Némiképp szentimentális felhangú lesz ez a beszámoló, ami talán nem illik egy death metal fesztiválhoz, de muszáj kiírnom magamból. Pont fél évvel ezelőtt majdnem leadtam a kulcsot egy eléggé durva egészségügyi probléma miatt, és akkoriban azt éreztem, hogy örülhetek majd annak is, ha valaha még mehetek egy kört a 6-os villamossal. Nos, valami felsőbb hatalomnak úgy tűnik további tervei voltak velem ezért muszáj volt a kapott második esélyből két napot elpazarolnom egy jó kis retkülésre a jubileumi 10. Flesh Party-n. Én egyébként az ilyen fesztiválokra inkább azért megyek, hogy bandázzak a haverokkal meg részegeskedjünk kiszakadva a hétköznapokból a zenei tartalom csak másodlagos.
Tizedik alkalommal került megrendezésre a Hús parti, nekem pedig a hetedik látogatásom volt az idei. A fesztivál Budapestről kocsival 3 óra alatt elérhető kényelmes tempóban, ez 170 kilométer utazást jelent. A fesztivál profiljába csak a brutaldeath, death, slam, goregrind és némi sima grind fér bele. Ez bőven jó nekem, nem hiányzik innen semmi. A két nap alatt 20 banda zúzza meg a közönséget a headlinerek pedig olyan nevek voltak idén, mint a Krisiun és az Incantation. Az eddig legnagyobb név talán a Suffocation volt, akik tavaly basztak oda ugyanitt. A bandák fele csehszlovák így kedvezve az ottani közönségnek. Ebből az következik, hogy nincs nagy tömeg és a fesztiválterületen se kell kilómétereket gyalogolni. Szerintem olyan 300-400 ember lehet maximum a publikum. A fesztivál a Vág folyó közvetlen közelében van egy erdős részen, a folyó egyik kanyarulatában egy kilóméterre Sered városától. Baromi feelinges a fesztivál környezte: madárcsicsergés, horgászati és strandolási lehetőség, szúnyog és kullancs hegyek, habár ezek idén elkerültek minket. Maga a kemping ingyen igénybe vehető csak a fesztivál területre kell jegy 65 euróért. Bent egy rendes kőházban van a büfé frankó csapolt sörrel és egyéb lőrékkel. A sör korsója 2,5EUR és Bernard. Alapvetően az egész organizáció és fesztiválhangulat olyan, mint ha a 10 évvel ezelőtti Obscene Extreme fesztivált egyötödére csökkentenék, ami bőven elég is így nyugdíj elött.
A szokásos fesztiválteamünk idén megcsappant létszámmal indult neki a megpróbáltatásoknak. Hawer a sofőr meg én is beszoptunk némi torok nyavalyát, de gondoltuk majd a pia gyógyít. Már odafelé is benéztük az utat, így a Pilisen átvágva jutottunk el Esztergomba majd Párkányban azonnal be kellett menni egy csehóba, mert Hawer szerint ott még lehet dohányozni. Ennek azért nem volt értelme, mert cigink se volt, én pedig már biztos nem fogok soha bagózni, de mindegy, mert a csapolt ’73-as Zlaty jól esett. Érsekújváron egy Kauflandban feltöltöttük a készleteket és délután egyre meg is érkeztünk a kempingbe, ahol is a magyar kommandó már megkezdte a terheléses májvizsgálatot. Mivel a druszámék túl nagy sátorral jöttek én ki is találtam, hogy náluk fogok cellázni, így megspóroltam egy sátorállítást, ami jól is jött, mert Hawer rommá baszott Teszkós sörsátrát csak nagy mérnöki szakértelemmel tudtuk összerakni a tűző napon, hogy kibírjon két napot. Csóró cucc már kapott egy-két keményebb behatást az elmúlt években, de a több méter powertape és Trendkill haver házi pálinkája segített. Mivel vagy két óránk volt az első banda kezdéséig mindenki nekiállt bevinni, amit csak tudott a szervezetébe mintha a világvége következne. Ennek általában az a vége, hogy az első öt banda kimarad a második ötről meg emléke sincs senkinek. Kezelőorvosom és gyógyszerészem