Friss és ropogós, alig hűlt ki az Omnipresence korong, mi máris kifaggattuk a Rivers Ablaze tagjait. Alaposan körbejártuk a lemezt, a mögötte húzódó érdekes koncepciót, szó esett az egyre inkább elterjedő mesterséges intelligenciáról is, és persze jó pár érdekes dologra fény derült tartalmasra sikeredett interjúnk alatt. Kertész Márton gitárossal és Knapp Oszkár énekessel beszélgettünk.

 

 

Pár napja jött ki az új lemezetek, ami a negyedik a sorban. Gratulálok hozzá! Mi a legnagyobb / legszembetűnőbb változás az előző, a The Black Hole Era albumhoz képest, azon kívül, hogy szakítottatok egy már „hagyománynak” mondható dologgal? Elsősorban a frontborítóra gondolok.

Kertész Márton: Köszönjük szépen! A legfontosabb változás az, hogy most Tadeusz dobolta fel a lemezt és Moth (Ferenczi Márton) játszotta fel a basszust helyettem. Koncerten Moth amúgy a másik gitáros és Purnhauser Pál játszik basszuson, ők 2022 eleje óta velünk vannak, mint hivatalos tagok. Cséry Zoltán barátunk ezúttal nem szerepel a lemezen, én felelek a különböző synth hangzásokért. Ez nem volt tudatos, valahogy most így jött ki a lépés. A felvétel / keverés / master pedig szintén Moth keze munkáját dicséri! Zeneileg ez talán a legkomorabb albumunk, a második lezárás kellős közepén íródott 2021 első negyedében… De azért található benne pár reménysugarat jelentő dallamfoszlány!

 

A kiadvány borítóját ezúttal nem Saly Németh László festőművész munkája ékesíti, hanem az énekesetek, Knapp Oszkár készítette. Sőt, a logótok is erőteljes változáson esett át: Borbás „Grindesign” Róbertnek köszönhetjük. Valahol azt érzem, hogy a jelenlegi zenéhez ez az új logó / a kozmikus halál tematika / a cyberpunk hatású artwork sokkal jobban illik. Honnan jött az ihlet, hogy ezt meg kell lépni?

Knapp Oszkár: Az új logó az én unszolásom volt igazából. Őszintén olyan komoly bajom a régivel sem volt, csak úgy éreztem, kevésbé illik hozzánk. Robi régi jó barátom, és amikor megkérdeztem, nincs-e kedve hozzá, szerencsére rögtön igent mondott. Úgy gondolom objektíven kijelenthető, hogy csodás munkát végzett. 😊 Ami a borítót illeti, annak több verzióját is elkészítettem, azok közül választottunk ki egyet még év közben, de valahogy nem voltam vele teljesen elégedett. Aztán a megjelenés előtt pár héttel felb*sztam magam rajta és nekiültem újra nulláról kezdve, végül pár álmatlan éjszaka eredményeként létrejött a most látható cover, amire lényegében mindenki azonnali hatállyal rábólintott. Nevezhetném úgymond AI és ember közös munkájának, mert bizonyos elemekhez használtam azt is, de rengeteget szüttyögtem a textúrákkal, montázsolással, filterekkel, átszínezésekkel. Rákattantam eléggé, úgy gondolom, ha nem csak lustán beír az ember egy prompt-ot, hanem mondjuk az alkotott képből inspirálódva, ahhoz hozzáadva alkot valamit, abból elképesztően jó dolgok jöhetnek ki.

 

Nem árulok el nagy titkot, hogy továbbra is űrbéli billentyűkkel szőnyegezett, dallamos blackened death metalt hallunk az Omnipresence 10 tételében. Hogyan kell elképzelni az írói folyamatot? Tudom régebben Marci (Kertész Márton – gitáros / dalszerző) szinte egyedül képes volt megszülni egy teljes anyagot, Cséry Zoltán (billentyűs) közreműködésével. Most ez, hogy történt pontosan?

KM: Az írói folyamat nem változott, a harmadik lemezhez hasonlóan most is én írtam a zenét és Oszi a szöveget. Ennek az a prózai oka, hogy a lemez még a tagok csatlakozása előtt nagyjából kész volt. A folyamat lehet fog változni részben a jövőben, majd meglátjuk.

