Mikor tavaly megláttam ezt a turnét azonnal mondtam, hogy nekem ott kell lennem. Látnom kell! Nem tévedtem abban, hogy ha három ekkora kedvencem összeáll akkor ez jó lesz. Ritka, hogy egy turnén három olyan banda áll össze, ahol nehéz eldönteni melyik is a legérdekesebb és melyiket várja az ember a legjobban és nincsenek töltelék együttesek előzenekarként.
Eredeti tervem az volt, hogy a bécsi koncertről írok hiszen csak az a turné nyitó és ez az ötletem egészen addig tartott amíg a berlini koncerten ott nem álltam. Bécsben még egy keresztények szervezte tüntetést is kaptunk. Amin kb. 20 vagy még annyi ember se vett részt meg két szerencsétlen rendőr biztosította. Amivel kb. annyit értek el, hogy Nergal kiment röhögni rajtuk. Meg nekik ajánlotta a Christgrinding Avenue dalt. No, de ugorjunk át Berlinbe. Jó választás volt Berlin, már a kapunyitás előtt kiderült hiszen rengeteg jó ismerősöm jött el ide a világ minden tájáról. Mindig örül az ember, ha rég látott barátokkal találkozik.
Minket a meet and greet miatt hamarabb lecsekkoltak mint a többieket, de nagyon kedvesek voltak az őrök. A motozás és a csomag ellenőrzés is gyorsan és flottul zajlott. A meet and greet után a koncert hallba nem engedtek ugyan be, de nem kellett a normál jegyes emberek közé visszamenjünk. Mikor eljött az idő percre pontosan nyitottak, majd újra átnézték a táskáinkat és mehettünk is be. Német területeken rendszeresen tapasztalom, hogy kb. a bejárattól a színpad előtti kordonig szakaszonként állnak őrök és ha futva szeretnél eljutni a kordonig akkor rád szólnak azonnal, hogy ne fuss. Megérkeztünk és vártuk a kezdést. Szép számmal gyakorlatilag már majdnem telt ház lett mire elkezdődött a Rotting Christ! Kezdés előtt 10 perccel ránéztem az időre és izgatottan nyugtáztam mindjárt kezdődőik. Majd pár perccel később 6 perccel 19 óra előtt megszólalt a görögök nyitánya. Sokként ért a hangzás engem. Nem tudom, hogy valaha hallottam-e ilyen hangosítást ennyire tökéleteset. A Rotting Christ is olyan energiával adta át magát a zenélésnek, hogy úgy kellett becsukjam a szám. Bécsben megjegyeztem, hogy jó-jó de nekem kicsit unalmas volt a koncertjük. Na itt nem! Nem tudom lehet még Bécs a turné nyitás stresszének esett áldozatul, de itt áthatóan sokkal jobban érezték magukat. Mosolyogtak, rengeteget kontaktoltak a közönséggel. Akik hangos üvöltésekkel és rengeteg metalvillával díjazták ezt. Itt most azt mondtam, hogy kifejezetten sajnálom, hogy nem jutott nekik több idő. Összesen 9 dalt játszottak. Köztük volt a május 24.-én a Pro Xiston új albumról a Like Father, Like Son amely a szoros apa és fiú kapcsolatról íródott. A közönség együtt énekelt Sakis Tolis-szal minden egyes Like Father, Like Son mondatot. A hibátlan hangzás mellé tökéletesen komponált fények társultak. Természetesen még mindig a setlist részét képezte a legendás Non Serviam dal. Záró akkordként a Grandis Spiritus Diavolos csendült fel. Miután Sakis azzal konferálta fel, hogy ez az est utolsó dala következik, a közönségből sok hangos NOOOOOOO hangzott fel.
