, klubok tulajdonosai, azok azért többségében ugyanígy szerelemből csinálják az egészet. Szóval nem én vagyok Kalkuttai Szent Teréz anya, hanem egyszerűen ez az elhivatottság ott van sokakban, és ez az, ami életben is tartja ezt a közeget. Ezért nehéz abbahagyni, ha egyszer ezt elkezdte az ember. Ezért van az, hogy 40-50 éves figurák zsúfolódnak be hétvégenként a kisbuszba, és mennek vidékre játszani akár egy maroknyi nézőnek is.

 

Pontosan mikor is kerültél a Rockmaraton csapatába? 

2003-ben, huszonkét évesen. Az volt a harmadik évünk a pécsi Malomvölgyben, még egyszínpados fesztiválként, csak magyar zenekarokkal, és akkoriban épp kezdett is kifogyni a lendület. De aki ismeri a fesztivál történetét, az tudja, hogy elég komoly holtpontokon kellett átlendülnünk az elmúlt évek során. Ezért is volt hatalmas csúcspont a 2019-es teltház, és a minden addiginál komolyabb fesztivál. És ezért nagy szó az, hogy a 2024-ben végre tényleg megvalósuló jubileum még annál is jóval nagyobb szabású lesz. 

 

 

Valamibe újra belevágni több év kihagyás után sokszor nagyobb elszántságot kíván, mint először nekifutni, vagy folytatni azt, amit az előző évben csináltál.

A legnehezebb az egészben, amikor egy folyamat megáll. Ha az úthenger halad, sokkal könnyebb mozgásban tartani, mint beindítani, miután évekig parkolt valahol. Egy fesztiválról minden egyes évben úgy megyünk haza, még akkor is, ha adott esetben bukta volt, hogy már tervezzük a következő évet, hogy megvan a csapat, akikre számíthatunk, ott vagyunk a rendezvényipar vérkeringésében, és így tovább. Ha valami ezt megakasztja, az akár örökre megszakíthatja mindezt, hiszen kikerülsz a körforgásból. Megállsz, körbenézel, és felmerülhet a kérdés, hogy miért is csinálod ezt egyáltalán, nem csak gazdasági, de érzelmi szinten is. Még egy nem olyan jól sikerült, akár veszteséges évre is lehet alapozni, mert tanulhatsz belőle: hányan voltak az adott év jegyárai, az aktuális időjárási körülmények mellett, kit kellett volna inkább hívni, hogyan és mennyivel több sört kellett volna eladni, és így tovább. Ha évek maradnak ki, akkor nagyon bizonytalanná válik minden, és sokkal több kérdés merül fel. 

 

A másik oldalon viszont ott van, hogy bár részben igaz, hogy nem erre a fesztiválra alapoztam a megélhetésem, az biztos, hogy a Rockmaratonnak köszönhetem a jelenlegi életemet, mindent, amit most csinálok. Ha 22 évesen nem kezdek el kordonokat hordani a pécsi Malomvölgyben, sosem lett volna belőlem a rendezvényipar elismert szakembere. Valahol minden itt kezdődött el, és a stábban nagyon sokan úgy gondoljuk, hogy a Rockmaraton mindannyiunk alma matere. Egy nagyon fontos kiindulópont, aminek a létéért, a feltámadásáért érdemes dolgozni. 

 

Viszont egy teltházas, kiválóan sikerült 29. fesztivál után már nem akartunk visszalépni. Egy 30. jubileumi rendezvény nem lehet feleakkora, még egy kiszámíthatatlanná vált, kaotikus gazdasági környezetben sem, mint egy „sima” fesztivál a járványidőszak előtt. Mert akkor minek nevezzük, Rockmaraton 29,5-nek, vagy csináljunk egyből 31.-et? Egy évforduló valamilyen szinten kötelez, ebből a szempontból velünk baszott ki legjobban a Covid a teljes fesztiválpiacon. Arra jutottam, hogy a Rockmaraton történelme szempontjából még egy elmaradt, soha meg nem valósult 30. évforduló is jobb, mint egy közepesen szar. És persze rohadtul boldog vagyok, hogy végül, hosszú évek után mégis megvalósul majd mindez, az eredeti elképzeléseket is túlszárnyalva.

 

Rockmaraton 2019 – Fesztiválhíradó playlist:

 

Mi az, ami már most tudható vagy elárulható a jövő évi fesztiválról? 

A 30. jubileumi Rockmaraton 2024. július 11 és 15 között lesz, tehát ugyanabban az időszakban, ahogy korábban is. A változás annyi, hogy most nem július második hetének elején kezdünk, hanem csütörtöktől a rákövetkező hét elejéig tart majd a buli. A helyszín természetesen, ahogy 2015 óta mindig, Dunaújváros, a Szalki-sziget. A tervek szerint legalább 3 színpadunk lesz, de elképzelhető, hogy egy negyedik is helyet kap majd. Az, hogy milyen stílusú zenekarok várhatók, nem kérdés; továbbra is azok szeretnénk lenni, akik korábban voltunk, a legnagyobb hazai fesztivál, ami kifejezetten a rock és metal műfajok fókuszál, a hazai élvonallal és az eddigieknél is komolyabb nemzetközi fellépőgárdával. 

 

Konkrét neveket egyelőre nem árulok el, az viszont biztos, hogy ezúttal olyan, a maguk műfajában túlzás nélkül legendának nevezhető főzenekarokat, headlinereket is elhozunk a magyar közönségnek, akik egyértelmű szintlépést jelentenek majd a Rockmaraton történetében. Lesznek köztük visszatérő kedvencek, de olyanok is, akik most először játszanak a fesztiválon. Érdemes figyelni a Rockmaraton online felületeit, mert december 1-től egészen karácsony napjáig egyfajta rock/metal adventi naptárként minden nap bejelentünk majd egy vagy több fellépőt. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan név lesz, akiknek sokan fognak örülni.

 

További információkért kövessétek a Rockmaraton weboldalát, közösségi felületeit, valamint a Metal.hu mostantól egészen a fesztivál napjáig rendszeresen jelentkező Rockmaraton-mellékletét, ahol folyamatosan olvashatjátok a legfrissebb híreket a 30. jubileumi fesztivállal kapcsolatban! 

Fotók: Máté Péter