A Lowest Form ugyanabban az old school brutalitásban gyökerezik, amely a kezdetektől fogva meghatározta a zenekart, ugyanakkor letisztultabb hangszereléssel, erőteljesebb dinamikával és szélesebb körű hangulattal szolgál, anélkül, hogy az intenzitásból bármit is feláldozna.
Megjelenésük óta a 200 STAB WOUNDS a szüntelen turnézással, az erőteljes élő fellépéseikkel, valamint az emlékezetes és egyben kegyetlen dalok megalkotása iránti rendíthetetlen elkötelezettségük révén a modern death metal egyik legizgalmasabb szereplőjévé vált. A Lowest Form című albummal Steve Buhl (ének, gitár), Raymond Macdonald (gitár), Todd Thompson (basszusgitár) és Owen Pooley (dob) tovább építik ezt az alapot eddigi legerőteljesebb dalgyűjteményükkel, amelyben a könyörtelen agressziót dinamikusabb tempóval, emlékezetes hangszereléssel és fokozott feszültséggel egyensúlyozzák ki, ami megéri, hogy újra és újra meghallgassuk.
Bár az alapok továbbra is egyértelműen a 200 STAB WOUNDS stílusát tükrözik, a Lowest Form egy olyan zenekart mutat be, amely egyre magabiztosabbá válik a dalírás minden területén. A riffek erőteljesebben hatnak, mert teret kapnak a kibontakozásra; a tempó természetesen váltakozik a robbanásszerű erőszakosság és a forrongó feszültség között, és minden dal megőrzi saját, egyedi identitását, miközben hozzájárul az album egészének lendületéhez. A hangulatos szintetizátoros közjátékok textúrát adnak a zenéhez anélkül, hogy elnyomnák a gitárokat, míg a Symbolic In Glory című dalban hallható spoken word rész jól mutatja, hogy a zenekar nem pusztán az újdonság kedvéért, hanem a dalok szolgálatában hajlandó bővíteni zenei palettáját. Az eredmény egy olyan album, amely kétségtelenül a klasszikus death metalban gyökerezik, ugyanakkor egy olyan zenekart mutat be, amelynek dalírása új szintre lépett a fókusz és a kifinomultság tekintetében.
„Nagyon izgatottak vagyunk, hogy végre kiadhatjuk a Lowest Form albumot a világnak” – nyilatkozta a zenekar. „Ezen az albumon keményebben dolgoztunk, mint életünkben bármikor. Nagyon büszkék vagyunk rá, és reméljük, hogy ti is ugyanúgy élvezni fogjátok, mint mi. Találkozunk valahol a világban. Itt van hát egy új fejezet!”
Ez a fejezet az album nyitódalával és vezető kislemezével, a Pangs Of Conscience-szel kezdődik, amely dal jól tükrözi az albumon az agresszió és az önreflexió közötti egyensúlyt. A zenekarra jellemző vad erő által hajtva, miközben az önreflexió, a felelősségvállalás és a személyes fejlődés témáit járja körül, a dal jól megragadja az album átfogóbb dalszerzői megközelítését: a zenekarra jellemző vad erőt nagyobb dinamikai kontrasztokkal és introspektívabb szövegvilággal ötvözi. „Ez a dal arról szól, amikor az ember életében eljut egy olyan pontra, ahol néha olyan hibákat követ el, amelyek ellentmondanak annak, aki valójában emberként, és újra meg kell találnia önmagát” – magyarázza a zenekar. „Ez a dal zeneileg és szövegileg is az egyik legdinamikusabb, amit valaha írtunk, és nagyon büszkék vagyunk rá.”