Az elhangzott dalok:
1. 666
2. P’unchaw kachun – Tuta kachun
3. Fire, God and Fear
4. Kata Ton Daimona Eaytoy
5. Elthe Kyrie
6. Like Father, Like Son
7. Non Serviam
8. Societas Satanas
9. Grandis Spiritus Diavolos
Sajnáltam, hogy véget ért a Rotting Christ de tudtam, hogy a gyors színpadi átszerelés után a szintén kedvenc, a Satyricon fog következni, akik már Bécsben is olyan észbontó showt toltak, hogy leesett az állam. Frost sétált be a dobok mögé elsőnek. Kitörő örömmel fogadta a közönség. Tényleg nagyon érződött, hogy ez a turnét három igazán erős, valóban a szent háromság alkotja csak éppen ez a szentség istentelen, és a pokolból érkezett. Utolsónak Satyr lépett a színpadra egy hatalmas fekete fordított keresztes zászlót lengetve a közönség felett, majd a Now, Diabolical-lal nyitották a koncertjüket. Engem őszintén meglepett már Bécsben is, hogy Satyr mennyire nincsen formában, mondjuk ez nem igazán volt kihatással a koncert minőségére bár talán a végére már elfáradt kissé. (A bécsin ilyesmit nem éreztem rajta.) Tévedtem még: egy valami meglepett, amikor tudatosult bennem, hogy kit látok a gitár mögött. Vörös Attila a gitáros ezen a turnén, tudom, hogy nem kellett volna meglepődjek, mert játszott már velük, de nagyon nem azon gondolkodtam, hogy ki lesz a gitáros és ez így meglepett. Amúgy vele mindig meglepő helyeken futok össze. Sose felejtem el, amikor beléptem Milánóban a Belphegor turné buszára és ő állt velem szembe. Ő is és mindenki olyan elementáris erővel volt jelen a színpadon, hogy tényleg magával ragadott mindenkit a norvég metal őserő vagy ahogy ők nevezik black and roll őserő. Satyr hangja mit sem változott az évek alatt és ehhez még pluszban hozzátett a hangosítás is. Ezt sokszor ki kell emeljem mert tényleg annyira hihetetlen volt, hogy minden hangszert és hangot lehetett külön hallani. Sajnáltam, hogy ők nekik is csak 10 dal jutott. Satyr remek frontember szerintem jól összehozza a black metalt azzal, hogy nem a hideg jégszobor, akit még a pokol tüze sem olvaszt fel, hanem megszólítja a közönséget, sőt még énekelteti is őket. Tudom, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, hogy ő közvetlenebb a közönséggel, de nekem ez szimpatikus. A setlist egy remek válogatása volt a Satyricon legjobb dalainak. Hatalmas kedvencem a Black Crown On a Tombstone is elhangzott. De nem maradhatott ki ezúttal sem a legendás Mother North sem és a K.I.N.G. zárta a showt. Koncert végén Frost előjött dobtrónja mögül és felsorakoztak, hogy meghajoljanak. Ekkor Frost elkezdett dobolni a színpad padlóján a lábával, hogy ütemet adjon nekünk és együtt kiabálhassuk, hogy HEY! HEY! HEY!
Az elhangzott dalok
1. Now, Diabolical
2. Our World, It Rumbles Tonight
3. Black Crown On a Tombstone
4. Deep Calleth Upon Deep
5. Du som hater Gud
6. Commando
7. The Pentagram Burns
8. Fuel For Hatred
9. Mother North
10. K.I.N.G.
Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ennyire felpörögve már az előzenekarokon. Bécsben és Berlinben is a Behemoth átszerelése közben zaklattam az őröket, hogy adjanak már vizet mert meghalok. Persze mind két helyen adtak is. Felhúzták a függönyt ahogy ez lenni szokott a Behemoth koncertek előtt és pontosan 21 óra 30 perckor elindult az intro. Megjelent a The Shit ov God logója. Lecserélődött a Post God Nirvana nyitány egy ütemes dobogásra, mellyel vészjósló zene keveredett és végül egy még meg nem született gyermek szívhangja is, ultrahangon keresztül.
Lehullt a függöny és elindult a The Shadow Elite. Személyes kötődésem is van a dalhoz hiszen én is kint voltam januárban Gdanskba a forgatásán a klippnek azt hiszem egyetlen magyarként. Úgyhogy a szívemhez nőtt ez kétségtelen. Úgy vélem, hogy mára Nergal a Behemoth képében egy tökéletesen futó gépezetet hozott létre. Lehet szeretni vagy nem szeretni őket, de egykönnyen nem lehet róluk nem tudomást venni. Napról napra majdnem minden helyszínen tüntetők csoportja fogadja őket. Ezzel szemben 3-4 ezer fős koncert hallokban adnak elő sold-out showkat.