 

A Kertész / Knapp / Ferenczi / Purnhauser / Rieckmann ötös élőben is hozza a nívót. Hogy szokott próbálni a zenekar – ezt Tadeusz (dobos) kapcsán kérdem, ugyanis ő főállásban a Feröer-szigeteki TYR-ben püföli a bőröket. Ha épp nem ér rá, akkor előkerül a laptop és a programozott dobalapok, vagy van, akit ilyen helyzetben a dobcucc mögé lehet ültetni?

KM: Ha nincs Tad, nincs próba! Szerencsére eddig egyetlen egy alkalom kivételével (2022-es Prog Camp, ahol a From The Sky zenekar oszlopos tagja, Halász Illés barátunk segített ki) nem volt ütközés a TYR-rel. Megpróbáljuk úgy alakítani a koncerteket, hogy Tad mindig ott legyen.

 

Tadeusz-szal elég akkor a fellépések előtt próbálni párszor és működik a dolog?

KM: Igen.

 

 

Fentebb beszéltük, hogy a jelenlegi line-up plusz a session zenészek, név szerint Korbucz Sonya (a Sonya énekesnője / gitárosa) és Görögh Dániel (trombitás) közreműködésével készült az Omnipresence. Ők hogy kerültek a képletbe? A Sonya-val készült záró track, a Solar Wind különösen tetszik. Szövegileg és muzikálisan mi hatott rátok leginkább, amikor íródtak a számok / szövegek?

KM: Danit még a Kőbányai Zenestúdiós évek alatt ismertem meg, és volt egy dal, amibe mindenképp élő trombitát szerettem volna! Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, köszi Dani! Nagyon szeretem a trombita melankolikus jellegét, pont erre volt szüksége a dalnak!

KO: Sonyát pedig én győztem meg, hogy énekeljen a zárótételben. Amikor először hallottam a dalt, egyből az ő hangját képzeltem hozzá. Fun fact, hogy egyébként nem nagyon szokott feat-eket bevállalni, de miután a dalt átküldtem neki, az egyből meggyőzte. Úgyhogy neki is extra köszi innen is! 😊

 

Mennyire mondható koncepcionálisnak az Omnipresence? Külön sztorikat meséltek el a dalokban vagy valami láthatatlan szál összekapcsolja őket?

KO: Tulajdonképpen a szövegírás menete közben alakult ki a fejemben egy átívelő koncepció, ami egy szuperintelligens entitásról szól, aki jó szándék által vezérelve az univerzum elméit összekötve egyfajta kaptár-elmét létrehozva szeretné elérni, hogy a közös tudás és tapasztalat alapján egy jobb világot hozzon létre, de mivel ő maga is romlásból, gonoszságból és sötétségből teremtetett, valójában az ezáltal a megállíthatatlan végzetet és pusztulást hozza el. Picit elborult gondolat, tudom. 😊 Valamennyire reflektál a jelenkorra is egyébként, hogy az információ szabad áramlása egyben sajnos ugyanúgy magával vonzza a hazugság, ostobaság, gyűlölet és ellenségesség terjedését is. Laposföld hívők terjedő tábora, összeesküvés-elméletek virágzása, információtorzítás, propaganda, csak hogy néhány példát említsek.

 

Kicsit olyan érzésem van mintha a Skynet egy modernebb változata jelenne meg a szövegekben, amellett hogy a jelenkori sötét világot is tükrözi. Ez a kérdésem kifejezetten Oszihoz szól: említetted, hogy a lemezborító megalkotásakor mesterséges intelligencia vezérelte program is a segítségedre volt. Felhasználható tehát kreatív dolgokra is, viszont az alkotói szcéna az igaz művészet halálát jósolja meg általa. Hamarosan munkahelyek / grafikusi és animátor szerepkörök szűnnek meg, mivel az AI helyettesíti őket. Te mit gondolsz erről?

