Január 25.-én végre elérkezett Budapestre is az Ensiferum önálló turnéja, Winter Storm Over Europe néven és hozták magukkal a Freedom Call és Dragony zenekarokat is. A koncert a Barba Negra Blue Stage-en kapott helyet, amelyet szép számmal meg is töltöttek a rajongók már az első zenekar ideje alatt. Kapunyitás után nem sokkal érkeztünk, amikor is még várni kellett egy keveset a sátorba belépésre, mert a VIP beszélgetés elhúzódott, így csak később jutottunk be. Már a kezdés előtt látszódott, hogy nem lehet szellősen állni majd a koncertek alatt, hiszen pillanatok alatt megtelt a kék színpad, ezzel is bizonyítva, hogy még mindig nagy igény van egy önálló Ensiferum turnéra, plána ha 2 másik, ilyen remek banda csatlakozik hozzájuk.
A kezdésig hamar elröppent az idő és máris kezdett az osztrák Dragony. Személy szerint nem ismerem a munkásságukat, azonban a közönség egy jó része nagyon aktív és lelkes volt, sokan énekelték is a számokat. A bécsi csapatnak nem sok idő jutott a bemutatkozásra, körülbelül 40 percet játszottak, azonban azt tökéletesen ki is használták. Nem volt felesleges beszéd és időhúzás, simán lenyomtak 9 számot. Az osztrák csapat tökéletesen bemelegítette a közönséget, volt énekeltetés, ugráltatás, minden, ami egy jó kezdéshez kell. Maria Nesh és Siegfried Samer énekesek szuperül kiegészítették egymást, tökéletes összhangban voltak. A színpadképükre nem lehet panasz, nagyon feldobta a látványt a színpadra rakott világítós bokrok, valamint a zenészek egységes öltözködése is, nagyon jó volt rájuk nézni.
A Dragony erős kezdése után jött az általam nagyon várt nürnbergi csapat, a Freedom Call. Őket már sokkal jobban ismertem, mint a Dragony-t, így különösen vártam a koncertjüket. A német csapat a legutóbbi albumuk címének megfelelően (Silver Romance) mindannyian ezüst és csillogós ruhában léptek színpadra, ezzel egy nagyon hangulatos képet adva magukról. Az eljátszott számokban már kevésbé jelent meg az új album, hiszen mindössze 9 számot játszottak és abból csupán 1, az album címadó dala, a Silver Romance szerepelt a setlist-ben, azon kívül csak a régebbi lemezek számaiból válogattak. Személy szerint egyáltalán nem bántam, hogy játszottak visszamenőleg egészen az Eternity albumig, hiszen az az egyik kedvencem tőlük. A Chris Bay énekes vezette csapat hozta az általam felállított elvárást feléjük, hiszen végig a csúcson volt a hangulat, mozogtak, ugráltak és ők maguk is nagyon élvezték a show-t, ami átragadt a közönségre is. A budapesti állomásra már visszatért a turné eleji kis betegségből a dobos, Ramy Ali is, így nálunk már teljes felállásban játszottak, legnagyobb örömömre. Kevés olyan energikus és pörgős dobos van, mint ő. Egyetlen másodpercre sem hagyja abba a dobverők pörgetését, dobálását, még a számok közben sem. A két gitáros, Lars és Francesco remekül kiegészítették egymást, volt közös mikrofonba éneklés, táncolás, ugrálás. A turné első napjaiban megjelent új daluk, a Heavy Metal Happycore is eljátszásra került, azonban az eredetitől eltérő módon sajnos nem Petri Lindroos, az Ensiferum énekesének a közreműködésével játszották el, hanem csak magukban, azonban így is elképesztő hangulatot hozott a sátorba ez a szám, látszólag mindenki nagyon élvezte. A setlist végére örök klasszikus Freedom Call számok kerültek, amelyek tökéletes zárásai voltak a koncertjüknek. A 2024-es Analóg Music Hallban megtartott önálló bulijuk után ez a koncert egy jóval rövidebb változat volt, ám így is bebizonyították, hogy miért is volt helyük ezen az estén a színpadon. Személy szerint nagyon várom, hogy valamikor visszatérjenek hozzánk egy hosszabb koncerttel, hiszen mindig tudnak valami újat mutatni, amivel megerősítik, hogy miért is annyira „happy metal” zenekar.
A Freedom Call után megpihenhettünk egy kicsit, azonban hamar érkezett is az est sztárja, a finn Ensiferum. Legutóbb tavaly februárban jártak városunkban, a Paganfest keretein belül, az Alestorm és másik 3 zenekar társaságában. Az után a koncert után mindenkinek lehetett egy kis hiányérzete, hiszen ott nem ők voltak a főzenekar, így csak egy rövidebb műsoridő jutott nekik. Ezt kárpótolva ezen az estén egy szépen összerakott, 14 számos setlist-tel készültek, vegyesen válogatva a legújabb és régebbi albumok slágereiből. A koncert elejét erősen indították az új album egyik számával, a Winter Storm Vigilantes-el, amivel nagyon jól megalapozták az estét. A basszusgitárosuk, Sami Hinkka hihetetlen energiával nyomta, folyamatosan foglalkozott a közönséggel, tapsoltatta, ugráltatta őket, miközben ő maga is 100%-os energiaszinttel tolta végig a koncertet. A 2020-ban a zenekarhoz csatlakozott szintis, Pekka Montin most egy kicsivel kevesebb szerepet kapott a megszokottnál, hiszen csak 2 szám erejéig hagyta hátra a színpad hátsó felén felállított szintetizátorát és jött előre énekelni, a többi számnál, amiben érintett, hátulról énekelt. Markus Toiovonnen gitáros a tőle megszokott módon kicsit visszafogottabban nyomta a Sami-hoz képest, de a folyamatos mosolygásával csupa jókedvet árasztott. A koncert közepe felé felkonferálták a színpadra a Dragony énekesnőjét, Maria-t, hogy együtt eljátsszák az új albumon helyet kapó Scars in My Heart című számot. A setlist többi része is rendkívül változatos volt, szinte mindegyik nagy slágerük helyet kapott a fellépés során, aminek láthatóan a közönség is örült, hiszen mégiscsak az old school Ensiferum az igazi. A ráadás 3 szám során még mindenki kibulizta magát, ott már igazán a tetőfokán volt a hangulat. A színpad végig szépen meg volt világítva (aminek fotósként kifejezetten örültem), a zenészek pedig folyamatos mozgásban voltak, ezzel is bíztatva mindenkit a közönség soraiban a mozgásra. Egy percig sem hagytak unatkozni minket, a játékidejük gyönyörűen ki volt töltve minden jóval, amit egy Ensiferum koncerten kapni lehet. Petri Lindroos énekes hangja csodásan betöltötte a kék sátrat, nem lehetett hiányérzete az embernek.
Összességében elmondható, hogy az Ensiferum több, mint 30 évvel a háta mögött is egy fantasztikus zenekar, akik minden egyes alkalommal tudnak újat mutatni a közönségnek a hihetetlen energiájukkal és kiállásukkal. A közönségről is elmondható, hogy hatalmas igény van részükről a zenekar munkásságára, rég láttam ennyire önfeledten mozogni a közönséget egy koncerten. Számomra még inkább felemelő volt az este a Freedom Call társasága miatt, illetve, hogy 3 ilyen remek együttest volt lehetőségem fotózni, innen is köszönöm az Ensiferum csapatának a lehetőséget!
Fotógalériánkhoz KATT IDE!
Írta és fényképezte: Csukás Nóri
