Mindig örülök, ha meglátom, hogy Anneke Budapestre jön. Bevallom őszintén én őt a November Doom együttes What Could Have Been dalában való közreműködésével ismertem meg és nekem teljesen kimaradt a The Gathering-es era. Persze utólag már pótoltam. 1997-ben lépett fel először nálunk Budapesten, bár én csak 2018-ban láttam őt élőben az Anneke van Giersbergen’s VUUR turnén.
Nagyon vártam már ezt az estét mivel Anneke egy földreszállt angyalként jelenik meg a színpadon hatalmas mosollyal. Mindig hihetetlen energiával adja át magát a zenének és olyan kedvességgel fordul a közönség felé mintha régi ismerősök lennénk neki. Ha két szóban kellene jellemeznem őt az angyali tisztaság jutna eszembe mivel egy hihetetlenül szeretnivaló nő. Kíváncsian vártam, hogy milyen setlisttel fog érkezni hozzánk, melyik kedvenc dalom fog elhangzani ezen az estén tőle. Azt észrevettem most is és már az előző bulikon is, hogy nagyon sok The Gathering-es korszakból származó Anneke rajongó van a koncerteken. Kifejezetten örülök, hogy egyre többen kíváncsiak rá. Emlékszem a 2018-as turnéállomáson mennyire kevesen voltunk majd úgy lettünk évről évre egyre többen. Sajnos a MOM Kultos Heavy Strings turné budapesti állomásáról lemaradtam. Viszont ez a mostani esemény már közel teltházas lett a hajón.
A The Gathering rajongóknak egy kis plusz az idei évre, hogy The Gathering is fog idén koncertezni a Mandylion album 30 éves jubileumának apropóján. Ugyan a rajongóknak egészen Hollandiába kell utazni, ha szeretnék látni mivel Nijmegenben lesznek megtartva. A teljes album el fog hangzani az eseményen és Frank Boeijen, Hugo Prinsen Geerlings, Jelmer Wiersma, Hans Rutten, René Rutten és persze Anneke van Giersbergen is ott lesznek, hogy együttes erővel adják elő ezt az ikonikus művet. És a koncert már sold out, de nyilván, akik követik Anneke-t azoknak nem most derült ki ez, hogy lesz ez a koncert, hanem már meg is van rá a jegyük. Mert ugyebár egy igazi rajongó a világ végére is elmegy a kedvenc előadója után, Hollandia pedig azért nem a világvége.
Fura volt, amikor lesétáltam az A38 lépcsőin és beléptem a koncert terembe, ami üres volt még akkor és a színpadon sem volt semmi. Ez ugye nem a megszokott színpadkép, ahol minden hangszer meg kábel fent vannak a színpadon. Lágy fények világították meg a porondot és csak középen egy mikrofon állvány foglalt helyet semmi több. Tényleg sokan voltunk, mire a kezdés időpontja elérkezett vagy 400 embernél többen. Amikor feljött Anneke a színpadra, tündéri aurájával beragyogta a teret. Nem volt előzenekar és hogy én ennek mennyire tudok örülni. Senki más nem volt, csak ő és ez így volt 100%-os élmény.
Mikor a mikrofonhoz ért meg is jegyezte, hogy fél ezektől a lépcsőktől, ami ide vezet fel. Ezt még az estén elismételte, hogy átkozott lépcsők mert nehezen lehet rajtuk feljutni a színpadra és nem szeretne elesni. Ami valljuk be érthető, volt már rá példa, hogy azokon a lépcsőkön esett le a zenekarnak tagja. Viszont azt is elmondta, hogy mennyire tetszik neki a hajó és hogy mennyire szép az A38 backstage. Nagyon különlegesnek tartja a helyszínt, mert ez ugye teljesen más mint az eddigiek, ahol fel szokott lépni. Amikor elkezdett énekelni a hangja betöltötte a teret. A közönség soraiban mosoly ült ki az emberek arcára és csönd volt. Minden más megszűnt létezni csak Anneke volt és a zene.
