A finn Purtenance talán a kevésbé ismert nevek egyike, ám a ’90-es évek elején jelentős szerepük volt a finn death metal karakteres jellemzőinek kialakításában olyan bandák mellett, mint a Sentenced, Demigod vagy a Convulse. Illetve ellentétben az említett kortárs zenekarokkal, azon kevesek egyike, akik nem hogy elhagyták volna az old school vonalat a nagyobb közönséget vonzó populárisabb vagy progresszívebb irány javára, inkább csak jobban elmélyültek a zenei extrémitás adta lehetőségekben.
A debütáló, Member of Immortal Damnation című lemezüket követő hosszú, két évtizedes szünet után új felállással, ám a régi lendülettel tértek vissza 2012-ben. Külön kiemelendő, hogy az akkortájt az old school death metal újabb hulláma miatt szinte tömegesek voltak nagy visszatérések. Olyan már klasszikusnak számító bandák jelentkeztek új hanganyagokkal, mint pl Carcass, Pestilence, Autopsy, Massacre, vagy Morgoth, ám ezen visszatérések nagy része felemás, vagy egyenesen felejthető kiadványokat eredményezett, és nem lett több holmi nosztalgiánál, ami csak erőtlen imitálása volt az adott bandák korai stílusának. Azonban a Purtenance azon kevés kivételek egyikét adta, akik kellő nyomatékkal és megújulási ambícióval is hozzá tudtak tenni a korábbi munkásságukhoz, és nem csupán rég elmúlt fiatalkorukat vagy aranykorukat szándékozták újra átélni. A The Rot Within Us az ötödik teljes Purtenance albumként sikeresen megcáfolta a korai finn death metal bandák rejtett félelmét, az önismétlés unalmába való kifulladást, ami talán a legfőbb motivációjuk lehetett a stílusváltásra. Az intenzitás mértékével és a hangzással való kísérletezés a banda esetében elegendőnek bizonyult ennek elkerülésére.
A visszatérésük korai időszakában inkább a brutalitásra helyezték a hangsúlyt, illetve annak a még nyers téma- és hangzásvilágnak a finomítására, amit a debütáló lemezükön lefektettek. Az új album pedig némileg dallamosabb aspektusba helyezi ugyanezt kevésbé zajos hangzás keretében. A finn death metalra a kezdetektől jellemző volt egy rendszeresen visszatérő magasabb szólamú, egyszerűbb dallamos téma, ami egyrészt kontrasztot képez a zajos riffek primitív alapjával, másrészt kiegészítő elemként ad a zenének egy fogós karaktert. Ez a Purtenance esetében sincs másképp, azonban a megszokottnál gyakrabban nyúlnak lassabb, súlyosabb doom hatású témákhoz. Ezek egy kissé borúsabb hangételt eredményeznek, de az átmenet nélküli felgyorsulásokat nagyszerűen kiemelik. Zenéjük fókuszában így a kíméletlen intenzitás marad. Nagyvonalakban mindegyik Purtenance album azonos recept alapján készül, ami részben elég egységessé teszi a diszkográfiájukat, részben kizárja a csalódás lehetőségét.
Írta: Oroszi István