Kiválóra fejlesztett színpadi show, ami most részben új díszletekkel hozta közelebb hozzánk a pokol vízióját. A dobra egy hatalmas fordított corpust helyeztek el, ezt közvetlen közelről sikerült még látnom Gdanskban. Mit ne mondjak kegyetlen jól nézett ki, a dob emelvényre felkerült még a The Shit ov God logója is. E mögé Nergal többször be is állt és a villódzó fények alatt, darabos mozdulatokkal itt nyitotta a májusban megjelenő lemez címadó dalát. Mozdulatai és a fények tökéletesen horrorba illő démoni megszállást jelenítettek meg. Mindig van új és újabb ötlet a négy lengyel ördög tarsolyában. Szemmel láthatóan új kiegészítők és ruhák is készültek erre a turnéra. Ezek a kiegészítők, maszkok és fejdíszek a hihetetlenül tehetséges Agnieszka Osipa munkáját dícsérik. Ő a Hysteria Machine brand alatt olyan együtteseknek készíti még a kellékeit, mint a Sleep Token, Cradle Of Filth, Eleine vagy akár a Powerwolf és még sorolhatnánk.
Orion civilben is magas, de közel sem akkora, mint mikor színpadra lép, nem is lép, hanem menetelve bevonul, hogy elfoglalja a színpadon megelevenedő alvilágban az őt megillető helyét a hatalmas kovácsoltvas állvány mögött. Nem gondolom, hogy tudnék kiemelni egy dalt, ami a legerősebb volt. A látvánnyal, tűzzel, füstoszlopokban álló Seth-tel és Orion-nal, a dobokat rendíthetetlenül püfölő Inferno-val, Nergal-lal mint frontember egy kerek egész minden dal egytől egyig.
Most is, mint mindig megköszönte Nergal, hogy vagyunk és ennyi éve pontosabban 33 éve támogatjuk őket és hogy ez milyen átkozottul hosszú idő. 15 kőkemény black / death metal opus hangzott el ezen az estén. Hidegrázós momentum nekem mindig a Wolves ov Siberia felvezetője a Solve. Imádom ezt a gyermeki hangokat ahogyan különböző nyelveken szólítják meg istent és közlik, hogy nem bocsájtanak meg. Tipikusan az jut eszembe mikor a gyerekek állnak körben játszák a kis körjátékukat majd itt a kör közepére isten kerül, a játék véget ér felé fordulnak, vádlón a nevén szólítva nem nyer bűnbocsánatot.
Kifejezetten örültem, hogy Béccsel ellentétben Berlinben nem igazán voltak stage diveosok. Bécsben szinte megállás nélkül. Berlinben ugyan úgy tombolt a közönség és teljesen önfeledten átadtuk magunkat a zenének csak senki nem akart a közönség feje fölött lenni.
Szomorúan vettem tudomásul amikor meghallottam az O Fater O Satan O Sun dal első ütemeit mert pontosan tudtam ez az utolsó dal és amíg Bécsben vígasztalt, hogy nem baj, hogy vége van majd jön a következő show itt tudtam, hogy most nem lesz ezen a turnén már következő a számomra és még sokat kell várjak a következő európai turnéra. Amerikába meg nem tervezek kiruccanni az ősszel.
Véget ért a dal, levonultak a színpadról mi még vártunk egy kicsit majd szépen mindenki, amikor már kapott levegőt lassan elkezdett szedelőzködni.
Nagyon várom a következő alkalmat, hogy találkozhassak velük.
Az itt elhangzott dalok:
1. The Shadow Elite (Bécsben volt a live premier)
2. Ora Pro Nobis Lucifer
3. Demigod
4. Ov Fire and the Void
5. Conquer All
6. The Shit ov God (Bécsben volt a live premier)
7. Blow Your Trumpets Gabriel
8. Christgrinding Avenue (2009 óta először élőben Bécsben)
9. Bartzabel
10. Solve – Wolves ov Siberia
11. Once Upon a Pale Horse
12. Christians to the Lions
13. Cursed Angel of Doom
14. Chant for Eschaton 2000
15. O Fater O Satan O Sun
Írta és fényképezte: Olivia d’Evil