A konferálásai most is, mint mindig, nagyon viccesek voltak. Mondta, hogy „hát igen most jöjjön megint egy szerelmes dal” de hát ugye a számai 80%-a a szerelemről szól. Az estén két The Gathering nóta is elhangzott, amit szerintem azok, akik innen ismerik őt jó eséllyel keveseltek. Viszont sok más zenekartól, zenésztől való feldolgozással is készült nekünk az estére Black Sabbath, Sinéed O’Connor, Foreigner, Queen, Ayreon, Kate Bush, Audioslave, Guns N’Roses coverök is elhangzottak Anneke angyali hangján. Sinéad coverje után egy hosszabb mesélésbe kezdett, ami nekem a valaha volt legviccesebb ilyen történet, amit így megosztott énekesnő a közönséggel. Elkezdte mondani, hogy ezen a turnén, aminek Budapest amúgy a záró állomása (egy igen rövid összesen 7 állomásos turnéról van szó melyből 4 Görögországban volt 2 Athénban, majd Belgrádból érkezett hozzánk Budapestre) Na ennek az előző állomásán történt, hogy a helyszín kicsit máshogy volt berendezve. Mindenütt ülőhelyek voltak, az emberek ültek, gyertyák az asztalokon meg más volt a hangulat is. Az egyik ilyen átvezető beszéde közben oda ment hozzá egy a koncertre érkezett emberke és rettentő dühösen közölte vele, hogy miért nem játszik Behemoth-ot. Amúgy részemről sosem gondoltam volna, hogy egy Anneke van Giersbergen koncertre kell menjek, hogy ennyiszer halljam a Behemoth nevét. Meg is jegyezte, hogy ezután észben tartja és black metalt fog játszani. Ki is találta tegnap, hogy BeheAnneke lesz a neve az új formációjának, ahol a Behemoth covereket fogja énekelni. Egyébként meghallgatnék Anneke hangján egy egy Behemoth dalt. Az egész koncerten ezzel ment a poénkodás hogy black metal meg a Behemoth és Anneke kapcsolata. Én nem is tudom, hogy aki számon kérte őt, hogy miért nem játszik a lengyelektől, mindezt tényleg dühösen, az valaha hallott egyetlen dalt is a művésznőtől? Ugyan személy szerint nagy Behemoth rajongó vagyok, de sosem várnék Anneké-től ilyen feldolgozásokat ahogyan nem jutna eszembe az se, hogy a Nergal miért nem énekel el egy I Saw a Car című AvG dalt. Egy biztos, ez a történet megadta a poénkodások alapjait az estére.
Mesélte még azt is, hogy pont ez az autós dala már úgy készült hogy nem kellett volna már új track a lemezre de ő írt egyet és tudja hogy nem egy bonyolult nóta, de őt boldoggá teszi és így került fel a lemezre is. A fellépésein mindig akad olyan szám, ami szomorú pillanatokban született, ahogyan az új minialbum trilógiájának szövegei is igen szomorú események alapján íródtak. Az énekesnő nem túl régen veszítette el a szüleit. A La Vie minialbumot már meg is hallgathattuk. Egyik kompozíció sem túl vidám. Amikor hangján egy – egy szomorú dal megszólal, konkrétan minden fájdalmát érzi az ember Anneke-nek. Nagyon szeretem ezt benne, ahogy átadja magát, teljes beleéléssel, ami nagyon jó érzés tud lenni, ha éppen egy vidám pörgős témájú dala kerül előadásra. De amikor egy komorabb tétel hangzik el, akkor bizony a fájdalom is elér a közönség soraiban állók lelkéig és a szívébe markol. Mondjuk most a felvezetés miatt a When I Die kissé kevésbé volt szomorú, hiszen azzal vezette fel Anneke, hogy hát vannak olyan dalai amik kissé viccesebbek és vannak azok amik kissé sötétebbek. És itt jött újra, hogy hát igen a Behemoth, ez már akár az is lehetne. Meg valaki tud e esetleg hörögni és a közönségből valaki be is hörgött neki egy mondatot. ( LOL – szerk.) Mondta is Anneke a srácnak, hogy „hmmm te fogsz nekem segíteni a következő Behemoth feldolgozásokban”. Sajnos emiatt a felvezető miatt, veszített érzelmi súlyából a track, de ez van.