javaslatára én némileg fékezett habzással toltam a partit a halálközeli élményem miatt, ezért a nyitó death metalos Souls to Deny műsorát végig is sikerült néznem viszonyleg tisztán miközben beszereztem a fesztiválmörcsöt. Nyilván itt már a nyitó banda is úgy szól, mint az állat a Vomitrosound nevű helyi hangosítóbrigádnak köszönhetően. Aztán itt némi anomália volt, mert ugyan emlékszem, hogy belenéztem ebbe-abba, de a telefonomon lévő képek alapján se tudom beazonosítani mikbe, de a running order szerint ezek a bandák bazseváltak a délután folyamán: Funus, Dobytci Mor, Embalmed. Aztán jött végre egy magyar banda is a Padlizsán. Hát basszamki, totál nem emlékszem mi volt itt. Azt tudom, hogy elmentem bevenni a gyogyóimat a sátorhoz de utána….igen. Az viszont tuti, hogy bejött a népeknek mert minden harmadik emberen Paediatrician merch volt még másnap is. Persze eddigre a sátornál már elég keményen nézett ki mindenki, teljesen beszámíthatatlan arcok estek-keltek mindenfelé és közben ment a harc, hogy mi üvöltősön a JBL-ből nyilván tök feleslegesen, mert a kempingben is lemezminőségben szólt a színpadon küzdő banda. Viszont sikerült visszakeverednem a színpad elé a mexikói Urtikaria Anal műsorára. Ha éltetek még topa pornógoregrindot ez annak a prototípusa volt. Teljes random gore témák a szokásos énekhangokkal teleröfögve. A népek nyilván csapatták rá, ahogy kell. A nagy látványosság a kissé molett szakállas szopóálarcos énekesen figyelő műcsöcsök voltak, amelyek néha világítottak is. Egynek elment. Eddigre Hawer és a szállásadó druszám már öntudatlanok voltak szóval az olasz Putridity-t a szlovákiai haverokkal csapattuk végig habár Áripi (E) nem biztos, hogy látta, mert beleesett a folyóba ki tudja hogyan és mikor. Pár éve már felléptek itt a digók, de annyira rossz volt a hangzásuk a dobgép miatt, hogy egyszerűen élvezhetetlen volt. Most élő dobossal jöttek és kiköszörülték a csorbát, majd a fesztivál legjobb buliját tolták. Olyan minőségében okádták a pofámba az überblaszt brutaldeath-et, hogy csak pislogott az én sokat látott szemem is. Tempóban, hangzásban, brutalitásban, intenzitásban még az utánuk következő Krisiun-nak is feladták a leckét. Az eddigre elszenvedett jelentős veszteségeink ellenére még jó páran talpon vártuk a nap fő attrakcióját, a Krisiun-t. Persze némelyeknél a talpon maradást az jelentette, hogy közvetlenül a színpad elött pl. Trendkill mester kilépett a papucsából és azt próbálta visszavenni egy számon keresztűl. Itt némi bunyó vagy mi is kialakult a küzdőtéren, amit a Malediction-os Andró próbált hősiesen kontrollálni több kevesebb sikerrel. Amúgy ilyen atrocitások elég ritkán vannak itt, ez is inkább csak valami véletlenül kivert sör miatti hőbörgés volt. Na de a Krisiun felénél egy dagad csávónak sikerült majdnem ott maradnia, őt a helyszínen lévő elsősegélyesek gatyába is rázták hamar, de emiatt volt egy kitörés a brazilok bulijában. Amúgy a Krisiun-t már jó párszor láttam és mindig megbízhatóan szarrá aprítanak mindent és most is ezt tették. Ami érdekesség volt, hogy előtte-utána nem sok bulijuk volt a környéken csak ezért ide repültek mindezt úgy, hogy egy hónapja voltak Budapesten is…humm. A setlist, ha minden igaz nagyrészt a Conquerors of Armageddon lemezükre épült, de ilyen szinten nem mélyedtem el a produktumban csak lötyögtem a tánctéren a jóféle aprítást élvezve. Ezek után már csak a mexikói Armada volt hátra, amit a kempingből hallgattam végig majd irány az ágyikó, avagy mellette a barna erdőtalaj.
