A jól megérdemelt szabadságom közepére esett ez a koncert és az a duplapluszjó, hogy a Csepel szigeteken tartózkodtam a telkünkön. Gondolhatná az egyszeri haladó, hogy ennek milyen mákja van. Nos, a Csepel sziget tömegközlekedése ugyan megoldott, de rendes időanomáliákba lehet keveredni és ehhez egy csomó gyaloglás is hozzájárul a nem éppen megfelelően telepített Volán és BKV megállóhelyek miatt. Szóval, hogy a húsz kilóméteres távot megtéve eljussak a Barba Negrába már útra kellet kelnem délután négykor az iszonyat kánikulában. A buszon meleg volt nyilván, de úgy terveztem, hogy Csepel meghitt belvárosában majd iszok egy jó korsó hideg seritalt. Nos, két kilométer hiábavaló és hasztalan szédelgés után egy „Tegyük jobbá Csepeltet” politikai csődülethez érve felkérdeztem őket, hogy mégis hol a faszban lehet itt meginni egy korsó csapolt sört (itt már mindegy volt milyen). Szegény aktivisták se tudták, illetve amit tudtak az 15 percre volt, de azt ajánlották, hogy vegyek az Aldiban sört azt igyam meg a Szent Imre téri parkban. Hát így is tettem. Az Aldiban megtudtam a full temuba öltözött helyiek vidám diskurzusából, hogy a Temun már nem lehet utánvéttel fizetni és dögöljenek meg. A szökőkútnál egy hajléktalannak tűnő tag lefürdött előttem, itt végleg feladtam a városrész felfedezést és irány a Szállító út, akármi is lesz még útközben.

Barba Negra…nem a kedvenc helyem, de nem a megközelítés vagy a hangzás miatt, hanem a büfében lévő kiszolgálás tempója miatt. Kurvára utálok sorban állni, itt pedig, ha sokan vannak, akkor általában elesik a pult. Mivel erre a bulira kevesen jöttek most semmi gondom nem volt ezzel és még a csapolt Borsodi is jó volt egy ezresért. Lehet a pult is fejlődött az utolsó ottjártam óta, de az is biztos, hogy a Borsodi javított valamit a sörein, mert kifejezetten „jó” most és a fejem se szakadt szét tőle még másnap sem.

Elsőnek a merchpultot csekkoltam le, de sajnos az Exterimnation Dismemberment minden pólómintájából hiánycikk volt a rám való méret és a rövidgatya is elfogyott, hanghordozó pedig semmi, pedig be akartam vásárolni. Viszont végre lett egy Slaughter in the Vatican pólóm, amit pont 35 éve szeretnék. Ekkor összefutottunk Klye Thomas-al az Exhorder énekes/gitárosával és ment is a fotó, elég vagány.

A Ragály kezdett a még bánatosan kongó teremben. Eddig kimaradt nekem, de annyiban-képben voltam, hogy a Christian Epidemic vagy Epidemic valamelyik oldalhajtása vagy utódbandája ez. Én a korai időszakban nagyon szerettem a CE-t de valahogy a harmadik lemez után szerintem kifulladt a banda, pedig nagyon jól indultak és itthon eléggé népszerűek voltak és még zeneileg is egyedi volt, amit csináltak. Gondolom ott csúszott meg a dolog, hogy ők is a „hazai piacra” dolgoztak ami szerintem egy idő után inkább hátrány. Nos, amit itt koncertem hallottam az a CE egyenes folytatásának tűnt. A tavaly megjelent az Elkárhozott címre keresztelt albumuk nagy része került terítékre ezen a fellépésen. Én becsülettel végignéztem a hangversenyüket, de a lemezanyag ismeretének a hiányából kifolyólag nagy dolgokat nem tudok írni.  A dobosuk játéka kifejezetten tetszett, mint kiderült, játszik a Malediction-ben és a cseh Fleshless-ben is, A többiek is rendesen helyt álltak, de sajnos nagyon közönségük se volt. Majd valami klubban…..lemez beszerzés alatt….