KO: Maga a „szuperintelligens entitás” dolog is az AI témakörből jött, mert az elméletek szerint a legfelsőbb, hetes szintű mesterséges intelligencia pont valami ilyesmire törekedne majd, hogy minden elmét összekössön. Ezáltal lényegében minden problémát megoldana és létrejönne a technológiai szingularitás amire sok kutató azt mondja, hogy ez valójában egyet jelentene a világvégével. 😊

Amúgy a kérdésedre válaszolva azt tudom mondani, hogy én a magam részéről, úgy tekintek az ilyen képalkotó AI programokra, hogy végtelen mennyiségű inspirációt lehet belőlük meríteni, de ha elvész belőlük az emberi kéz, akkor az igazi művészi érték is. Ezért is használtam csak egy eszközként a sok közül (egyébként magát a csápos kozmikus lényt magát kreáltam csak azzal). Maga az AI csak egy eszköz, a kérdés az, hogy mire és hogyan fogjuk használni, mi emberek hosszú távon. Segítségnek, inspirációnak hatalmas könnyítés lehet, de azért bőven vannak határai is. Ha relatíve ideálisan alakulnak a dolgok, akkor szerintem egy kicsit inkább úgy fog beépülni az életünkbe, mint az okostelefonok kamerái. Mert ha jobban belegondolunk, attól, hogy mindenki zsebében ott van akár egy high-end kamerával ellátott teló, még nem lett mindenkiből operatőr.

 

Úgy vélem, idáig ez a legegységesebb és legerősebb anyagotok a Rivers Ablaze életében. Elégedettek vagytok vele? Hangzásra gondolok, kidolgozottságra, apró részletekre, amin esetleg változtatnátok. Tudom, minden zenész a jelenlegi kiadványára a legbüszkébb. Hogy látjátok ezt?

KM: Én elégedett vagyok vele, de mivel 2021-ben íródott és akkor még cseppet másképp közelítettem meg pár dolgot dalírás tekintetében van 1-2 mozzanata a lemeznek, amit ma másképp is el tudnék képzelni. Hogy miért hagytam benne ezeket a részeket? Nem nagyon szeretek belenyúlni utólag dalokba és úgy érzem ez a korong egy tökéletes lenyomata az akkori lelki világomnak, hűen tükrözi az akkori dalszerzői törekvéseimet. Hazudnék, ha azt mondanám ez a legjobb lemezünk, nem is biztos, hogy ki akarnék/tudnék emelni egyet, mindegyikhez másképp kötődöm, mindegyiket nagyon szeretem. Mintha mindig a legfiatalabb gyereked kéne, hogy a kedvenced legyen! (haha) Szóval ettől függetlenül annak viszont nagyon örülnék, ha ez lenne az eddigi legsikeresebb anyagunk!

 

 

Ahogy változott a banda vizualitás terén (lásd: logó / frontcover) úgy fektettetek több energiát is a videoklipek készítésébe. Az előzőről nem olyan rég volt a The Claiming, aztán az újról az Undisposed Entaglement nótára készült klip. Erről beszéljetek kicsit! Hogy zajlott a forgatás és mi inspirálta a videó sztoriját?

KO: A „The Claiming’ klipje Farkas Zénó (Artphetamin) keze munkája, lényegében zero budget-ből sikerült összehozni egy szerintem nagyon hangulatos videót, ez igazából csak afféle mood video-nak indult, aztán végül olyan szexi lett, hogy nem akartuk degradálni. 😊 Az „Undisposed Entanglement” esetében már komoly, úgymond „rendes” forgatás volt, Lerch Petiék eszméletlen módon ráéreztek a zenekar meg a dal feelingjére, élmény volt a zenekaros részek felvétele, tényleg. Aztán amikor az erdős jelenetek leforgatása után megkaptuk az első vágatokat, én csak pilláztam, hogy tényleg mennyi effort és odaadás lett belepakolva. Mindkét klipet nagyon szeretem, és azt hiszem ezzel meg is húztunk egyfajta minőségi nívót is, amit a jövőben is tartani szeretnénk. Inkább legyen kevesebb klip, de az viszont legyen olyan, amit évekkel később is elégedetten nézhetünk majd vissza.

 

A lemezt jó párszor lepörgetve, egyre inkább azt érzem, hogy sokkal több van ebben a formációban, amit felszínre lehet hozni és dalok formájába önteni.  A zenekari kémia adott, az egymás közötti fúzió is működik. Hogyan lehet még ezt fokozni? Mi a következő lépcsőfok?