Persze egész éjjel üvöltött a discó a fesztiválon, de hogy minek….és amikor végre kuss lett reggel hatra valami barom felkelt (Hawer) és az az első hogy: „Haver!!! Csapassunk egy kis hevimetált a JBL-en”. Kellett, mint szar a zsebbe, de ettől legalább mindenki kurva korán felkelt ezért a nagy nehezen reggeli ébresztőnek megivott sörök elfogyasztása után már 8-kor blattyogtunk be Seredre falni meg inni valamit. A helyi főtér hangulatos presszójában az ébresztő kávé és csapolt Pilsnerek majd a klotyó lebombázása után az ipari béna személyzetnek hála 10 percet raboskodtunk a Lidl droidpénztáránál. Jájj, ezek a csehszlovákok E….Visszafelé szédelegve a városka híres kastélyparkján át vitt az utunk, ami nagyon hangulatos kis séta a szokásos madárcsicsergéssel, befosásgyanús fingások és dobozos sörök nyitó hangjával kisérve. A fesztivál bejáratától olyan kétszáz méterre van az Old Timer café ahol nyilván tovább söröztünk. Ez is egy fasza hely, a tulajnak egy egész komoly OT autó és motorgyűjteménye van, amit pár éve megnéztünk, érdemes amúgy. Dél körül a kempingben kezdett nagyon baszni a hő, én ezért a folyóba is bemerészkedtem egy kis hűtőfürdőre aztán szép lassan kezdtek a bandák zenélni mi meg bekészülni. A Råkvä nyitotta a napot, ami azért nagy szám, mert én rajzoltam a logójukat, szóval tökre menő, hogy a fesztiválpóló hátán is rajta virít! A basszeros lányka az egyik szervezője a fesztiválnak a gitáros/énekes Robinak pedig kb. a harmadik bandája és minden évben fellép itt valamelyik formációjával. Valamiféle blackened/crust ez, ami nem a kedvenc műfajom, de komolyan mondom, hogy kurva jól nyomták. A délután kettes matiné időpont ellenére eléggé élte a nagyérdemű a reszelést. Utánuk a Brain Dealers jött ahol a begyógyult agyú haverjaim nem tudtak dűlőre jutni afelett, hogy az énekesnek mi a neme. Fickó volt nyilván, csak ezek az elvetemedettek már agy nélkül voltak. Fiatal szlovák death metal banda amúgy szerintem némi deathcore behatással. Na, ugye két bandát végignézni elég megterhelő egyeseknek, ezért Hawer kitalálta, hogy menjünk ki a Raketa bisztróba enni. Ez a folyó partján van félúton a város felé. Mivel nekem is korgott a belem, el is mentünk csak éppen azt nem néztük meg, hogy emiatt kihagytuk az aznapi két magyar fellépőt a Apoptosis-t és a Yack-et. Ez még hagyján, de ott pihengetünk a bisztróban, amikor jött a szlovák alföldön ilyenkor jellemzően előforduló nyári zápor….aztán még egy…aztán még egy. Ennek az időjárási anomáliának még két banda esett áldozatul: Meinkraft és Fetor. Ejnye, na, E. Szerencsére az esőktől nem változott dágvánnyá a fesztivál, mint két éve, ezt némi pocsolyakerülgetéssel ki lehetett bírni. Valahol itt játszódott le az a közjáték is, hogy full készen Hawer kitalálta, hogy elmegy Csehországba a Karpaty fesztiválra mert ott este játszik a Waltari. Bazki, az volt a mázli, hogy nem tudott a sűrűn állított sátrak miatt kiparkolni a kempingből, mert képes lett volna elindulni. Jah és ehhez hozzá jön, hogy reggel a szemüvegét kerestük egy óráig, délben a mobilját hagyta bent egy sörpadon szóval voltak gondok, de csalánba nem csap mennykő. Ezen a ponton letudtam a fesztiválon mörcsölés utolsó mentét is, otthagyva az utolsó eurócentemet. A hivatalos fesztiválmerch