A legendás zenekar dobos soha nem gondolta volna, hogy zenei karrierje közel négy évtized után még mindig aktív. Több mint 38 éve az extrém metal egyik legkitartóbb karrierje után Paul Mazurkiewicz, a Cannibal Corpse dobosa szerint a banda még mindig napról napra fejlődik.

Jacob Ridenourral beszélgetve a Wildman podcastben Mazurkiewicz az életről, a hosszú életről és a death metal egyik legbefolyásosabb bandájának valószínűtlen kitartásáról elmélkedett.

„Elég jól megy a dolog. Nem panaszkodhatok. Persze csak napról napra haladok” – mondta Mazurkiewicz. „Azt hiszem, csak a lehető legteljesebben kell élni az életet, nem számít, mi történik. De igen, összességében jó helyen vagyok mind személyesen, mind a zenekarral és minden ilyesmivel. Szóval igen, egyáltalán nem panaszkodhatok.”

A dobos, aki Alex Webster basszusgitárossal együtt alapította a zenekart, elismerte, hogy szürreális érzés közeledik a banda 38. évfordulójához.

„Őrület belegondolni, hogy a zenekar 38. évfordulójához közeledünk” – mondta. „Természetesen én és Alex vagyunk a két eredeti tag, akik az első naptól kezdve ott vagyunk. Micsoda utazás volt ez, micsoda utazás.”

Az évek ellenére a zenekar lendülete nem csökkent. Mazurkiewicz szerint különösen nagy öröm látni, hogy a csapat továbbra is egy biztos pont marad a rajongók körében, miközben továbbra is új zenéket adnak ki és rengeteget turnéznak.

„Az a tény, hogy még mindig itt vagyunk és relevánsak vagyunk, és úgy érezzük, hogy jó zenét csinálunk, és a rajongók kijönnek, hogy lássanak minket – ez egy nagyszerű érzés” – magyarázta. „Addig folytatjuk, amíg csak tudjuk. Nyilvánvaló, hogy egy ponton véget kell vetni, de napról napra haladunk. Akárhogy is, remekül megy. Boldogok vagyunk, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk, és hogy ilyen rajongótáborunk van. Ez egy csodálatos dolog.”

Amikor a zenekar a 80-as évek végén megalakult, Mazurkiewicz bevallja, soha nem gondolta volna, hogy közel 40 évvel később még mindig koncertezni fognak.

„Alapvetően tinédzserek voltunk amikor elkezdtük, így a mentalitásod egy kicsit más” – mondta. „Akkoriban azt gondoltad: „40 vagy 50 évesen zenekarban játszani? Ennek semmi értelme.’ Úgy gondoltuk, hogy a zenekar élettartama sokkal rövidebb lesz.”

Ezek a korai elvárások nem igazán öregedtek meg: „Emlékszem, hogy azt gondoltam: ‘Amikor 40 leszek, valószínűleg letelepedek, családot alapítok, meg minden'” – folytatta.

„De idén 58 éves leszek, és ki gondolta volna, hogy még mindig egy death metal bandában fogok dobolni, és hogy még mindig olyan jól fogunk teljesíteni, mint most?” Valószínűleg jobban állunk, mint valaha is álltunk ezekben a dolgokban.”

Mazurkiewicz számára a Cannibal Corpse-hoz hasonló zenekarok fennmaradásának oka végső soron a szenvedélyen múlik. „Ha elkezded ezt csinálni, és szereted, akkor ez a szenvedélyed, és ezt akarod csinálni” – mondta. „Ha egyszer már beléptél az ajtóba, és jól mennek a dolgok, miért akarnád abbahagyni?”.

Sőt, olyan veterán rockikonok, mint a Rolling Stones, mutatott rá, mint bizonyíték arra, hogy a művészek ritkán hagyják abba, ha még mindig megvan bennük a képesség és a lendület.

„Ez az életed” – tette hozzá Mazurkiewicz – „Addig csinálod, amíg csak tudod. Az egészségtől és minden mástól függ. Meg tudjuk csinálni még öt évig, tíz évig? Ki tudja? Soha nem gondoltuk volna, hogy már most ilyen sokáig fogjuk csinálni.”