Oroszország továbbra is rohamozza a Jinjer otthonát, Ukrajnát. Mivel a zenekar kinőtte magát Európa egyik legismertebb metalzenekarává, így egyúttal az ostromolt ország nagykövetei is lettek. Tatiana Shmayluk énekes és Eugene Abdukhanov basszusgitáros félelmet nem ismerve beszéltek hazájuk tragikus eseményeiről.

Az idei Bloodstock fesztiválon egy-egy szám között tengernyi átok elhangzott Tatiana szájából az orosz elnök irányában.

„Közülünk többen is elveszítették az otthonukat 2014 óta” – mondta a Home Back című szám intrójaként, mely a 2014-es donyecki rohamot részletezi. „Vissza akarjuk kapni a kib@szott hazánkat.„

A Jinjer jelenlegi működése eltér a megszokottól. Persze, amikor éppen koncerteznek – amit egész nyáron át meg is tettek, többek között a Slipknot társaságában is – azt teljes erőbedobással csinálják annak ellenére, hogy hazájuk kritikus helyzetének terhe a színpadra is elkíséri őket.

Ha szeretnéd támogatni a humanitárius segélyszervezetet, mellyel a Jinjer együttműködik, vehetsz egy pólót rajta az ukrán zászló színeivel itt. Mind zenészekként, mind a szervezet képviselőiként fontosnak tartják, hogy emlékeztessék a náluk szerencsésebb országokban élőket a helyzetükre.

„A turné elején olykor könnyekben törtem ki a színpadon” – mesélte Tatiana nem sokkal a Bloodstock koncertjük után. „Minden sor után meg kellett törölnöm a szemeimet.„

De hát a munka fontos, ugyanúgy, ahogy a rajongóktól érkező hatalmas támogatás a lengedező zászlóikkal, pólóikkal, szeretetükkel. Tatiana-ban azonban ez is kettős érzéseket kelt.

„Nekem ez nagyon nehéz. Csodálatos látni az emberek támogatását Ukrajna felé a világ minden táján, ugyanakkor kemény is. Eszembe juttatja, hogy szeretnék hazatérni.„

 

 

A Jinjer bázisa 2014-től kezdve Ukrajna fővárosában, Kijevben volt, tehát ez a város jelenti számukra az otthont. Tatiana és Roman Ibramkhalilov gitáros eredetileg Donyeckből származik, ott is nőttek fel. 2014 tavaszán jelentősen megemelkedett a feszültség Oroszország közeledése miatt a Krím-félszigethez, majd amikor egy vadászgép szállt el Tatiana és barátai feje fölött egy grillezés alkalmával, úgy döntöttek, elmenekülnek onnan.

Tatiana így emlékszik vissza az eseményre: „Piknikeztünk, nem messze a háztól, ahol laktam. ültünk a fűben, ettük, majd egyszer csak egy iszonyú hangra lettünk figyelmesek az égbolt felől – felnéztünk és láttunk egy gépet. Az volt az. Megragadtuk a cuccainkat, hazarohantunk, és elkezdtük kitalálni, hogyan lépjünk le, mielőtt túl késő lenne.„

Összepakoltak és Kijev felé vették az irányt, ahol Eugene Abdukhanov basszusgitáros élt feleségével. Már útközben is egyértelművé vált számukra, hogy nagy változások következnek.

„Már elkezdtek határt építeni a régiónk köré. Emlékszem, amikor átléptük, találkoztunk egy sráccal, aki fegyveres katona volt. Aztán fegyverropogást hallottunk nem messze tőlünk” – osztotta meg Tatiana.

A február óta tartó helyzet viszont már ennél is komolyabb. Eugene elmondása szerint Kijevben valójában „többé-kevésbé normálisan” folynak a dolgok, legalábbis folytak, mikor turnéra indultak. Keleten azonban „födi pokol”-ként jellemzi az állapotokat.

„Minden egyes nap szenvednek sérülést civilek” – mondta. „Minden egyes nap emberek tucatjai veszítik életüket. Nem érezheted magad biztonságban, mert minden nap rakétatámadások vannak.„

Néhány hónappal ezelőtt Eugene Vinnicja városban járt, ahol videót készített arról, ahogy egy barátjával kebabot vesznek. Egy hónappal később az épületbe, ahol a kebabos volt, egy orosz rakéta csapódott be. A támadás huszonnyolc áldozatot követelt, köztük három gyerek életét. Az áldozatok mindegyike civil volt.

