A 2020 februárjában első albumával debütált Devil Seedről elmondható, hogy az első számú és egyetlen klasszikus doom metalt játszó magyar banda. Színrelépésükkel egy olyan űrt töltöttek ki a hazai mezőnyben, ami annak függvényében, hogy az irányzat milyen régre nyúló gyökerekből eredeztethető, és gyakorlatilag a heavy metalal egyidős, érthetetlenül hosszú ideig tátongott. Mi több, olyan szinten ismeretlen maradt az itthoni mainstream közönség számára, hogy sokan nem is igazán tudják a doom metalt mihez kötni. A Devil Seed hiánypótló szerepe mellett azért is nagy jelentőségű, mert pályafutásukba azonnal nemzetközi színvonalon vágtak bele, és tavaly novemberben megjelent második lemezükkel sem adták alább az egyébként elég magasra helyezett mércénél.

Az első albumhoz hasonlóan a külön címmel ugyancsak nem rendelkező új lemez fő jellegzetességei alapján gyakorlatilag két részre bontható. Egy fogós témákban gazdag, hard rock hatásokhoz visszanyúló, klasszikus doom metalos részre, illetve egy epic doomra hajazó, melankolikusabb részre, ahol az atmoszférának jut domináns szerep. Ez utóbbi érvényesülését segíti elő a letisztultabb hangzás, amíg az első album inkább a hard rock kompatibilis, súlyosabb iránynak kedvezett. Hagyományosan ez a kettősség kontrasztot képezne, azonban ebben az esetben ez szinte fel sem tűnik, köszönhetően a hangzás és atmoszféra nagyobb szerepének, ami egységesítő hatású. Ez kissé háttérbe szorítja ugyan a komplexebb gitár témákat, de a zene nem vesztett a diverzitásából. Ami a korábbiakhoz képest nem visszatérőnek, hanem inkább állandónak mondható, az a produkció minden téren igényes kivitelezése. Szerencsére bátran kijelenthető az elmúlt 10 év függvényében, hogy újabb hazai formációknál (és főleg undergroundban) ez egyre gyakoribb tendenciaként jelentkezik. Az album meghatározó elemei – az esszenciálisan old school gitártémák és szólók, az atmoszférát folyamatosan fenntartó billentyűs kíséret, a rendkívül erőteljes női vokál, és a műfaj klasszikusaihoz hűen okkult koncepció olyan egyensúlyt képeznek, amit a ’80-as évek óta hasonló a formában is már csak elvétve lehet hallani. De ennek ellenére a Devil Seed nem sorolható a nosztalgia vagy retro projektek sorába, megszólalásuk a régre nyúló hatások ellenére modern, és újszerű benyomást kelt. Egyfajta újraértelmezése és feltámasztási kísérlete egy rég elfeledett – és itthon alig ismert – irányzatnak.

Az epic és klasszikus doom rajongói számára könnyen potenciális kedvenccé válhat a Devil Seed legújabb nagylemeze, élőben pedig a Tales Of The Morbid Butchers Vol10 fanzine release party-ján lehet őket elcsípni!

 DEVILSEED OFFICIAL PAGE /// BANDCAMP /// FACEBOOK /// INSTAGRAM

Írta: Oroszi István