KM: Az én legfőbb célom mindig is az lesz, hogy alkossak, alkossunk a zenekarral, és persze a dalokat színpadra vinni. A következő lépcsőfok egy még izgalmasabb zenei világ megalkotása, megpróbálni elkerülni a sémákat, valami sajátot belevinni a dalainkba. Ha ennek tetejébe erre még kíváncsiak is emberek az már egy plusz, aminek felettébb örülünk, és ami miatt borzasztóan hálásak vagyunk, de ami engem illet mindig az lesz a legfontosabb, hogy olyat adjunk ki a kezünkből, ami szerintünk értéket képvisel.

 

Ássunk mélyebbre! Ha ez az anyag nagy része már 2021 tavaszán megvolt, akkor mi lehet most a kreatív kohóban? Ha az eddigi metódust vesszük, akkor Marci, a te tarsolyodban, titokban már ott lapul az ötös album. Fog ez változni a közeljövőben vagy a bevált módszerek szerint fogtok haladni?

KM: Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nagyon sok anyag van már, több lemezre is elég lenne, viszont nem szabad kapkodni. Miután kiléptem a Special Providence-ből 2018-ban iszonyatosan égett bennem egyfajta bizonyítási vágy, hogy mit tudok egyedül létrehozni. A nulláról kezdés sosem egy egyszerű dolog, az én esetemben meg ugye az volt, egy másik réteget akartam megszólítani, mint akihez az SP szól, szóval teljesen újonc voltam ebben a szcénában. De mivel most már bőven van zenei anyagunk, úgy érzem, már nem feltétlenül szeretnék évente kihozni egy lemezt (mondjuk idén 3 is kijött ha beleszámoljuk a másik projektem, az October Silence 2 lemezét), tudniillik ilyen szinten nem a legcélravezetőbb stratégia ez, az embereknek idő kell mire megbarátkoznak egy újabb zenekarral és ha ontják rájuk az információt az könnyen válhat kontraproduktívvá. Ha le akarnám egyszerűsíteni a gondolatmenetemet, úgy fogalmaznék, hogy mostanáig csak pusztán szerettem volna kiírni magamból mindent, ami felhalmozódott bennem, most már viszont azt is szeretném, ha a zenénk több erre fogékony emberhez is eljutna és ebben benne van az, hogy külföldön is tudjanak a létezésünkről.

 

Volna esély arra, hogy itthon összefogtok pár barátzenekarral és elindultok egy kisebb EU turnéra? Az utóbbi időben nem egy hazai együttest látok, aki időt / energiát / pénzt / vért nem sajnálva belevág ilyen körutakba és működik a dolog. A kemény, alázatos munka meghozza a gyümölcsét. Egyre igényesebb bandáink vannak, minőségi produkcióval és olyan zenével, ami simán megállja a helyét külföldön is. A ti esetetekben egyre jobban érződik ez, kezdi kinőni magát a dolog. Gondoltatok már erre, hogy ideje lenne útnak indulni?

KM: Ez természetesen egy nagyon nagy vágyunk, én személy szerint az alkotási folyamat mellett a koncertezést szeretem a legjobban az összes zenekari tevékenység közül és nincs jobb annál, mint amikor akár több héten át minden este színpadon vagy, mindig egy másik városban / országban. Akkor érik be igazán egy műsor, akkor játszik a legjobban egy zenekar, mert ott teljesen más körülmények vannak, mint a próbateremben. Szokták mondani, nem véletlenül turnéznak zenekarok! És emellett persze nagyon jó látni a különböző reakciókat, jó dolog szóba elegyedni a hallgatósággal, meghallgatni a véleményüket az új lemezről, stb. Visszatérve az eredeti kérdésre, nagyon is szeretnénk egy külföldi turnét, meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, mi maximálisan készen állunk rá!

 

A lemezbemutató koncert pedig most szombaton lesz Budapesten, a Dürer Kertben, az Exodikon és a Noble Victory társaságában! Minden egyéb fontos infó a facebook eseménynél!

Event: https://www.facebook.com/events/1478153002999655

 

Írta: Molnár Zoltán