A Magma Rise koncertje nekem kimaradt, mert a hawerokkal dumáltunk és italoztunk kint. Számomra a Mood és a mindenféle osztódással szaporodó utódzenekaraik teljesen közömbösek. Értem és tudom miért jó ez, de abszolút nem az én zeném. Ilyen Hammer melléklet miatt megvan jó pár lemezük, de általában egy hallgatás után a polczon porosodnak. Ez van. Pedig egy rocktörténeti szenzáció is volt, mégpedig azért, mert Klye Thomas az Exhorderből fellépett velük egy számban. Mindegy…ha kérdezik, majd azt hazudom, hogy láttam haha…

Szerencsére az Extermination Dismemberment turnéja összeért az Exhorder portyájával, szóval tényleg mázlim, volt mert mindkét banda nagy kedvencem. Az exDism-et már láttam kétszer akkor még jóval kisebb színpadokon és azon el voltak kissé veszve, de erre a turnéra nagyon felszívták magukat. Már az előzetes felvételeken néztem, hogy mennyire pacek lett a brigád. Ugye a csapat Belarusz és mi itt Magyarországon könnyen összemossuk, hogy akkor ezek is szovjetek voltak, így a vicces/nem vicces sztereotípiák kis részének megfeleltek. Eléggé kommandós és/vagy kasszafúró kinézetű arcok roppant szigorúan adagolták a brutaldeath tételeket, amelyek mindenféle melódiáktól mentesek voltak. Én nagyon bírom az ilyen bandákat és az ExDis kurvára felhúzta magát az élbolyba. Ritán állnak ki az ilyen szintű zenekarok ennyire egységes színpadképpel. Ilyen viszonylatban még egy Suffocation-t is leköröznék. Egyen golyóálló mellények egyéni feliratokkal, mindenki full feketében rendes mozgással. Ez ugyan nem túl sok, de más banda ennyit se tesz bele. Van, aki felmegy a crocs papucsban és egy kinyúlt Autopsy pólóban, fürdőgatyában azt szevasz. A koncert nagyjából negyven perces volt és túl nagy megfejtések nem voltak, adagolták ránk a betont mint a szar. A hangzás kiváló volt, amit tovább fokoztak a folyamatos bassdroppokkal és egyéb effektekkel, amelyek néha még sokáig lent tartották a frekvencia tartományt a végbelem környéken. A végén kaptunk egy Devourment feldolgozást, csak hogy mindenki tudja, merre van az arra. Én már alig tudtam, annyira megbaszott ez az egész. Tökéletes brutaldeath koncert volt.

Exhorder! Na végre! Nem vagyok egy thrash metal fanatikus, groove metalt meg szinte nullát hallgatok, de amit az amerikaiak letettek az első lemezükkel az asztalra az fenomenális. Iszonyat intenzív és bunkó zene jó kemény szövegekkel és egy igazán figyelemfelető borítóval. Nagybetűs METAL!! Slaughter in the Vatican uralkodik! A második The Law lemezük kissé fura, de én azt is szeretem, de ezek az újabbak viszont egyáltalán nem mozdítanak meg bennem semmit. Az előzetes dallista alapján a Vatikáni akasztás 4 számmal a Törvény egy számmal szerepelt, de volt ahol (állítólag más gázsiért) a teljes Slaughter lemez lement. A kezdésre elég szellősen, de azért megtelet a színpad előtti rész és beindult a mészárlás ahol az első meglepetést az okozta, hogy a másodgitáros Pat O’Brian volt, aki a Cannibal Corpse-ban fejszézett jó pár szezonon keresztül, de némi fegyveres ámokfutás miatt megroggyant a karrierje. Kyle Thomas az egyetlen eredeti tag, immár gitározott is az éneklés mellet és látszott rajta, hogy baromira élvezi az egészet akárcsak mi. Szóval jöttek vegyesen a számok a lemezekről egész jó hangzással, de baromi nagy intenzitással. Természetesen a pápalógatós lemez kellemetes zöngéire indultak be a népek leginkább. Előkerült a The Law lemez Black Sabbath feldolgozása, az Into The Void is nyilván Ozzy öregapánknak dedikálva. Ami még megemlítendő, az a dobos, Sasha Horn koma játéka volt. Az ipse igazi vándormadárnak tűik, de ide nagyon jól beilleszkedett, nyomta a showt amire a csak a cájg mögött lehetősége akadt. Bőgőn Jason Vibebrooks dörmögött, de akárcsak Pat, inkább csak a saját térfelén bazsevált a showt Klye vitte el, aki amúgy egész sokat dumálgatott a számok között. Mivel jó közönség voltunk, választhattunk még egy számot az anális élvezetek vagy a bitófa közűl. A végén úgy alakult, hogy a végbélen át közösülés után csak jött az akasztás is, ezzel egy szám híján lement az egész Salughter in the Vatican lemez így igazán tökéletesre csiszolódott ez az este.

Gondolom a végére már senki se kíváncsi, de leírom. A Ráckevei HÉV-en indulásig jó fél óra várakozás után 55 percet zötyögtem egy maréknyi fradistával majd a faluban jó negyvenöt perces baktatás közben még majdnem besz….. (Beszorult a lába a biciklitárolóba! – a szerk.)

Kemény egy éjszaka volt.

Írta és fényképezte: Pester