mellet még három disztró/kiadó képviselte magát a market részen, no meg a bandák, amit hoztak magukkal. Nagy sajnálatomra az utóbbi időben megfogyatkozott az árusok száma régebben azért itt volt mondjuk a Bizzare Leprous meg a Coyote Records is. Most MetalAge, Heavy Metal Vomit Party meg még „valami” sátra volt csak jelen. De ahogy néztem az emberek nem nagyon vásárolgattak ezt mi sem mutatja jobban, hogy a végén voltak zsákbamacska csomagok is 1vinil+3cd 8 euróért nem rossz biznisz én is ilyenekbe öltem az utolsó garasaimat. Innen viszont koncert nézés jött már, amit néha egy-egy esősebb szakasz barmolt szét, de eddigre már mindegy volt. A Bowel Evacuation talpalávaló goregrindja még a fesztiválon lebzselő 5 éves forma gyerekeket is bevonzotta a pitbe a szokásos gusztustalanul viselkedő fesztivállátogatók mellé. Jó rég nem láttam a Sanatorium-ot mondjuk lemezt se adtak ki vagy 20 éve, de rendszeresen köszörülnek élőben. A tagok kezdenek úgy kinézni, mint a 80-as években már megöregedett germán hevimetáll fazonok, de ettől függetlenül az olyan nagy slágerieket mint az Oral Fistfuck vagy a Fetus Rape kegyetlen brutalitással tolták. Jó volt látni őket. Aki élt és mozgott bejött a Vulvectomy koncertjére mert hát na! Én szerencsére már láttam őket a megboldogult Showbarlangban, de az elmúlt 10 évben náluk is nagy lapítás volt. Idén tértek vissza új lemezzel és ott vették fel a kifosatott véres tampon zsinórját ahol anno eldobták. Gyönyörű volt az egész, mint egy vaginális előfolyás, ha lány lennék tutira spontán orgazmusom lett volna a produkciótól. Brutalitásban nem érték el a Putridity szintjét, de közel voltak. Aztán kezdett a nap fő attrakciója, az Incantation. Őszintén szólva annyira nem izgatott, hogy lesznek itt is, mert két napra rá játszottak volna pesten a Cattle Decapitation elött, ami elmaradt, de mégis lesz last minute buli szóval zajiak az élet. Az elmúlt években többször láttam őket és szerencsére mindig variálják a műsort, így volt ez most is. Három szám az Onward to Golgtha-ról három a Mortal Throne-ról el is vitt mindent az új lemez zöngéi mellett. McEntee a szokásos joviális megjelenésével elég nagy kontrasztot mutat a zene brutalitásához képest, de így van ez jól. A koncert alatt többszőr eleredt az eső, ami bizonyos effektet adott a hangulatnak, de két nap varacskolás után már nem igazán hiányzott egy szarrá ázás. Nekem ez volt a zárása a bulinak, mert az időjárás miatt inkább húztam a sátorba. A Sperm Of Mankind még küzdött egyet, de én addigra beájultam. Nem részletezném ki milyen állapotba került a társaságból, de volt aki be is hugyozott, vagy lehányta magát. Jó korán keltünk és mivel nem kellett a sátrak bontásával szarozni (Hawer a kocsiban aludt) már hétkor tipliztünk. Egy fiszfasz faluban találtunk csak nyitva egy Coop-ot, de olyan rohad drága volt minden, hogy az hihetetlen: 1,4 euró egy dobozos Pilsner bazm. Esztergom felé indultunk, de egyszer csak Komáromban találtuk magunkat, ez némileg megemelte az útidőt….teljesen érthetetlen. Nah, röviden ennyi és a beigért szentimentalizmus se jött össze habár nekem nagy élmény volt, hogy újra egy fesztiválon mulathattam, illetve túléltem a sátorban alvást és nem véreztem el valami sérüléstől.
STAY FLESH!
Írta: Pester