Eugene így írta le az esetet: „ez olyan dolog, amit nem lehet szavakkal kifejezni„. Az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij az „embertelen” és a „nyilvánvaló terrorizmus” jelzőket használta, míg Dmitro Kuleba külügyminiszter szerint ez „háborús bűntény” volt.

„Pár jó barátom pont ott volt, és szenvedett. Szerencsére a barátom, aki megsérült, életben maradt, de még kórházban van. De sok-sok más ember, civil, meghalt” – mondta Eugene.

Tragikus módon ez nem volt egyedülálló eset. Eugene más barátait besorozták és a frontra küldték. Pár hete tudta meg, hogy az egyiküket, egy régi edzőtársát meggyilkolták.

Megvan az esélye, hogy a 35 éves basszusgitárost is behívják egy nap, azonban erre gondolni sem mer:

„Nem tudok erről beszélni. Két gyermek édesapja vagyok, és ha a frontra küldenének, el kéne hagynom a családomat.”

 

 

Turné alatt a merch-eladásokból támogatják a rászorulóknak segítő szervezeteket. A banda a turné végeztével is folytatni fogja segítő tevékenységét azzal, hogy gyógyszereket és szükséges felszereléseket intéznek és szállítanak el bajbajutottaknak.

„Van egy humanitárius szervezetünk, amiben mi és más országok emberei vesznek részt, és segítenek nekünk a szállításban” – magyarázta Tatiana. „Mi pénzt gyűjtünk, bevásárolunk nekik és eljuttatjuk például az időseknek a kórházakba.„

„Megszerveztük a segélyek eljuttatását Szlovákiából Ukrajnába” – folytatja Eugene. „Él ott egy barátunk, aki mindent megvásárolt nekünk és elküldte, mi pedig kiosztottuk. Azt hiszem, összesen legalább 5 tonnányi adományt kiszállítottunk.„

A Jinjer olyan projekteknek is segített pénzt gyűjteni, amelyek kereteiben az orosz támadásokban megsemmisült zeneiskolákat építik újra. „Ez a kultúra része és nem hagyjuk, hogy Putyin lerombolja” – jelentette ki Eugene. Ezeken kívül többek között mosógépeket, áramgenerátorokat, üzemanyagot is juttattak el menekülteknek. Sőt, katonáknak is szállítottak felszerelést a frontra.

„Feltesszük egy kamionra és elküldjük oda, ahol szükség van rá” – magyarázta Eugene. „Sok barátom, és a barátaim barátai vannak most a fronton, és még mindig hiányt szenvednek a katonák alapvető dolgokból. Vettünk nekik pár dolgot – az egyenruhától és cipőtől kezdve golyóálló mellényig és zseblámpákig mindenféle dolgot. Mindent, kivéve fegyvereket, mert azt nem vehetünk, de nagyjából minden mást küldtünk a frontra.„

 

 

Remélhetőleg hamarosan eljön az az idő, amikor a Jinjer ismét boldogabb projektekre helyezheti a fókuszt.

„Emlékeztetjük az embereket, hogy a háború még mindig tart” – mondja Eugene. „Már fél év eltelt, és világszerte sokan belefáradtak ezekbe a hírekbe. Ebből a szemszögből nézve segítjük az ügyet.„

Meg kell jegyezni, hogy minden nehézség ellenére Tatiana és Eugene továbbra is pozitivitáástól sugárzik. A basszusgitáros egy barátságos, mosolygós, Jason Momoara hajazó férfi, aki lelkesen beszél a brit doom metal Paradise Lost, Anathema és My Dying Bride iránt táplált rajongásáról, valamint arról, hogy a bandájuk sikeresebb, mint amire valaha számított.

Tatiana pedig nagyon izgatott a Slipknot-turné hátralevő koncertjei és az év fennmaradó eseményei miatt.

„A világ minden részén látom a[z adománygyűjtő] pólóinkat. Amikor az USÁ-ban voltam, egy koncerten láttam valakit, aki azt viselte, egyszerűen muszáj volt odamennem és megölelnem” – meséli büszkén.

Eugene számára csak a zene hoz egy kis megnyugvást: „Egyedül a színpadon tötött egy órában vagyok képes elfeledkezni a háborúról. Csak ekkor feledkezem meg az épp zajló szörnyűségekről. Ekkor, és amikor a családommal vagyok – semmi más nem segít.„

 

Forrás: Kerrang!