Amikor elértünk a My Mother Said-hez ott arról kezdett beszélni angyalhangú énekesnőnk, hogy mióta neki is van gyereke, sokkal jobban megérti a saját szüleit hiszen amiket ő mondott a szüleinek, amikor azok féltették őt, most ugyan azokat kapja vissza a saját gyerekétől. Az apja nagyon féltette őt a repüléstől és neki bizony nagyon sokat kellett utaznia hiszen a fellépések nem mindig Hollandiában a szomszédban zajlanak, vagyis leginkább nem ott zajlanak. Attól félt az apja, hogy baleset fog vele történni. Szerencsére azért ritkák a repülőbalesetek és Anneke a mai napig épségben állt előttünk a színpadon. A Queen feldolgozáshoz érkezve megjegyezte, hogy „milyen érdekes az előbb énekeltem el, hogy When I Die és most meg a Who Wants to Live Forever.” Itt sem maradhatott ki egy black metalos poén még a belekezdés előtt. Annyira aranyos volt, ahogyan felvezette a covereket, mindegyiknél elmondta, hogy „ő is a kedvenc énekesnőm, ő is a kedvenc énekesem, ez a dal is a kedvencem, azt a dalt is nagyon szeretem.” Freddie Mercury-re mondta, hogy szerinte Freddie a legjobb rock-előadó és énekhang, aki élt valaha. A koncert vége felé vagy is konkrétan a visszatapsolás előtti utolsó számnál elmondta, hogy amikor kezdte átdolgozni a Guns N’Roses nótát, akkor jött rá, hogy mennyire szépek és mélyek a szövegeik. Én nem igazán hallgatok Gunst de ezután a felvezető után elkezdtem figyelni a szövegére amikor Anneke elkezdte énekelni a November Rain-t és tényleg csodálatos volt.
Hatalmas tapsvihar közepette ment le a színpadról, hogy visszajöjjön a már ténylegesen utolsó nótával, ami nem más volt mint a Hurricane. Nagyon örültem, hogy ezzel a kedvencemmel zárta a koncertet. Mondjuk itt is, amikor oda ért a mikrofonhoz megjegyezte a lépcsőket, hogy mennyire nem jók. „Amúgy ezzel nem lehetne valamit kezdeni? Hogy egy kicsit biztonságosabb legyen?” A koncert maga szép volt, nagyon szép fényekkel és szerencsére jó hangosítással is. Mennyire érdekes az, hogy Anneke egyedül be tudta tölteni a teljes színpadot és a koncerttermet és abszolút senki nem hiányzott onnan, hogy ott legyen vele. Ő egyedül adta a teljességet. Remélem még nagyon – nagyon sokszor láthatjuk őt Budapesten. Szerencsére eddig is elég sokszor jött hozzánk és bízom benne hogy ez nem fog változni ezután sem.
Az elhangzott számok:
1. Lo and Behold
2. Love You Like I Love You
3. Changes (Black Sabbath cover)
4. The May Song (The Gathering dal)
5. Nothing Compares 2 U (Sinéad O’Connor cover)
6. Circles
7. I Saw a Car
8. I Want to Know What Love Is (Foreigner cover)
9. When I Die
10. Saturnie (The Gathering dal)
11. My Mother Said
12. Losing You
13. Who Wants to Live Forever (Queen cover)
14. Valley of the Queens (Ayreon cover)
15. Running Up That Hill (A Deal With God) (Kate Bush cover)
16. Like a Stone (Audioslave cover)
17. November Rain
18. Hurricane
Írta és fényképezte: Olivia d’Evil
