Ajándék vagy átok? Ezt mindenki döntse el maga a múlt hónapban megjelent This Gift is a Curse legújabb és egyben negyedik nagylemeze kapcsán, amely a Heir címet viseli. Egészen pontosan 6 évet kellett várniuk a rajongóknak a svéd black-sludge-metal-hardcore fenegyerekeinek ezen albumára, ami valljuk be azért nem kevés idő. Az együttest még 2008-ban Stockholmban alapították.
A nyitó dal a Kingdom számomra egyben a legerősebb tétele az albumnak melyhez a LIVMØDR énekesnőjét Laura Morgant hívták segítségül, aki tiszta hangjával egy újabb mélységet hoz be a dalba és nem a gyilkos üvöltésé lesz a főszerep kizárólag. Ő több nótában is megjelenik a lemezen az Old Space és az Ascension dalokban is hallhatjuk majd a hangját.
Magával ragad a hihetetlen energiájával a No Sun, Nor Moon. Az egyik legjobb rész számomra ebben a dalban található ahogyan lüktet a dob mintha csak egy rituálén vennénk részt és ahol extázisba üvölti az énekes No Sun, Nor Moon. Gyilkos, mély, vad, ha nem vigyázol utolér és bekebelez ez a rítus. A track maga ahogyan véget ér is tökéletes befejezés, ahogyan belefáradtunk a vérengzésbe a gyilkos szeánszunkba és már nincs energiánk csak suttogni és a végén megpihenünk az áldozatunk felett, aki addigra végleg lehunyta szemét. Majd egyből kezdődik újra minden. A lemez azon nótája következik, amelyhez készült legutóbb egy videóklip is, amely nem más, mint a Void Bringer.
A videóban egy monokróm pokol tárul elénk, amelyben megjelenik minden, amit ez a lemez magába foglal. A fájdalom, őrület, kínlódás, düh, gyűlölet, erőszak és abszolút gyilkos őrjítő sötétség, amely talán az emberi lélek mélyéről érkezik a felszínre, hogy elpusztítsa mindazt, ami körülötte életben van, mindent, ami finom és lágy. Nem tudom mi van a svédekkel, de sok más svéd együttesre is igen jellemző ez, ami a This Gift is a Curse-re is, hogy ridegség mögé burkolt végtelen agresszió és düh jelenik meg a dalaikban. Tény, hogy Holmbergék ezt nagyon tökélyre fejlesztették ezzel az új lemezzel, amely sokkal mélyebb súlyosabb és összetettebb lett, mint az előző lemez, amely a Throne of Ash címet viseli. Talán kellett nekik a két lemez között lezajlott világ járvány és most a világban zajló káosz és háborúk, hogy a legmélyebb, legkínzóbb témákat tudják dalaikba beleszőni.
A Seers Of No Light nyitánya is csak tovább fokozza a feszültséget mely üvöltésben és a gitárok fájdalmas darálásában teljesedik ki. A Passing pedig még tovább süllyeszt minket az őrület és fájdalom mocsarában sötét ragadós atmoszférájával. A lemez záró tétele az Ascension mellyel felemelkedünk és átkelünk a fény hídon a sötét ürességbe.
Nehéz, súlyos lemez lett a Heir. Feltételezem, hogy ez a stílus, amit a This Gift is a Curse képvisel nem mindenkinek jön be, de mindenképpen megéri meghallgatni és figyelmesen végig követni a dalokat, hogyan bontakozik ki a lemez. Mert egyetlen pillanatra se hagyja unatkozni vagy lankadni a hallgató figyelmét csak néha – néha ad egy kis szusszanásnyi szünetet, hogy aztán folytassa az emberi elme gyötrését mindezt jó hosszú dalokkal kiteljesítve. Éles tempó és ritmus váltások vannak az albumon végig még sem érzi a hallgató, hogy ide oda ugrálnak a zenében, tökéletes egyensúlyt talált a zenekar ennek megvalósítására.
Az album teljes hossza 1 óra és 6 perc a svédországi Overlook stúdióban rögzítették William Blackmon producer segítségével, aki számos hasonló stílusú bandával dolgozott már együtt. A mastert pedig, az a Magnus Lindberg csinálta, aki nem mellesleg a Cult Of Luna tagja is. Erős anyagot hoztak össze.
Tracklist:
01. Kingdom (5:43)
02. No Sun, nor Moon (8:17)
03. Void Bringer (9:17)
04. Death Maker (4:26)
05. Passing (2:17)
06. Seers of No Light (5:52)
07. Cosmic Voice (6:51)
08. Vow Sayer (6:00)
09. Old Space (8:42)
10. Ascension (9:17)
Írta: Olivia d’Evil
